Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-03-15 / 6. szám
w KOSSUTH UTOLSO KEPE Kőoroszlánok vigyázzák a hajdani Orczy Kastély — ma Mátra Múzeum — bejáratát Gyöngyösön. A dicsőséges tavaszi hadjárat idején — 1849 április elsején — itt tartotta Görgey a haditanácsot, amelyen Kossuth is részt vett. Ebben a nagy múltú épületben nyílt meg — Gyöngyös várossá nyilvánításának 650., felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából — az új helytörténeti kiállítás, melynek dísze az a nemrégiben előkerült olajfestmény; Kossuth Lajos utolsó, még életében készült portréja. Szobonya Mihály (1855—1898) festő, a kép alkotója, a Léva melletti Nemesorosziban született, Budapesten és Münchenben végezte festészeti tanulmányait. A Kossuth-festményen jól olvasható a művész aláírása és az évszám: 1890. Kossuth ekkor nyolcvannyolc esztendős. Történelmünk nagyjai közül róla készült a legtöbb arckép. Az 1848—1849-es forradalom és szabadságharc egész Európa figyelmét Kossuth alakjára irányította, s ő az emigrációban is jelentős tényezője maradt az európai politikának. A képmások nagy mennyiségét magyarázza a grafikai sokszorosító eljárások fejlődése, és a fényképezés gyors terjedése is. Számos fényképfelvétel készült róla; több hazai művész — mint például a neves történeti festő, Madarász Viktor — e fotográfiák alapján ábrázolta. Nincsenek adataink, amelyek bizonyítanák, hogy Szobonya Mihály személyesen felkereste volna Kossuthot Torinóban. Valószínű, hogy itáliai fényképfelvételek alapján készült a kép. Akárhogy is: Kossuth Lajos 1894. március 20-án Torinóban elhunyt, így valószínűleg Szobonya Mihály festménye az utolsó, még Kossuth életében készült portré, amely most elsőízben kerül a nagyközönség elé. — Nagynéném szülei a Felvidéken, Dobsinán éltek, bányászcsaládban — meséli a festmény adományozója, Gömöri Anna. — A dobsinai családok a múlt század végén gyakran jártak Lévára és Nemesorosziba élelmet vásárolni. Ott ismerkedtek meg Szobonya Mihállyal, aki gyakran hazalátogatott szülőföldjére. Tőle vették meg a Kossuth-képet, amelyet haláluk után leányuk — nagynéném, Gömöri Mária — örökölt. Ö Gyöngyösre ment férjhez, egy kádármesterhez és 1920-ban végleg ideköltözött, minden vagyonával együtt. A kép nagynéném halála után hozzám került. 1956 nya-Szobonya Mihály: Kossuth Lajos (Olajfestmény, 1890) A közelmúltban megnyílt helytörténeti kiállítás 1848-49-re emlékező tárlója FOTÓK: NOVOTTA FERENC rán a Városi Tanácsnak adományoztam. — A festmény kalandos sorsa itt még nem ér véget — veszi át a szót Berényi József, a Mátra Múzeum igazgatója, a város hajdani tanácselnöke. — ötvenhat őszén a tanács padlására került, majd megfeledkeztek róla. A hatvanas évek elején, a tetőszerkezet javításakor, lomtalanításkor került elő ismét. Az eredeti keret hiányzott és megsérült a festmény is. Sokáig a tanács épületében hányódott, míg végre most miután a Nemzeti Múzeum munkatársai restaurálták —, méltó helyére került . .. Beöthy Zsolt, a neves irodalomtörténész meglátogatta Kossuthot Torinóban. Külsejét így írta le: „öreg, nagyon öreg, de a megtörtségnek minden jele nélkül. Haja, szakálla, mint a hó; de arca eleven, pirosas, s kék szemei, mint a tengerszemek, melyek tiszták, szinte fiatalosan ragyogók. Mintha tükrözésükben egy szebb időt őriztek volna meg, amelyet valaha látott.” Beöthy jellemzése és Szobonya festménye alapján szinte fizikai valójában magunk elé tudjuk képzelni a „turini remetét.” Az utókor Kossuth Lajos hangját is megismerhette. 1974-ben került elő egy fonográfhengerre felvett üzenet. Kossuth — akit a Monarchia élete vógén megfosztott magyar állampolgárságától — abból az alkalomból mondta fonográfhengerre üzenetét, hogy 1890. október 6-án Aradon felavatták a vértanúk emlékművét. Különös véletlen: a torinói hangfelvétel és Szobonya Mihály festménye ugyanabban az évben készült! A Magyar Rádió bemutatta a muzeális értékű felvételt; magam is rögzítettem, s most ide másolok belőle néhány mondatot: „ .. . Legyenek a szent emlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben, a honszabadság istenének legjobb áldásaival, az örökkévalóságon keresztül. Engem, ki nem borulhatok le a magyar Golgota porába, engem október 6-a térdeimre borulva fog hontalanságom remetelakában látni, amint az engem kitagadott haza felé nyújtva agg karjaimat a hála hő érzelmeivel áldom a vértanúk szent emékét, hűségükért a haza iránt, s a magasztos példáért, amelyet az utódoknak adtanak .. BALÁZS ADAM 10
