Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-03-15 / 6. szám
Kiállítási sétánkat kezdjük a Károlyipalota egykori báltermében. Múlt századi főúri bálok színtere ez. A bálteremben barokk és klasszicista vonások keverednek. Ez nagyon jól mutatja annak az átépítésnek a stiláris változtatását, amelyet a kor ízlése szerint gróf Károlyi György, Széchenyi István barátja, a négy Akadémia-alapító magyar mágnás egyike végrehajtott az 1830-as években. Utána a palota a főrangú ellenzék és az irodalompolitika neves képviselőinek találkozóhelyévé vált. Megfordult itt Széchenyi István, Batthyány Lajos, Wesselényi Miklós, Fáy András, Deák Ferenc és a reformellenzék több más vezetője. Batthány Lajost 1849 januárjában itt tartóztatták le és ebből a fogságból már nem szabadult ki többet. Innen már egyenes út vezetett az Üj épület udvarán a kivégzőosztagig. Később rövid ideig itt tartotta főhadiszállását Jellasics, majd pedig tartósan Haynau. A kiállításon látható egy századvégi fotó arról az íróasztalról, amelyen a halálos ítételeket aláírta. Az új kiállítás nem csupán az irodalmi reformkor alakjait kívánja utalásszerűén bemutatni, hanem valóban a kor irodalmát is. Láthatjuk, hogy nézett ki az „Árgirus királyfi históriája”, milyen ponyvakiadásban forgott közkézen az a Toldi-monda, amelynek feldolgozásálhoz visszanyúlva, Arany János munkához látott, milyen betyártörténeteket árultak. De láthatók a nemesi kultúrának, s a magasabb irodalmi ízlésnek a dokumentumai, tárgyi emlékei is. Itt van például a Himfy szerelmeinek két kötete, a kor érzelmes lírájának legnagyobb könyvsikere és a kétnyelvű polgárolvasmányok is. Kölcsey „gondolkodószéke” — amelyet az első kiállítási teremben helyeztek el —, megidézi a vidéki kúriák, a magányos irodalmi műhelyek világát, melyek ideig-óráig betölthették az irodalmi központ szerepét. Azonban éppen a reformkorban vált nyilvánvalóvá, hogy modern, polgárosult irodalmi élet csak modern, polgárosult városban, az ekkor születő Pest-Budán képzelhető el. Petőfi 1844-ben érkezik ide hosszabb időre. Diákként, segédszínészként már járt itt, pesti lakossá azonban ekkor válik. Kerényi Ferenc irodalomtörténész a kiállítás forgatókönyvének írója munkatársaival együtt igyekezett minél szélesebben bemutatni azt a szellemi horizontot, amely irodalmilag, életmódban és a hétköznapok világában fogadhatta Petőfit Pest-Budán. Orlay Peirics Petőfi és kora Új állandó kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban Soma festményén szemtanúi lehetünk Kazinczy és az ifjabb Kisfaludy jelképes értelmű kézfogásának. Két ízlésvilág találkozott itt. Orlay, aki képzőművész krónikása volt a kornak, távoli rokona is egyben a költőnek, s végigkísérte Petőfi életét, képén rendkívül szerencsésen fog meg egy irodalomtörténeti pillanatot. Ez a kor teátrális, kedveli a nagy pillanatokat, a nagy gesztusokat. 1828-ban vagyunk, az ún. Bártfai-házban. A régebbi ízlés, a klasszicista Kazinczy íróköre és a fiatal romantikusok kissé félve várják a találkozást. És itt valóban kezet fog az egyébként borotvált arcú, szigorú, kissé kozmopolita öltözékben levő öreg Kazinczy és a fiatal lobogó köpenyes, körszakállas romantikus Kisfaludy Károly. Tulajdonképpen így zajlik le az irodalmi vezérváltás 1846-ban, a Nemzeti Kör egyik estéjén is, ahol Petőfi és Vörösmarty versei szinte rímelnek egymásra, hiszen az Országháza befejezését Petőfi verse, a Nép szinte folytatja. Ennek az új, állandó Petőfi-kiállításnak köszönhetjük, hogy a Széchényi Könyvtárból előkerült és immáron a nagyközönség számára is láthatóvá válik Petőfi könyvtára. Minden írónak és költőnek van sajátos képe a kortársairól és az elődjeiről. Petőfi például kimondottan nem szerette Goethét. Ugyanakkor túlértékelte Beranger-t, francia kortársát, akit elsősorban forradalmár költőként tartott számon és akit a világ legnagyobb költőjének nevezett. A közvéleményben hosszú évtizedeken át éldegélt az a téves álláspont, miszerint Petőfi maga faragta ember volt, aki rengeteget írt, de nagyon keveset olvasott. A kiállításon látni azokat a műfordításokat, amelyeket pénzkeresetként készített, Heinétől, Shelleytől és másoktól. Ö az egyik alapító tagja annak a páratlannak induló vállalkozásnak, amelynek célja az volt, hogy Vörösmarty, Arany és Petőfi 1848-ban szövetkezzék egy Shakespeare-összkiadásra. Petőfi Párizsból hozatta azt a sorozatot, amely a nagy francia forradalom kiemelkedő egyéniségeinek a portréját tartalmazza. Ezt az arcképcsarnokot a költő aszerint cserélgette, hogy hogyan haladt előre a francia forradalom tanulmányozásában és ki volt számára éppen a legrokonszenvesebb. Ez a gesztus is jól mutatja, hogy Petőfi, Jókai és a márciusi ifjak nemzedéke sok naiv, teátrális gesztussal ugyan, de tudatosan készült a történelmi szerepre, március 15-re. Ez a fiatalság Párizsból nemcsak az arcképeket szerezte meg, hanem a francia forradalom történetének különböző egykorú feldolgozásait is. Itt már utópista szocialista értelmezéseket is olvashattak. A tudatos szerepvállalás eredményeként zárkózik fel Petőfi mellé az a kis tábor — a Pilvax márványasztala emlékeztet a kiállításban erre az írói körre —, ahová nemcsak írók, művészek ültek le, hanem fiatal értelmiségiek, fiatal polgárok, akiknek kapcsolatuk volt már a külvárosok népével is. Szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy nagyon sok személyes tárgy, használati eszköz fennmaradt — nemcsak Petőfi Sándortól, hanem Szendrey Júliától is. A kiállításon látható két ruha 1848 tavaszáról való: egy törékeny fiatalembert és egy törékeny, a terhesség első hónapjaiban levő asszonyt idéz elénk, Szendrey Júliát, aki majd decemberben, már menekülve, Debrecenben szüli meg Petőfi Zoltánt, a költő fiát. Megemlíthetjük még Petőfi útiládáját, amely Orlay festményén is látható, azt a pipát, amelyet a színháznál töltött fagyos télen Debrecenben szorongatott, de látható 1848- ból századosi kardja is, amely végigkísérte az erdélyi hadszíntéren. Van itt még gyufatartó, sakk-készlet, egy somfabot, amelyet Költőn, a nászút idején faragott, vagy egy tőr, amelynek a nyelét szintén Költőn, a Telekikastély parkjában faragta, ugyanott, ahol a Szeptember végén-t írta. A múzeumi séta végén a látogató megpihenhet, leülhet egy olvasóasztal mellé. Kézbe veheti a János vitéz-t és Petőfi összes költeményeit. BOKROS KATALIN FOTO: NOVOTTA FERENC 11
