Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-03-15 / 6. szám

Hol tart a „NEMZETI ÜGY”? Az új Nemzeti ügye — nemzeti ügy; az egész világ magyarsága összefogásának lehet példája — írtuk abban a számunkban (1984 14-15), amelyben képzelet­beli sétát tettünk az új Nemzeti Színházban, bemutattuk a színpa­dot és a nézőteret egyaránt. Közöl­tük a tervrajzokat és a makettfo­tókat is, olvasóink véleményét kér­ve a tervezett épületről. Azóta számos észrevétel érkezett szer­kesztőségünkbe, amelyekkel — ígéretünk szerint — felkerestük a tervezőt, Hofer Miklóst. — Meghatottan olvastam a le­veleket, amelyekben külföldön élő honfitársaink élénk érdeklődé­se és lelkes segítőkészsége nyilvá­nul meg — mondja Hofer Miklós. — Tömössy László például — To­rontóból — egyebek között ezt ír­ja: „Ügy érezzük, hogy amikor a magyar nyelvről és a nép kultú­rájáról van szó, az elsők között a helyünk. Jó alkalom ez, hogy meg­mutassuk ragaszkodásunkat az óhaza iránt ...” Másik Torontóban élő honfitár­sunk, Tatay László is a támogatás jelentőségéről ír, háromhavi nyug­díj ának összegét ajánlva fel az új Nemzeti Színház javára: „Nagy szerencsének tartom — vallja Ta­tay László —, hogy ahhoz a ge­nerációhoz tartozom, amelynek al­kalma nyílik, hogy anyagi támo­gatásával hozzájáruljon a magyar kultúra és művészet templomának, a végleges magyar Nemzeti Szín­háznak a felépítéséhez . ..” — Kérem, mielőtt a konkrét válaszokra rátérnénk, foglalja ösz­­sze az előző beszélgetésünk óta történteket! — Az elmúlt év nyarán a Bu­dapest Galériában az új Nemzeti Színház terveiből kiállítást ren­deztek. Ezt több ezren látták — tájékoztat Hofer Miklós. — A kiállításon szerepeltek az első Nem­zeti Színház rajzai és a Blaha Luj-16 za téri épület fotói is. Az új szín­ház tervei között bemutattuk a különböző homlokzati alternatí­vákat, a zártabb változat mellett az oszlopos megoldást is. Bárki véleményt mondhatott a nyílt vi­tában, majd válaszoltam az észre­vételekre. Többen a vendégkönyv­ben mondták el véleményüket. A biztató bejegyzések mellett ter­mészetesen bírálóak is akadtak. — Volt-e gyakorlati haszna ezeknek a vitáknak? — Igen! A hozzászólók vélemé­nyét is megfontolva a Középü­lettervező Vállalatnál munkatár­saimmal elkészítettük a homlok­zat újabb, árkádos változatát, amely bronz-oszlopos megoldásá­val igyekszik jobban simulni a környezethez, a Városliget sajá­tos hangulatához. — Ügy tudom, építésügyi és városfejlesztési miniszterünk nem­zetközi szaktekintélyek vélemé­nyét is megkérdezte . . . — Valóban. Két világhírű épí­tész — a japán Kisho Kurokawa és a finn Marti Jaatinen — mellett a moszkvai Taganka Színház ter­vezője J. P. Gnyedovszkij és a müncheni színházak műszaki igaz­gatója, Helmut Grosser mondott véleményt. Valamennyien egyet­értettek a koncepcióval, kiemel­ték a színpad-üzemi rész jó meg­oldását, méltatták a foyer-csarnok nagyvonalúságát. „A tervből szá­momra úgy tűnik — írta például az NSZK-beli színháztechnikai szakember — hogy az épület a mű­vészek számára a legmagasabb szintű munkalehetőséget kínálja, anélkül, hogy alkotó tevékenysé­güket a műszaki feltételek zavar­nák.” A homlokzati változatok közöl egyébként mind a négy meghívott szakember az újabb, árkádos meg­oldásra „szavazott”. A külföldi és hazai szcenikai szak­­vélemények figyelembevételével

Next

/
Thumbnails
Contents