Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-03-15 / 6. szám
A lelátóról jelentjük Vége a Polgár-háborúnak? A magyar labdarúgó-válogatott spanyolországi edzőtáborozását befejezve jótékony célú mérkőzést játszott Hamburgban és a havas, jeges pályán nagy meglepetésre l:0-ra legyőzte a Német Szövetségi Köztársaság csapatát. A mérkőzés egyetlen gólját a zalaegerszegi Péter Zoltán, a balhátvéd lőtte, aki Varga sérülése után az utolsó pillanatokban került a csapatba. „A világbajnoki selejtezők három mérkőzésén hat pontot szerzett és továbbra is nagyszerűen játszó magyar válogatottat egyetlen ellenfele sem akadályozhatja meg a mexikói részvételben” — írta a mérkőzésről egy holland lap. A hollandok érdekeltek, hiszen csapatuk a magyarokkal egy csoportban küzd a továbbjutásért. * Szabó Karolina, a legjobb magyar maratoni futónő Japánban járt, s negyedik lett az Oszakában rendezett nagyszabású nemzetközi versenyen. * A nemzetközi kupatornákon szereplő magyar női kosárlabdacsapatok idén nem jutottak el a fináléba. A bajnok Tungsram a legjobb nyolc között vesztett, a Ronchetti Kupában indult Budapest Sport Egyesület és az MTK együttese sem szerzett jogot az elődöntőben való részvételre. * Joe Namath, a magyar származású amerikai futballista nagy megtiszteltetésben részesült. A most 42 esztendős sportember, aki 1977-ben hagyta abba a játékot, bekerült az amerikai futball ohioi dicsőségcsarnokába. Namath, az amerikai szakírók megállapítása szerint: élő legenda. Oláh Zsuzsa nagyszerűen játszott Barcelonában és a holland Vriesekoop mögött második lett az asztaliteniszezők Európa—12 elnevezésű ranglistaversenyén. A Szolnokon rendezett magyar bajnokságon három számban győzött. * A fiatal, Engi, Tóth jégtáncospár kilencedik helyen végzett a Göteborgban rendezett Európa-bajnokságon. A Macskák zenéjére előadott táncuk nagy sikert aratott, pedig Engi Klári november végén a zágrábi verseny során a bemelegítés során összeütközött az egyik nyugatnémet korcsolyázóval, arccsonttörést szenvedett, s több, mint egyhónapos pihenőt kellett tartania. * Két arany, egy ezüst — ez az Athénban rendezett fedettpályás atlétikai Európa-bajnokság magyar mérlege. Bakos György a 60 méteres gátfutásban, Pálóczi Gyula távolugrásban győzött új rekorddal. Szalma László ugyancsak távolugrásban végzett a második helyen. A magyarok kiváló szereplése minden várakozást felülmúlt. V. D. Polgár László, az új utakat választott apa és menedzser, s lányai Zsófi, Zsuzsa, Jutka Legenda vagy valóság, nem tudom; mindenesetre mesélik, hogy amikor Londonban fölbukkant az első esernyőt tartó férfi, az értetlen tömeg rárontott és megverte. Ez az anekdota Polgár Zsuzsáról, a női sakkvilágranglista első helyezettjéről jutott eszembe, aki immár egy évtizede a magyar sportélet egyik legtöbbet vitatott egyénisége; eddigi pályafutását Magyarországon — ahogy az egyik róla megjelent cikk címe fogalmazza — „Polgár-háború” kísérte, s teljes fegyvernyugvásról a mai napig nem lehet beszélni. A „Polgár-háború” kirobbanásának igen prózai oka volt: a hamar csodagyereknek kikiáltott kislány nem a hagyományosan kitaposott ösvényeken indult el. Édesapja, Polgár László, aki egyben a menedzsere is, úgy találta, hogy a kitűzött célhoz — a világ legjobb férfi sakkozói közé kerüléshez — más utat kell keresni; ha leánya csupán a nők között próbálná ki erejét, akkor sosem juthatna el az elképzelt magaslatra. Polgárék és a sakkirányítás között óhatatlanul konfliktus támadt. A szövetség és a klub (az MTK-VM) ragaszkodott ahhoz, hogy a tehetség sorsát a kialakult szokásjog alapján kormányozza, Polgárék azonban megmakacsolták magukat, az általuk ideálisnak tartott módszerektől egyetlen pillanatra sem tántorodtak el. A Polgár Zsuzsa sorsát egyengető édesapáról, Polgár Lászlóról ezért mindent beszélnek, többek között azt is: konok, önfejű, kompromisszumokra nem hajlandó. Mindez, persze nézőpont kérdése. Magam úgy találom, hogyha Polgár László vállalta volna a számonkért kompromisszumokat, akkor ma Polgár Zsuzsa messze nem tartana ott, ahol tart, aligha lenne például férfi nemzetközi mesteri minősítése, amit ebben az életkorban (15 évesen) még Karpovnak vagy Kaszparovnak sem sikerült megszereznie. Polgár Lászlónak a leányaival végzett kísérlete két hipotézisen alapul. Az egyik így hangzik: minden gyerek tiszta lappal születik, s azzá lesz, amivé környezete alakítja. Polgár László tehát nem hisz a veleszületett tehetség fogalmában, számára a tehetség, mint megszerezhető képesség létezik. Ezt a tehetséget azonban már a gyerek legfogékonyabb életkorában ki kell bontakoztatni, s ő ezt tette három leányával. (Mint ismeretes: Polgár Zsuzsa már négyéves korában megnyerte az úttörőolimpia döntőjét; 10 évesen női mester lett, 13 évesen férfi FIDE-mester.) A másik, vagyis a sakkszakmai hipotézis lényege: a nők nem azért sakkoznak külön, mert gyengébben játszanak, hanem azért játszanak gyengébben, mert — kevés kivételtől eltekintve — csak egymás között játszanak. Vagyis a nemek elkülönítése a sakkban történelmi és nem örök kategória; az elkülönülés nem szükségszerű, csak kényszerű (egyelőre) a nők gyengébb játékereje miatt. Tavaly Zsuzsa, első lett a sakkozás Élő-pontszám szerinti női rangsorában. Gondoljuk csak el: Polgár Zsuzsa, aki lényegében 13 éves korában eljutott a női sakkozás csúcsára, most csupán azért álljon meg ezen a színvonalon, mert lánynak született? Az talán erkölcsösebb lenne, ha most beállítanák a sorba, s azt követelnék tőle: legyen világbajnok a nők között... Hiszen erre már most megvolna az esélye, a férfiak között viszont még nincs az első háromszázban. És ez az a pont, ahol válaszolni lehet arra, miért is nem indul 1982 óta Polgár Zsuzsa női versenyen? Nos — bármily fucsán is hangzik — édesapja nem a kudarcoktól félti, hanem a sikerektől. Ügy véli: a sikerek jóllakottá, elégedetté tennék, s akkor már nem biztos, hogy vállalná a meredekebb, a kaptatósabb utat. E lélektani ok mellett a legfontosabb szakmai oka a női versenyektől történő távolmaradásnak az, hogy a legerősebb viadalok is gyengébbek azoknál a férfi versenyeknél, amelyeken az elmúlt években és jelenleg Polgár Zsuzsa indult és indul. Márpedig, azt aki célként tűzte maga elé, hogy a világ legjobb tíz férfi játékosa közé kerül, s ha tehetségéből futja, akár a világbajnoki címért is harcba száll, azt csak hátráltatná a fejlődésben, ha női versenyeken venne részt. Vannak, persze, más szempontok és érdekek is. A Magyar Sakk Szövetség azt az álláspontot képviseli, hogy Polgár Zsuzsa menedzselésébe pénzt fektet az állam, ezért az is elvárható, hogy a magyar sport érdekeiről se feledkezzen meg. Korábban azt kérték, hogy induljon harcba a női világbajnoki címért, vegyen részt a női nagymesterversenyeken, a jelenlegi vezetés azonban már beérné azzal is, ha Polgár Zsuzsa játszana a sakkolimpián. Erre nem került sor Szalonikiben. Bár Polgár Zsuzsa hajlandó volt az olimpián való részvételre, nem sikerült közös nevezőre jutnia a sakkszövetséggel: nem vállalta az olimpia előtt a közös edzőtáborozást. Ezért kizárták az olimpiai csapatból. A legújabb — immár biztató — fejlemény: Polgár Zsuzsa klubja, az MTK-VM és a sakkszövetség megállapodott, hogy a jövőben a Polgár-kérdés a klub belügye; a szövetség nem korlátozza a Polgár lányok (Zsuzsa, Zsófia és Jutka) bélés külföldi versenyeztetését. Ez a döntés akár a „Polgárháború” végét is jelentheti... BÁN KÁROLY 21
