Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-04-06 / 7-8. szám
— Államtitkár úr, milyen összeggel támogatja a magyar állam az egyházakat? — Államunk az egyházi célt szolgáló objektumok fenntartásához és felújításához, az egyházi nyugdíjintézetek terheinek viseléséhez évente mintegy 35 millió forintos támogatást nyújt. Ezen túlmenően az egyházak autonóm működését segíti a szocialista állam azzal is, hogy az egyházak személyi és dologi kiadásaihoz évente további 75 millió forint támogatást folyósít. Az államsegély folyósítására vonatkozó megállapítások hatálya már 1968 végén lejárt, de az állam folytatta a támogatás gyakorlatát. Az állam és a magyarországi egyházak jó viszonyát jelzi kormányunk legutóbbi döntése, mely szerint — a magyarországi egyházak és vallásfelekezetek kérésére — az államsegélyt ezután is változatlan összegben tovább folyósítja 1990. december 31-ig. Az Állami Egyházügyi Hivatal 1985-től egyszeri kiutalással bocsátja az államsegélyt az egyházi vezetés rendelkezésére, amely gondoskodik a szétosztásról. Az egyházak adómentességet és vámkedvezményt. élveznek, az egyházi személyek általános társadalombiztosításban és más kedvezményekben, így például vasúti utazási kedvezményben részesülnek. Az egyházak szociális jellegű támogatásként folyamatos állami segítséget, teljes vagy részleges költségtérítést kapnak az általuk fenntartott egyes intézmények, elsősorban szociális létesítmények terheinek viseléséhez. Úgy vélem, hogy ez jól példázza szocialista államunk humanizmusát, a marxisták és hívők gyakorlati tettekben megnyilvánuló, alkotó együttműködését. — Ha jól értem, ebből a támogatásból jut az egyházi műemlékek megóvására — A kulturális élet általánosságban véve olyan terület az állam és az egyház kapcsolatában, ahol igen gazdag, szép eredmények születtek az utóbbi években. A legjelentősebb egyházi műemlékeket nemzeti értékként tartjuk számon, és közös erőfeszítéseket teszünk, hogy a következő nemzedékeknek is megőrizzük a nemzeti és világkultúra kincseit. Az esztergomi bazilika, a debreceni református nagytemplom, a pannonhalmi apátság, a budapesti Szent István bazilika rekonstrukciója államunk jelentős támogatásával valósult és valósul meg és jelentős előkészületek történtek hazánkban és külföldön élő honfitársaink körében a budapesti Dohány utcai zsinagóga felújításához szükséges anyagi fedezet biztosítására. Közismert, hogy a magyar művelődéstörténetben nagy szerepet játszottak az egyházak intézményei, gyűjteményei, könyvtárai. Ezért is támogattuk az egyházakat, hogy méltóan emlékezzenek meg például a pápai és a sárospataki kollégium alapításának 450. évfordulójáról. Az egyházi múzeumok, könyvtárak jelentős mértékben hozzájárultak és hozzájárulnak a közművelődéshez. Kulturális értékeinket gyarapította, építőművészetünk hírnevét öregbítette az elmúlt években épült A párbeszéd és az együttműködés utján Beszélgetés Miklós Imre államtitkárral, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökével A budapesti Szent István téren folyik a Bazilika felújítása. A Magyar Hírek nemrég arról számolt be, hogy megkezdődik a Dohány utcai zsinagóga rekonstrukciója. Országszerte ápolt, szépen megújult templomokat látni. Tudjuk, hogy a magyar állam ezekhez a munkálatokhoz hozzájárul. De vajon mennyivel segíti az egyházakat és miért teszi ezt? Ezek a kérdések vezettek Miklós Imréhez, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökéhez. modern hollóházi, szegedi, pécsi, Budapesten a farkasréti templom is. A vatikáni Szent Péter bazilika altemplomában létesült kápolna pedig a mai magyar művészet kiemelkedő remekműve. — Miként magyarázható, hogy a szocialista magyar állam széles körű támogatásban részesíti az egyházakat? — Felfogásunk szerint nem elég elvileg, törvényekben és jogszabályokban deklarálni a lelkiismereti és vallásszabadságot, az egyházak szabad működését. Az ehhez szükséges feltételek megteremtését is támogatni kell. — Engedje meg, hogy e válasza nyomán a múlthoz kanyarodjunk vissza. E napok egyébként is a számvetés igényét sugallják. Hogyan jött létre s miként jellemezhető a sokmindenben eltérő nézetet vallók partneri együttműködése? — A szocialista állam és a magyarországi egyházak négy évtizedes kapcsolatára viszszatekintve jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy ebben a küzdelmekkel teli történelmi átalakulási folyamatban — a múlt terheitől fokozatosan megszabadulva — népünk érdekeit és boldogulását szem előtt tartó közös munkával alakult ki, majd erősödött meg az állam és az egyházak mai rendezett viszonya. Az évforduló valóban jó 'kálóm arra, hogy megemlékezzünk az eddig megtett útról, s előre tekintve megerősítsük azt a közös szándékunkat, hogy hazánk javára a jövőben is folytatjuk a szilárd alapokon nyugvó és gyümölcsöző együttműködésünket. A református, evangélikus, izraelita, unitárius egyházzal 1948-ban, a katolikus egyházzal 1950-ben létrejött megállapodás — amely megnyitotta az utat a tárgyalások előtt és módot adott a legfőbb problémák kölcsönös jóakarattal való fokozatos rendezésére — kiállta az idők próbáját. Ennek köszönhetően létrejöttek az állam és az egyházak megújuló kapcsolatát meghatározó jogszabályok, szerződések és a társadalmi fejlődés szükségleteivel .lépést tartó alkotó együttműködés feltételei. Megelégedésünkre szolgál, hogy szocialista államunk és az egyházak vezetői, papjai között a kapcsolat a magyar nép és nemzetünk érdekei szerint egyre harmonikusabban fejlődik. Társadalmunk helyzetének egyik fontos értékmérőjeként tartjuk számon, hogy ez a kapcsolatrendszer rendezett, kiegyensúlyozott. Alkotmányunk biztosítja mindén állampolgár számára a lelkiismereti szabadságot és a vallás szabad gyakorlatának jogát. Hazánkban a hivő emberek minden külső beavatkozástól mentesen, szabadon élhetnek vallásos életet. Megbecsült állampolgárokként, odaadóan vesznek részt a szocialista társadalom építésében és tiszteletben tartják államunk törvényeit. Államunk az egyházakat partnerként ismeri el, s az állam és az egyház között felmerülő újabb — esetenként vitás — kérdéseket to-28
