Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-03-15 / 6. szám

1. Távlati kép a Nemzeti Színház árkádos homlokzatáról, Hofer Miklós akvarellje

2. A Nemzeti Színház főhomlokzatának új változata, Hofer Miklós akvarellje

3. Az új Nemzeti Színházat és környezetét bemutató makettegyüttes

FOTO: KÖZTI

Vajda Ferenc kollégám, színpadtechnikai tervező az eredeti tervekhez képest kibővítette a színpadnyílást és növelte a főszínpad méreteit.

— Kérem, vegyük sorra olvasóink levelei közül a legjellemzőbbeket!

— A Bécsben élő Klein Pál levelében szót emel a Nemzeti Színház „modern” megformálása ellen. Pozitív példaként hivatkozik a bécsi Schwarzenberg Platz új — klasszicizáló — irodaépületére és a Parkring szállodájára. Azt hiszem, helyes törekvés, ha egy új épület tervezésénél igazodunk a meglevő régi környezethez, de az már nem fogadható el, ha egy mai középület „leragadja” saját korát és százesztendős formákat ölt magára! Súlyos tévedés, anakronizmus volna ez új Nemzeti Színházunk esetében is.

Weisz Miklós Tel Aviv-i levélíró szintén a „klasszikus” stílust kéri számon. „Mi lenne — kérdi,

— ha azon a helyen, ahová az új színházat tervezzük, egyszerűen ott állhatna a régi épület és így nem volna szükség tervezésre?"

— a kérdés természetesen költői

— mondja Hofer Miklós —; de akkor sem volna könnyű dolgunk, ha még állna a régi épület. Először is az az épület, amelyet a Nemzeti Színház társulata használt — a hajdani Népszínház — eredetileg nem Nemzeti Színháznak épült! Azután azt se feledjük, hogy az egykori Nemzeti — már ami a színpadot, a műhelyeket, öltözőket illeti — egynegyede sem volt a most tervezettnek! Nem azért kell új Nemzeti Színházat építeni, mert nincs meg a régi, hanem mert meg kell teremteni egy mai, korszerű Nemzeti Színház feltételeit! Weisz Miklós leveléből az a kívánság mindazonáltal megszívlelendő, hogy az új épület legyen ötvözete a klasszikusnak és a mo-BEPRODUKCIO: NOVOTTA FERENC

dernnek. Múltkori beszélgetésünkben is hangsúlyoztam, hogy számos jelentős részlet — így a patkó alakú, karéj os nézőtér, a díszlépcsők vagy az előcsarnok ünnepélyessége — a „klasszikus” európai színház belső rendjét követi. Abban is egyetértek olvasójukkal, hogy a „modernség” nem jelenthet sivárságot. A mai építészetben a „modern” szó amúgy is mást jelent, mint húsz éve; érzelmesebb, részleteiben gazdagabb, meghittebb stílus. Talán azt mondhatnám, célunk egy „korszerűen hagyományos” Nemzeti Színház felépítése.

— Teljesen egyetértek müncheni olvasójukkal, aki levelében javasolja, hogy — csakúgy, mint hajdanában — az épületen szerepeljen a „Nemzeti Színház” felirat.

— Carmen Karády (USA) és dr. Smál Bertalanná (Csehszlovákia) a belső terek díszítése iránt érdeklődik. A részleteket csak később tudjuk közölni, annyi azonban bizonyos, hogy felidézzük majd színháztörténetünk nagy alakjainak emlékét és a belső terek díszítésekor felhasználjuk legkiválóbb képző- és iparművészeink alkotásait.

— Végezetül hadd idézzek csehszlovákiai olvasójuk leveléből — amelyet a „nemzet csalogánya”; Blaha Lujza szülővárosából, Rimaszombatról küldött:

„Nemzeti Színház — amely a nemzet összefogásából épült — csak egy lesz az országban és ezért magán kell viselnie a nemzet alkotó és szellemi gazdagságát.”

*

A Fővárosi Tanács hozzájárulásával az illetékes XIV. kerületi Tanács az elvi építési engedélyt megadta. Az új Nemzeti Színház építése még ebben az évben megkezdődik. B. A.

17