Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-03-15 / 6. szám

ban lakunk, ott is étkezünk, ezekre nincs gondunk. Nekem a szüleim havonta 3-500 forintot küldenek, zsebpénznek.

— S ebből kijössz?

— Beosztom. A ruháimat a szüleim küldik. Az iskolaköltséget is ők fizetik. Ügy érzem, a szüleim éppen elég áldozatot hoztak, és hoznak majd az egyetemi tanulmányaim idején ahhoz, hogy ne terheljem őket még jobban anyagilag.

— A havi tandíj 220 dollár. Ezt soknak vagy kevésnek találod?

— Körülbelül megfelel a kinti áraknak. Nálunk 6-700 márkától megy felfelé a tandíj, az iskola színvonalának megfelelően.

— Mekkora az az összeg, amit havonta a megélhetésedre fordíthatsz? — fordultam Lantos Péterhez.

— Mint Patricia már mondta, kollégiumban lakunk — felelte.

— így tulajdonképpen csak a zsebpénzről beszélünk. Nálam itthagytak a szüleim egy összeget és azt osztom be, havonta ezer forintot költők.

— Nekem a szüleim két-három havonta küldenek egy nagyobb összeget — folytatta Éltető Tass. — Azt aztán napok alatt elköltőm.

— Mire?

— Fizetünk például egymásnak egy-egy vacsorát. Mindenki máskor kap pénzt, olyankor meghívjuk egymást egy vendéglőbe. S a pénz érkezése után mindenfélét vásárolok magamnak. Szóval, nem nagyon tudom még beosztani, élvezem, hogy vásárolhatok.

— Én, amikor eljöttem — vette át a szót Szabó Ferenc —, kaptam tízezer forintot, hogy osszam be. Már nem sok van belőle.

— S mit fognak mondani a szüleid, ha megírod : elfogyott a pénzem?

Nevetni kezdett.

— Hát, hogy itt van még tízezer — mondta.

— Hogyan töltitek a szabadidőtöket?

Egymásra néztek, aztán ismét Patricia kezdte a válaszadást:

— Kevés marad, mert sokat tanulunk. De ha akad egy kis időm, elmegyünk a barátnőmmel sétálni, moziba, táncolni .. . azt tesszük, amit a többi fiatal itt.

— Én focizom — mondta Szabó Ferenc. — A magyar, az európai focit játsszuk .. . Azután diszkóba járok. Én is csak azt tudom mondani, mint Patricia: úgy élek, mint az itteni fiatalok.

— Én atletizálok, ezt nagyon szeretem — folytatta Lantos Péter. — Súlyt lökök, magasugrom. Diszkóba én is járok.

— Otthon a legtöbbször olvastam — felelte Éltető Tass. — De itt nincs elég angol nyelvű könyvem. Most olvastam ki egy Steinbeckkönyvet, amit még az év elején vettek el tőlem a tanárok, mert kémia óra alatt olvastam. Nemrég kaptam vissza „karácsonyi ajándékul”.

— Magyar könyveket nem olvasol?

— Olvasok azt is. Például már majdnem befejeztem az Egri csillagokat. De ez azért ment könnyen, mert kétszer láttam a belőle készült filmet.

— A baj az, hogyha angolul olvasok, akkor tökéletesen átélem a történetet, szinte belemerülök abba a világba, magyarul ez nem megy. Állandóan kizökkenek: mit is jelent ez a szó, mit jelent az a szó?

A többiek egyetértőén bólogatnak: ők is így vannak ezzel.

— Ha most újra dönteni kellene, ismét Kőszeget választanátok?

Mind a négyen igennel feleltek.

*

Egy rövid beszélgetés csak pillanatkép, néhány ceruzavonásból álló vázlat lehet új életükről. Üzenet a szülőknek, otthon maradt barátoknak: jól vagyunk, minden rendben. Az igazi eredmények majd évek múltán mutatkoznak meg.

POKORNY ISTVÁN

Alighanem ritkán történik meg, hogy egy megnyitó ünnepség szavait 87 évvel később, a legkisebb tartalmi változtatás nélkül meg lehetett volna ismételni. 1897. szeptember 27- én Leopold Sándor hitközségi elnök azzal a kívánsággal adta át a Petschnigg János gráci műegyetemi tanár tervei szerint épült zsinagógát, hogy az legyen: „ápoló helye a haza- és emberszeretetnek, hajléka a magyar kultúrának.”

A zsinagógát megvásárolta a város és pontosan azt formálta belőle, amit néhai Leopold Sándor óhajtott. Ápoló helyét a haza és emberszeretetnek, hajlékát a magyar kultúrának.

Szekszárd szépen fejlődő magyar középváros, kishíján 40 ezer lakóval, igen tevékeny színházi és művészeti élettel. Azzal, hogy a régi zsinagógából „Művészetek Háza” lett, a város központjának kulturális súlya növekedett. A gazdag múzeum és a 15 éves, nagy művelődési központ tőszomszédságában kiállításokra és koncertek rendezésére alkalmas lehetőség nyílt.

Kerényi József Ybl-díjas építész tervezte át a régi belsőt, Klézl Marina iparművész szép új üvegablakokat alkotott, Máté János ötvös, Fülöp Zoltán iparművész és Horányi Ágnes, az üvegtechnika művésze pedig egy olyan csillárt, amelynek e pillanatban nincs párja a Dunántúlon.

A XIX. század végi megnyitókor így írt az akkori újságíró: „A mór stylben épített díszes és stylszerű kivitelű templom egyike Szekszárd legszebb középületeinek, s a szemlélőre pompás benyomást tesz.”

Ezek a sorok is időtállóaknak bizonyultak.

ORDAS IVAN

FOTÓ: GOTTVALD KAROLY

15