Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-04-06 / 7-8. szám
Puszta szélén, ország éléh csiknek szervezett fazekas szakkör. A híres nádudvari fekete cserepeket alkotó Fazekas-dinasztia tagja, ifjú Fazekas Lajos nyomja-gyúrja a sárga agyagot, együtt a 10-12 éves gyerekekkel, s közben arról ábrándozik, hogy Nádudvar ősi fazekashagyományai nemsokára felélednek. Bauer Ferenc, a ház fiatal igazgatója elküldi a csizmában érkező vendéget. — Gumicsizmában nem illik vendégségbe sem menni — magyarázza. — Szokják meg az emberek, hogy ide sem illő munkaruhában beállítani. Adják meg a tiszteletet a háznak és egymásnak. A kultúrház építése 85 millió forintba került. A számla felét a tsz állta. A színházteremben ezúttal nincs előadás. Közgyűlés kezdődik: a vezetők beszámolnak az eredményekről, a tagok pedig véleményt nyilvánítanak az egyes kérdésekről. Demokrácia a tsz-ben? — A TOT legutóbbi kongreszszusán ön részletesen beszélt erről — fordulok Szabó Istvánhoz. — Engedje meg, hogy felidézzem szavait. „A demokrácia nem rendetlenség. Ellenkezőleg, az emberiség nagy találmányai közé tartozik. Olyan szigorú rendet jelent, amely szabadságélményt is nyújt.” nagyon líraian hangzik — mondja az elnök. — A dolog azonban halálosan komoly. A demokráciával a mi országunkban ugyanis volna mit kezdeni. Ebben az országban felnőtt egy új értelmiség, jelentős az intelligencia. Nem akarom ezt hosszú lére ereszteni. A lényeg, hogy nagyobb erőfeszítésekre van szükség, hogy a demokrácia kilépjen a formális keretekből. Magyarországon a polgári demokrácia történelmileg sokat mulasztott, de azért van múltunk, vannak jó hagyományaink ezen a téren is. A választási kötelező többes jelölés jót ígér. Most például képviselőként mi a sikerélményem? De ha győznék a parlamenti választáson, akkor úgy érezhetném, hogy megnyertem valamit. Van, aki hasfájást kap... — Harmincnégy évet éltem át itt nádudvari elnökként, most kerül sor a negyedik olyan választásra, ami titkos. Akadnak emberek, akik kihúzzák a nevemet. Talán több ilyen embernek is kellene lennie. No, nem azért, mert jó érzés volna. Őszintén szólva nem túl jó, de azért nem betegszem bele. Vannak azután munkatársaim, akiknek ugyancsak kihúzzák a nevét. Hogyan reagálnak? Különbözőképpen. Van, aki hasfájást kap tőle. Szóval van még tanulnivalónk ezen a területen is. — Magyarországon a mezőgazdaság sikerágazatnak számit. Nemcsak a gépek és a tudás eredménye ez, hanem az agrárpolitikáé. Az ötvenes években összevesztünk a parasztsággal, de azután volt erő a kibéküléshez. Az agrárpolitika társadalmi vitában született és abban formálódik. Ez a nagy értéke. — Nagy találmány a demokrácia. De egy dolgot azért látni kell. Az olyan mezőgazdaságban, mint a miénk, ahol a technológiáé a döntő szó, a termelésre nem lehet kiterjeszteni a demokráciát. A pulykatelepi munkában nincs és nem is lesz demokrácia. Ott fegyelem van, amit be kell tartani. Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy a demokrácia nem lehet parttalan. A közgyűlésen lehet „élesben lőni”, bírálni, szóvá tenni a dolgokat. Van is vita — főleg a bérfejlesztésről. Látványos ütközések azonban nincsenek. Sokat gondolkodom azon, hogy vajon miért? Talán azért, mert nagyot javult a falun a helyzet. Manapság talán inkább a liberalizmus jelent gondot. Van itt nálunk például 14 alkoholista. Mit kezdjek velük? Küldjem el őket? Az egyikük fia a vágóhíd megbecsült munkása, a másiknak a felesége az építési részlegnél dolgozik rendesen. Én inkább behunyom a szememet. Elviselem őket, és annak örülök, hogy csak tizennégyen vannak és nem többen. Új nemzedék A kultúra „átörökítésében” persze a fiataloké a döntő szerep, s Nádudvaron sok a fiatal. A KITE számítógéptermében a 30 év felettiek öregnek számítanak. A számítóközpontiak tartják nyilván a raktárakban, majd irányítják szerteszét az országba a chicagói John Deere cég monstrumaihoz és az NSZK-beli Claas gépeihez az alkatrészeket. — Fiatalokkal is lehet gond, teszem azt, egy fiatal is berúghat, randalírozhat. De az összkép jó — figyelmeztet Szabó István. — Komoly emberek veszik át a stafétabotot. Mert ne takargassuk a dolgot! Most új generációváltás zajlik le. Nekem van némi rálátásom a dolgokra, s talán még szenilis sem vagyok a 61 évemmel. Hadd mondjam meg, hogy ezek a fiatalok sokkal jobbak, mint mi voltunk 30 évesen. Nem ebben, vagy abban jobbak, minden vonatkozásban jobbak. Sokat tudnak, és használják az agyukat. Nekünk csak arra kell ügyelni, hogy ezt meg is őrizzék. Ezért szálltunk be a kultúrház építésébe, ezért van, hogy a 24 autóbuszunkból 5-6 szinte mindig járja velük a környező országokat. Nézzen csak körbe itt Nádudvaron, megtalálja a világ legmodernebb technikáját. Ezek a gyerekek kezelik! Persze, valamihez kötni kell őket. Egy fiatal egzisztenciát akar, lakás kell neki, autó, és természetesen olyan munkahely, ahol hasznosnak érzi magát. * Nézem a házakat a hortobágyi puszta szélén. Jól tartottak, ápoltak, némelyik mintha egy színes prospektusból pottyant volna ide. S eszembe jut ismét a csábítóan hangzó cím: „Hétköznapi csoda.” Nem. Csodák itt sincsenek, délibábot a Hortobágy egén sem látni már. Élvonalbeli munka van és gondolkodás; nem csupán faluméretben és a jelen léptékeivel. HALÁSZ GYÖRGY A Polgári Törvénykönyv megfogalmazása szerint címünk helytelen, hiszen alapítványokról, mint jogi személyekről (gazdasági önállósággal felruházott szervezetek) nem beszélhetünk. Az új törvényi szabályozás közérdekű célra vállalt kötelezettséget ismer, amely jogi konstrukcióját tekintve az adomány fogalmához esik közelebb. Ez a napjainkban egyre szaporodó adományozási forma nem egyéb, mint a tartósan lekötött tőke (az adományozott összeg) után járó kamatok felhasználása, meghatározott célra. A köztudatban azonban még ma is az alapítvány fogalma él, hiszen a jótékony célú, a közérdekű adakozó személyét, az alapítványtevőt napjainkban is tisztelet övezi. A nagylelkű adakozót túléli a neve, ez talán az egyik' oka a közérdekű adományok növekedésének. A másik ok — és talán ezt kellett volna előbb említenünk —, hogy adni csak az tud, akinek van .. . Egy elmúlt évi összesítés szerint 349 közérdekű célra vállalt kötelezettséget, adományt, alapítványt tart nyilván az Országos Takarékpénztár, a betétek őrzője és a kamatok kifizetője. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a közcélú adományokat kedvezmények illetik meg, tehát a legnagyobb kamat (évi 9 százalék) jár érte és költség nem terheli. Az alapítványi célú pénzösszegek alsó és felső határát, valamint pénznemét nem határozza meg jogszabály. Az említett, nem túlságosan részletes statisztikából kiderül, hogy a felszabadulástól a hetvenes évek közepéig alig néhány alapítványt tartottak nyilván utána azonban ugrásszerűen növekedett számuk, s a legnagyobb összegű adományokat éppen az elmúlt években ajánlották fel. A magyarázat kézenfekvő: a gazdaságirányítási rendszer 1968-as reformja lehetővé tette a személyi jövedelmek differenciált növekedését, s a hetvenes évek derekára jelentős személyi tulajdonú pénzösszegek halmozódtak fel. Ez a folyamat leginkább a lakossági takarékbetét-állomány növekedésében figyelhető meg. Az alapítványszerű adományozás a magyar állampolgárok mellett a külföldiek és a külföldön élő magyarok körében is népszerű lett. Jó néhány világhírű művész, vagy a művész özvegye tett nagyobb összegű alapítványt a tehetséges növendékek előmenetelének, tanulmányútjainak elősegítésére. Legismertebb talán Cziffra György alapítványa, aki magyarországi koncertjeinek, eladott lemezeinek és könyvének bevételét fiatal magyar zenészek és képzőművészek tanulmányainak és a művészi gazdagodást szolgáló tanulmányútjainak támogatására ajánlotta fel. — Hát ez így, visszaolvasva, Nem kifejezetten hagyományos mezőgazdasági munka: a KITE számítógéptermében FOTO: NOVOTTA FERENC 20
