Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-03-15 / 6. szám
A KÖNYVESPOLCRA AJÁNLJUK Két kötetet mutatunk be olvasóinknak. Az egyik elegáns, színes metszetekkel csinosított, pompás kiállítású könyv, az 1848-at megelőző évek művelődéstörténetébe ad bepillantást, a másik annak a napnak az emlékét eleveníti (el, amely számunkra örökre emlékezetes. MAGYARFÖLD ÉS NÉPEI Aki Vakot Imre nevét ismeri, jobbára iskolai tanulmányaira emlékszik: az 1848-as forradalom felé közeledő reformkor társadalmi és társasági életének lapja, a Pesti Divatlap kiadójára gondol legelőször. Ettől az ismeretlen ismerős úriembertől most az Állami Könyvterjesztő Vállalat jelentetett meg egy pompás kivitelezésű füzetsorozatot, „Magyarföld és népei” címen. Ez a „statisztikai és történeti, föld- és népismereti gyűjtemény” 1846-ban jelent meg azzal a komolyan kinyilvánított céllal, hogy „a magyar birodalom (ide értvén Erdélyt s a hozzá kapcsolt részeket is) nevezetesebb helységeit, várait, érdekesebb épületeit, fürdőit, szebb, regényesebb tájait, s egyszersmind különféle népfajait, sajátosabb népviseleteit, természet után dolgozott eredeti képekben, nagy gyűjteménybe összpontosítsa . . . hogy így a hölgyeknek is gyönyörködtető olvasmányul szolgáljon, s a tanulóifjúság is mulatva okuljon belőle.” Elszánt szándéka a szerkesztő és az író hazafiúi csapatnak, hogy ,,a helyirati a statistikai adatok hiteles kútfőkből mentessenek”, s hogy „valódi történet helyett haszontalan mendemondák ne adassanak” az olvasók elé. Nemzeti történetünk egy izgalmasan sajátos korszakába, népéletének és közműveltségének egy jellegzetes ■ időpillanatába vezet be ez a kiadvány. S nemcsak azért, kifejezetten „réteglapként” indul, mert célzott olvasótábora a nagyközönség és ezen belül is a „szép nem” volt, hanem mert tartalmát is ehhez a célhoz igazították. Számos kiadvány csak törvényhozókat, kereskedőket, publicistákat érdekelt, pedig „míg hölgyeink idegenek által, idegen szellemben neveltetnek, addig számos erényes honszerető polgárokra számot ne tartsunk; mert én nemzetünk sülyedése és demoralisatiója legfőbb okául a magyar nőnem nevelésének elhanyaglását hiszem és vallom” — írja Fényes Elek, a neves korai statisztikus a kiadvány előszavában. A Magyarországot képekben bemutató gyűjtemény mai érdeklődéssel olvasva hihetetlenül jó ismeretterjesztő anyag: az egri. a muzslai, a békési népviselet, a hortobágyi, tiszaháti és vasi népélet, a bártfai és parádi fürdőélet, a hazai gyáralapítások és ipartörténeti emlékek sora, Kassa, Fiume, Eperjes, Gyöngyös, Eger városának leírása, a Kárpátok és Zólyom, Murányvár és Sopron bemutatása, Zsámbék és Pannonhalma egyházainak és históriájának megrajzolása egyaránt színvonalasan vállalt feladata volt. Találunk ismeretterjesztő cikket végvidéki horvát határőrökről, a dunagőzhajózási társaság történetéről, az eperjesi keleti magángyűjtemény kincseiről, s több közleményben Magyarország általános statisztikájáról is. Az ÁKV reprint-sorozatának ez az új darabja kétségtelenül hazai művelődéstörténetünk, nemzeti történelmünk megismerésének jelentős fejezete. Az országismertetés és a statisztika XIX. századi módszere persze nem minden szempontból rokonszenves a mai olvasók körében: mint minden romantikus reformeri nekibuzdulás, ez a gyűjtemény is dokumentálja a korabeli nemzetkarakterológia előítéletes jellegét, a romantikus öntömjénezés mellett megbúvó lenéző nemzetiségképet. Izgalmasan elválik ebben a gyűjteményben a vagyonosodó és emancipálódni próbáló zsidóság, valamint a polgárosodó és magyarosodó németek fejlődésrajza. A népszerű tárcastílusban fogamazott cikkek java része a melankolikus és bukolikus történeti műemlékeket, a vadregényes lírával bemutatható felvidéki városokat tünteti ki. A tájdivat és a reprezentatív népélet ilyetén ábrázolása pedig a hazafiúi lelkek buzdítását célozza: „Nincs szebb, magasztosabb és tündöklőbb erény a honszeretetnél. A törpe lelkű, mint a csiga önmagába vonulva, csak magát sze-A városház tere Pesten. 1845. Kőrajz réti, bálványozza, és nincs érdek, nincs család vagy hon, mellyet saját hasznáért feláldozni képes volna: holott az erényes polgár saját maga és családja boldogításán túlemelkedve, egész hazáját szeretettel öleli, és saját boldogsága polgártársai millióinak boldogságával van egybeforrva. És a magasztos erényt semmi sem nemesíti vagy fejti ki úgy, mint a honi történetekbeni búvárkodás, és hazánk földének s népének pontos ismerete”. PETŐFI NAPJA Länderer úr estefelé már kirúgja egyik nyomdászát, kinek része volt a sajtószabadság, a 12 pont világrahozatalában. Klauzál Gábor és Nyári Pál már a nagy napon azon hezitál: jó-e nekik a forradalom a hatalomátvételhez,-m\ VTtDTH.UM’LATZ VV.UMNUZTIM vagy ellenezzék inkább? Budai úrifiúk sötét ablakok felé hajítják köveiket, kierőszakolva, hogy minden ablak előtt gyertya égjen a forradalom napjának üdvözléseként. 1848. március 15-e azonban mégsem az alacsony indulatok időpontja volt, hanem a magyar történelem egyik legnagyobb ünnepe. Spira György: Petőfi napja című kötete erről a történelemfordító napról, a felismerések, a győzelmek, a dicsőséges barátságok, a nagy szabadulások, a bátor szókimondások és tekintélyes tettek időnapjáról szól. Ezen a napon érlelt forradalmat Párizs és Bécs példája a pesti utcákon, ekkor indult tüntető menetre az egyetemek ifjúsága, ekkorra érlelődnek hazafias indulattá az Ellenzéki Kör gondolatai, Kossuth felgyújtó tudósításai és a liberális nemesség fontolva haladó polgári reformeszméi. Ezen a napon ötezren követelik Länderer nyomdája előtt a cenzúra eltörlését, a sajtószabadság kinyilvánítását, miután a Pilvax Kávéházban alig több mint egy tucat fiatal hazafi úgy döntött: „most vagy soha!”. Petőfi lóhalálában írja a Nemzeti Dalt, hogy néhány órával később a forradalom elismerő moraját, az együttérző döntést érezze céljai mögött... Mint „vész előtt zúgó tenger” veszi körül a városházát húszezer ember, s éri- el, hogy legalább színleg a változás mellé álljon a liberális polgári vezetés . . . Ezen a napon szabadul budai börtönéből a népszerette Táncsis Mihály is, s az esti dunai gőzössel megjön a trónfosztás és a bécsi forradalom híre annak jelzéseként, hogy a magyar szabadságküzdelem sem marad el a szükséges érzékenységtől, együtt halad az európai változásokkal. Spira György könyve (mely az Akadémia Kiadó gondozásában jelent meg, immár egy jelentőségteljes harmadik kiadásban) nem valamiféle unalomig ismert téma újrarágott változata, nem is évfordulóra kiadott kötelességszerű tisztelgés, hanem izgalmas adalékokkal teli segédanyag, afféle hasznos tájoló, mely igen aprólékos közléseivel, a nem eléggé sokoldalúan ismert tények összefüggéseinek föltárásával Petőfi és a magyar negyvennyolcas forradalom sorsfordító pillanatainak megértése felé vezeti az érdeklődőt. Abban látjuk számunkra fontos lényegét, hogy nemcsak szakembereknek készült. A história iránt érdeklődő olvasót fölényes biztonsággal, arányos segítséggel igazítja el történetünk e jeles napjának elvi, politikai, közéleti és történelmi érdekű apróságai, finoman árnyalt jelenségei között. A. GERGELY ANDRÄS 18
