Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-04-06 / 7-8. szám
EÖTVÖS LORÁNDTÓL LUKÁCS GYÖRGYIG Heidelberg magyar szemmel FOTÓ: BOJAR SÁNDOR iránt (akiket meg kell győzni és nem legyőzni), vihet csak el a korszerű szocializmus kibontakozásához. Egész élete, sorsa, vitái, tanítványai és ellenfelei tanították meg arra, hogy türelemmel, bizalommal megváltoztatható az emberi világ. Nem voltak illúziói: tömjénezték és elárulták nem is egyszer. Király István mesélte egyszer, hogy valakit — közös ismerősüket — így jellemezte, gúnyosan Lukács: „Begöngyölt zászló ez a szegény ember; pillanatnyilag nem tudja, merre kellene lobognia.” Körülvették és magára hagyták. (Mélyen megmaradt bennem egy filmszerű kép: a teljesen zsúfolt Zeneakadémián zajlott 1949-ben egy éppen aktuális Lukácsvita. Egy gombostűt nem lehetett volna elejteni, olyan sokan voltak. Egyetlen sor volt csupán, amelyben egyetlen ember ült: Lukács György és csak mellette voltak üres ülőhelyek.) És mégis, mindennek ellenére hitt az emberben, akiben megfelelő körülmények közt — gyakran idézte Lukács a Brecht-mondást — „iszonyú a kísértés a jóra”. És végül még egy fontos megjegyzés, amelyet hangsúlyozni szeretnék: ez Lukács magyarsága. Eszmélése kezdeteitől vallotta újra és újra magyarságát. így írt erről: „1906. Ady: Üj versek. Számomra hatalmas lökés: annak alapelvei, mit kell valóban »újként« felfogni.. . Ha nem veszek részt a magyar irodalmi mozgalomban, ha nem helyeslem feltételek nélkül Ady forradalmát, feltétlenül zsákutcába jutok.” És mindez nemcsak a kezdetekre vonatkozik. Lukács György száz esztendeje született. Vitatkoznak eszméivel, továbbgondolják gondolatait. Ez a halhatatlanság útja, amely folytatódik további századok felé. Lukács a miénk és az Emberiségé. SZÁNTÓ MIKLÓS Arra a szóra, hogy magyar, Heidelbergben nevekkel reagálnak. Eötvös Lorándot és Lukács Györgyöt emlegetik, akiket az 1986-ban 600. születésnapját ünneplő világhírű egyetem világhírűvé lett tanítványai közt tartanak számon. S jól ismerik Neumann János, Wigner Jenő és Szilárd Leó életútját is, akik a ,,heidelbergi iskolaként” utat tört modern matematikuscsoport tagjai voltak. De van ennek az NSZK-beli városnak még legalább két másik magyar vonatkozása is. A rómaiak meg a bor. Az elsőre dr. Hannelis Schulte — az egyetem teológia szakos docense — hívja fel a figyelmemet. Az itteni Neuenheim városrészben feltárt római tábor leletei ugyanis arra utalnak, hogy az egykori birodalomnak a Fekete-erdőn túl kiépített út- és távközlési rendszere a Duna mentén, Pannónián át vezetett a Tiberis partjáig. Ami pedig a bort illeti, erre annak a heidelbergi lakóközösségnek a tagjai hivatkoztak kellő derűvel, akik Magyarország iránti érdeklődésüket és kíváncsiságukat vacsorameghívássai fejezték ki. (A lakóközösség sok száz éves sajátos heidelbergi hagyomány: azok, akik nem szeretik az internátusok és kollégiumok zsivaját, önálló lakásuk nincs, önálló albérletre nem telik, együtt bérelnek ki házakat, lakásokat, s szerveznek lakóközösségeket szakmájuk, közös szülőföldjük, vagy akár politikai nézeteik kötelékei alapján). A heidelbergi fellegvárban a helyiek 1591- ben Bacchus és Diogenes iránti tiszteletűk jeleként építettek egy olyan hordót, amelybe 130 0Ö0 liter bort tölthettek. A XVII. század végén XIV. Lajos örökösödési háborúja alatt azonban elpusztult Heidelberg és környéke, a hegyen a várkastély és benne a hordó is. Amikor azonban újjáépült a város és a kastély, Carl Theodor választófejedelem elrendelte egy újabb hordó elkészítését. 1751-ben el is készült a remekműnek számító, s mindmáig megőrzött új hordó, immár 220 000 literes méretben. — Ennek pedig egyetlen oka volt — így Herbert Galster, a lakóközösség „magyar szakértő” szóvivője. A mesterek azt hirdették, hogy magyar földön akkor 200 000 literes hordók is fellelhetők voltak. A heidelbergi nagy hordó regősei mindmáig emlegetik. Az egyetem örökség, civilizációs=kulturális háttér, ám sajátos jelenkori jelenség is. 28 000 egyetemista a 134 ezres városban már atmoszférateremtő erő, talaja a gondolgodásra ösztönzésnek, vitáknak, fiatalos racionalizmusnak és „ellenmérge” sokfajta konzervativizmusnak is. Heidelberg az NSZK „legpolitikusabb egyetemei” közé számít. Az egyetem politizáló légkörét jelzi, hogy a mai Európa égető kérdései hivatalosan is helyet tudtak követelni maguknak az oktatási intézmény falai között. Felkérték a csehszlovák tudósokat, hogy küldjenek előadót a szocializmus gazdasági problémáiról; az NDK békemozgalmát arra, ;hogy készítsen elő előadást az egyház és a békemozgalom viszonyáról. Szovjet előadó tartott még novemberben nagy sikerű, s élénk vitát kiváltó előadást a szociológia szovjetunióbeli helyzetéről. S Budapestre érkezett a javaslat a szocializmus és a demokrácia magyarországi tapasztalatainak értékelésére egy heidelbergi előadáson. Két „tömény” óra egyetemisták között „hazai pályán” is sok tanulsággal jár. de Heidelberg sajátos légkörében még ennél is többel. A Magyarország iránti érdeklődést tanúsította magán a meghíváson túl a résztvevőknek az egyetemistáknál is szélesebb köre. A Magyarországgal kapcsolatos ismeretek meglepően magas szintjét jelezték a kérdések, amelyek szinte kivétel nélkül mély előismeretekre utaltak. A Magyarország iránti megbecsülést és tiszteletet mutatta pedig az, hogy egyetlen olyan kérdés, megjegyzés sem hangzott el, amelyet — ha a megfogalmazások nem is mindig igazodtak a diplomáciai illemszabályokhoz — ne a megismerés, a megértés szándéka diktált volna. Néhány vitakérdés: nem veszélyezteti-e Magyarországon a szocializmust a vállalkozási divat és a magánszektor növekedése; nem káros-e társadalmilag, hogy az emberek nagy százaléka a 8 órai munkán túl is hajtja ma- - gát; nem veszélyes-e 15 millió turistát vendégül látni évenként; mi a párt szerepe az üzemekben, a gazdaságban; melyek a fiatalok legnagyobb gondjai Magyarországon; milyen új tervek vannak a lakásproblémák enyhítésére; milyen hivatalos eljárás útján születik meg például Budapesten egy olyan döntés, hogy Magyarország belép a Világbankba és a Nemzetközi Valuta Alapba? S nem utolsósorban elhangzott az a kérdés is, hogy mi az új a magyar békemozgalomban, s ezek az újdonságok — amelyekről az előadáson bőven esett szó — mennyiben kötődnek Magyarország általános társadalmi fejlődéséhez, így többek között a demokrácia elmélyítését és még célratörőbb fejlesztését szolgáló törekvésekhez. Heidelbergben tehát tudnak rólunk. S ez jó, nemcsak nemzeti önérzetből, hanem közös európai békeérdekből is. Az még jobb, hogy többet is akarnak tudni a világunkról, társadalmunkról, politikánkról, kultúránkról, a magyarokról. A Bismarck nevét viselő főtéren levő nagyáruházban nemcsak a magyar bort és a szalámit, hanem Bartók és Kodály, Kocsis Zoltán és Sass Sylvia hanglemezeit is árusítják. Sőt, két utazási irodában is szerveznek magyarorszägi-turistautakat, heidelbergi csoportok számára. 1984-ben egyetlen tervezett csoportot sem kellett lemondani létszámhiány miatt. Ez is jelez valamit. KOCSIS TAMÁS 37 f
