Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-03-15 / 6. szám

A KÖNYVESPOLCRA AJÁNLJUK Két kötetet mutatunk be olvasóink­nak. Az egyik elegáns, színes met­szetekkel csinosított, pompás kiállí­tású könyv, az 1848-at megelőző évek művelődéstörténetébe ad bepillan­tást, a másik annak a napnak az emlékét eleveníti (el, amely szá­munkra örökre emlékezetes. MAGYARFÖLD ÉS NÉPEI Aki Vakot Imre nevét ismeri, job­bára iskolai tanulmányaira em­lékszik: az 1848-as forradalom fe­lé közeledő reformkor társadalmi és társasági életének lapja, a Pes­ti Divatlap kiadójára gondol leg­először. Ettől az ismeretlen isme­rős úriembertől most az Állami Könyvterjesztő Vállalat jelente­tett meg egy pompás kivitelezésű füzetsorozatot, „Magyarföld és népei” címen. Ez a „statisztikai és történeti, föld- és népismereti gyűjtemény” 1846-ban jelent meg azzal a komolyan kinyilvánított céllal, hogy „a magyar birodalom (ide értvén Erdélyt s a hozzá kap­csolt részeket is) nevezetesebb helységeit, várait, érdekesebb épü­leteit, fürdőit, szebb, regényesebb tájait, s egyszersmind különféle népfajait, sajátosabb népvisele­teit, természet után dolgozott ere­deti képekben, nagy gyűjtemény­be összpontosítsa . . . hogy így a hölgyeknek is gyönyörködtető ol­vasmányul szolgáljon, s a tanuló­­ifjúság is mulatva okuljon belőle.” Elszánt szándéka a szerkesztő és az író hazafiúi csapatnak, hogy ,,a helyirati a statistikai adatok hi­teles kútfőkből mentessenek”, s hogy „valódi történet helyett ha­szontalan mendemondák ne adas­sanak” az olvasók elé. Nemzeti történetünk egy izgal­masan sajátos korszakába, népéle­tének és közműveltségének egy jellegzetes ■ időpillanatába vezet be ez a kiadvány. S nemcsak azért, kifejezetten „réteglapként” indul, mert célzott olvasótábora a nagy­­közönség és ezen belül is a „szép nem” volt, hanem mert tartalmát is ehhez a célhoz igazították. Szá­mos kiadvány csak törvényhozó­kat, kereskedőket, publicistákat érdekelt, pedig „míg hölgyeink idegenek által, idegen szellemben neveltetnek, addig számos erényes honszerető polgárokra számot ne tartsunk; mert én nemzetünk sü­­lyedése és demoralisatiója legfőbb okául a magyar nőnem nevelésé­nek elhanyaglását hiszem és val­lom” — írja Fényes Elek, a neves korai statisztikus a kiadvány elő­szavában. A Magyarországot ké­pekben bemutató gyűjtemény mai érdeklődéssel olvasva hihetetlenül jó ismeretterjesztő anyag: az egri. a muzslai, a békési népviselet, a hortobágyi, tiszaháti és vasi nép­élet, a bártfai és parádi fürdőélet, a hazai gyáralapítások és ipartör­téneti emlékek sora, Kassa, Fiu­me, Eperjes, Gyöngyös, Eger vá­rosának leírása, a Kárpátok és Zólyom, Murányvár és Sopron bemutatása, Zsámbék és Pannon­halma egyházainak és históriájá­nak megrajzolása egyaránt szín­vonalasan vállalt feladata volt. Találunk ismeretterjesztő cikket végvidéki horvát határőrökről, a dunagőzhajózási társaság történe­téről, az eperjesi keleti magán­­gyűjtemény kincseiről, s több köz­leményben Magyarország általá­nos statisztikájáról is. Az ÁKV reprint-sorozatának ez az új darabja kétségtelenül hazai művelődéstörténetünk, nemzeti történelmünk megismerésének je­lentős fejezete. Az országismerte­tés és a statisztika XIX. századi módszere persze nem minden szempontból rokonszenves a mai olvasók körében: mint minden ro­mantikus reformeri nekibuzdulás, ez a gyűjtemény is dokumentálja a korabeli nemzetkarakterológia előítéletes jellegét, a romantikus öntömjénezés mellett megbúvó le­néző nemzetiségképet. Izgalmasan elválik ebben a gyűjteményben a vagyonosodó és emancipálódni próbáló zsidóság, valamint a pol­gárosodó és magyarosodó néme­tek fejlődésrajza. A népszerű tár­castílusban fogamazott cikkek ja­va része a melankolikus és bukoli­­kus történeti műemlékeket, a vad­regényes lírával bemutatható fel­vidéki városokat tünteti ki. A táj­divat és a reprezentatív népélet ilyetén ábrázolása pedig a haza­fiúi lelkek buzdítását célozza: „Nincs szebb, magasztosabb és tündöklőbb erény a honszeretet­nél. A törpe lelkű, mint a csiga ön­magába vonulva, csak magát sze-A városház tere Pesten. 1845. Kőrajz réti, bálványozza, és nincs érdek, nincs család vagy hon, mellyet sa­ját hasznáért feláldozni képes vol­na: holott az erényes polgár sa­ját maga és családja boldogításán túlemelkedve, egész hazáját sze­retettel öleli, és saját boldogsága polgártársai millióinak boldogsá­gával van egybeforrva. És a ma­gasztos erényt semmi sem nemesí­ti vagy fejti ki úgy, mint a honi történetekbeni búvárkodás, és ha­zánk földének s népének pontos is­merete”. PETŐFI NAPJA Länderer úr estefelé már kirúgja egyik nyomdászát, kinek része volt a sajtószabadság, a 12 pont világrahozatalában. Klauzál Gá­bor és Nyári Pál már a nagy na­pon azon hezitál: jó-e nekik a forradalom a hatalomátvételhez,-m\ VTtDTH.UM’LATZ VV.UMNUZTIM vagy ellenezzék inkább? Budai úrifiúk sötét ablakok felé hajít­ják köveiket, kierőszakolva, hogy minden ablak előtt gyertya égjen a forradalom napjának üdvözlé­seként. 1848. március 15-e azon­ban mégsem az alacsony indula­tok időpontja volt, hanem a ma­gyar történelem egyik legnagyobb ünnepe. Spira György: Pető­fi napja című kötete erről a törté­nelemfordító napról, a felismeré­sek, a győzelmek, a dicsőséges ba­rátságok, a nagy szabadulások, a bátor szókimondások és tekinté­lyes tettek időnapjáról szól. Ezen a napon érlelt forradal­mat Párizs és Bécs példája a pes­ti utcákon, ekkor indult tüntető menetre az egyetemek ifjúsága, ekkorra érlelődnek hazafias indu­lattá az Ellenzéki Kör gondolatai, Kossuth felgyújtó tudósításai és a liberális nemesség fontolva ha­ladó polgári reformeszméi. Ezen a napon ötezren követelik Lände­rer nyomdája előtt a cenzúra el­törlését, a sajtószabadság kinyil­vánítását, miután a Pilvax Kávé­házban alig több mint egy tucat fiatal hazafi úgy döntött: „most vagy soha!”. Petőfi lóhalálában írja a Nemzeti Dalt, hogy néhány órával később a forradalom elis­merő moraját, az együttérző dön­tést érezze céljai mögött... Mint „vész előtt zúgó tenger” veszi kö­rül a városházát húszezer ember, s éri- el, hogy legalább színleg a változás mellé álljon a liberális polgári vezetés . . . Ezen a napon szabadul budai börtönéből a nép­szerette Táncsis Mihály is, s az esti dunai gőzössel megjön a trón­fosztás és a bécsi forradalom híre annak jelzéseként, hogy a magyar szabadságküzdelem sem marad el a szükséges érzékenységtől, együtt halad az európai változásokkal. Spira György könyve (mely az Akadémia Kiadó gondozásában je­lent meg, immár egy jelentőség­­teljes harmadik kiadásban) nem valamiféle unalomig ismert téma újrarágott változata, nem is év­fordulóra kiadott kötelességszerű tisztelgés, hanem izgalmas adalé­kokkal teli segédanyag, afféle hasznos tájoló, mely igen aprólé­kos közléseivel, a nem eléggé sok­oldalúan ismert tények összefüg­géseinek föltárásával Petőfi és a magyar negyvennyolcas forrada­lom sorsfordító pillanatainak megértése felé vezeti az érdeklő­dőt. Abban látjuk számunkra fontos lényegét, hogy nemcsak szakembereknek készült. A his­tória iránt érdeklődő olvasót fö­lényes biztonsággal, arányos se­gítséggel igazítja el történetünk e jeles napjának elvi, politikai, közéleti és történelmi érdekű ap­róságai, finoman árnyalt jelensé­gei között. A. GERGELY ANDRÄS 18

Next

/
Thumbnails
Contents