Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-03-15 / 6. szám

Kard vívó világverseny Nehéz lett volna összeszámolni, hogy azon a bizonyos vasárnap délután hány olimpiai és világbaj­nok foglalt helyet a budapesti öreg Sportcsarnok lelátóján. Gerevich Aladár, a hetvenötödik születés­napja előtt álló ősz kardforgató — aki a magyar sport legeredménye­sebb olimpiai résztvevőjeként hét aranyat őriz budai otthonának vit­rinjében — már nyugodtan figyel­te az eseményeket. Kisebbik fia Pál, aki 1948-ban született, ma­kacs sérülése miatt már harminc­hat évesen visszavonulásra kény­szerült, Kovács Pál, a hatszoros olimpiai bajnok a nemzetközi szö­vetség alelnökeként tartotta szó­val a külföldi vendégeket. Kárpá­ti Rudolf, az ugyancsak hatszoros aranyérmes, aki most készíti elő évekkel ezelőtt megjelent „Kard­dal a világ körül” című könyvé­nek második kiadását, sűrűn kisé­tált a folyosóra, hogy egy-egy ci­garettával csökkentse idegességét. Kulcsár Győző párbajtőröző, a jelenlegi szövetségi kapitány ba­jusza alól eleresztett megjegyzé­sekkel, látszólag elégedetten kom­mentálta a páston történteket. A világ legnagyobb kardverse­nye folyt a sportcsarnok küzdő­terén. A legnagyobb? .. . Aligha­nem. A Hungária Kupáért 19 or­szág 210 versenyzője ragadott kar­dot, s előtte a Bajnokcsapatok Európa Kupájának elnyeréséért 13 ország legjobb együttesei lép­tek pástra. (A legutóbbi olimpián az egyéni versenyen 35 kardozó, a csapatban 8 együttes küzdött a Long Beach-i Convention Center színháztermében.) — A verseny méreteivel, a nagy külföldi részvétellel és az ünnepé­lyes külsőségekkel szeretnénk el­érni, hogy a kardvívás visszanyer­je korábbi rangját, tekintélyét — magyarázza Nedeczky László fő­szervező, a BEAC egykori szak­osztályának alapító tagja. — De örömmel mondhatom, hogy a má­sik három nagy versenyünk ha­sonlóan komoly hírnévnek örvend a nemzetközi vívósportban. A ver­senyek jó hírének növeléséhez a döntők helyszínének megválasztá­sa is hozzájárult, hiszen a finálé­kat a Vigadó nagytermében, il­letve a Hilton szálló báltermében rendezzük meg, igazán impozáns környezetben. (A harmincas évek­ben is az akkori Vigadóban került sor a hagyományos vívóakadé­miákra.) A magyar vívást olimpiai és világbajnokok fémjelzik. A mos­tani nagy versenyeket pedig hí­res magyar cégek, gyárak patro­nálják. Neíteczky László kezdemé­nyezése volt a Tokaj-Express. A párbajtőrvívók viadalát a tokaji borkombinát és a vasút támogat­ja. A női tőrözők a Caola Kupáért, a férfiak a Törley serlegért vetél­kednek, s a kozmetikai szereket gyártó vállalat, vagy a budafoki pezsgőgyár aligha szorul bemuta­tásra. A kardozók Hungária Ku­pájának pedig az Elektromodul a támogatója. — Egyik életcélomnak tekin­tem a sport népszerűsítését. Azt hiszem, jó partnerei vagyunk a vívószövetségnek, s e nagy verse­nyen keresztül bennünket is töb­ben megismernek — válaszolta kérdésünkre Iklódy Gábor, a több mint ezer hazai és külföldi válla­lattal kapcsolatban álló Elektro­modul vezérigazgatója, aki az Üj­­pesti Dózsa elnökségében is tevé­kenykedik. így azután kétszeresen is boldog lehetett, hiszen a nagy verseny el­ső helyéért két újpesti kardforga­tó, Gedővári Imre és Csongrádi László csatázott egymással. A 25 éves Csongrádi a viadal nagy meg­lepetéseként kiváló vívással me­netelt a döntőig, ahol azonban kénytelen volt meghajolni klub­társa nagyobb tudása előtt. A nyurga újpesti vívó, a Világ Ku­pa pontverseny tavalyi listaveze­tője ragyogó riposztokkal, remek védésekből indított ellentámadá­sokkal szerezte találatait, s nyer­te el 1978 és 1980 után harmadik alkalommal a Hungária Kupát. — A nagy versenyeken a tech­nikai felkészültség mindig érvény­re jut — mondta egyik cigaretta­szünetében Kárpáti Rudolf. — S éppen ezért az edzéseken ezt kell gyakorolni, még ha olykor unal­mas is. A magyar kard csak a ver­senyzők finom technikája révén csilloghat úgy, mint régen . . . Mindezt azonban nem könnyű megvalósítani. — Azért akadnak jelentkezők, hiszen az MTK tavaly meghirde­tett tanfolyamaira többszörös volt a túljelentkezés — vetettem közbe. — Ez igaz, mintegy ötezer ví­vót tartunk nyilván, de a verseny­­szerű vívás ma sajnos csak néhány nagyobb szakosztályra korlátozó­dik. Ráadásul hiányoznak a régi, kiváló nagy mesterek. Santellinek, a magyar kardvívás olasz megte­remtőjének már csak egyetlen kor­társa, a nyolcvanesztendős Szabó László oktat, de ő tőrvívást. A ma­gyar kardedzők többsége külföldre szerződött. A legutóbbi olimpiai győztes francia Lamour edzéseit is magyar mester, Szepesi László irá­nyította, akinek szerződését ter­mészetesen meghosszabbították. Legutóbb Pézsa Tibor kapott en­gedélyt arra, hogy Tauberbischofs­­heimben, az NSZK világhírű vívóközpontjában tevékenyked­jen. A szövetség felkérésére most a régebbi versenyzők, Marót Pé­ter, Gerevich Pál, Meszéna Mik­lós és Frölich Péter vállalták volt szakosztályaik patronálását. A magyar vívás a gondok el­lenére mind jobb eredmények­kel örvendezteti meg a sportked­velőket. A hagyományos kard mel­lett női tőrben a legjobb az élgár­da. A fiatal Jánosi Zsuzsa tavaly második lett a Világ Kupa pont­versenyében, de a tőrvívók is hal­latnak magukról, párbajtőrben pe­dig a szakemberek csak pillananyi visszaesésnek tekintik a közelmúlt időszak gyengébb eredményeit. VAD DEZSŐ 1. Gedővári Imre, a Világ Kupa pontversenyé­nek tavalyi qyöztese harmadszor nyerte a kupát 2. Az Elektromodul-Hungária Kupa plakátja 3. Kulcsár Győző szövetségi kapitány érthetően elégedett, de Kárpáti Rudolf is mosolyog FOTO: ALMASI LÁSZLÓ 20

Next

/
Thumbnails
Contents