Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-03-02 / 5. szám
MAGYAROK AMERIKÁSAN Szántó Miklós könyvéről Az egyházak életéből Az Amerikai Zsidók Bizottságának küldöttsége a Magyar Izraeliták Országos Képviselete vendégeként Alfred Mosesnek, a szervezet végrehajtó bizottsága elnökének vezetésével hazánkban tartózkodott. A küldöttség vezető személyiségeit fogadta Sarlós István, az országgyűlés elnöke. A vendégek látogatást tettek Lékai László bíboros érseknél és Bartha Tibor református püspöknél, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa elnökénél is. Az Állami Egyházügyi Hivatalban Miklós Imre államtitkárral, az ÁEH elnökével megbeszélést tartottak az állam és az egyházak viszonyáról. * Lékai László bíboros, esztergomi érsek mondott ünnepi szentmisét és szentbeszédet Szent Margit évfordulója alkalmából a margitszigeti volt dominikánus kolostor területén felállított szabadtéri oltárnál. A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága és a programtervező bizottság ülést tartott a genfi központban. Az üléseken részt vett dr. Káldy Zoltán püspök, az LVSZ elnöke. * Alig egy esztendővel Hamza András lelkipásztor halála után a Manvdle-i (USA) magyar református gyülekezet új lelkipásztort választott. A lelkész: Steven G. P. Strickler. „Steve és felesége, Cindy a Budapesti Református Teológiai Akadémián volt ösztöndíjas az elmúlt tanévben — és kifogástlanul beszélnek magyarul” — írja a Reformátusok Lapja. * A közelmúltban több hálaadó istentiszteletet tartottak a Kárpátontúli Református Egyház (Szovjetunió) gyülekezeteiben. Dr. Forgon Pál püspök Eszenyben, Macsolán és Nagyszőllősön prédikált. * A Basel központjában álló Elisabethen-Kirche-ben tartotta évi rendes közgyűlését a Svájci Magyar nyelvű Protestáns Gyülekezetek Szövetsége. A közgyűlés előtti ünnepi istentiszteleten részt vett Szathmáry László, baseli, Soós Mihály bécsi és Joób Olivér Svédországban élő református lelkész. A Berni Magyar nyelvű Protestáns Gyülekezet küldöttségét Antal Béla lelkész vezette, a Lausannes Magyar Gyülekezetei pedig Kohányi Kálmán képviselte. A baseli és a zürichi katolikus magyarok nevében Németh János és Csobánczy József plébános vett részt az ünnepségen. A szövetség elnöke újra dr. Szöllősy Pál lett. * A magyar izraelita felekezet életével ismerkedett a Zsidó Világkongresszus delegációja, amely a Magyar Izraeliták Országos Képviselete vendégeként tartózkodott hazánkban. A szervezet küldöttségét — élén Frieda S. Lewis asszonnyal, a Zsidó Világkongresszus amerikai tagozata elnökével — fogadta Sarkadi Nagy Barna, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese. Örömmel fogadunk minden olyan írást és módszert, amely a tudományos valóságfeltárás eszközeivel oszlatja az illúziókat, tisztítja önismeretünket, segíti reális tájékozódásunkat a világban. Erre a feladatra vállalkozik - és oldja meg sikerrel -, Szántó Miklós: Magyarok Amerikában című új könyvében. A szerző szándékát, s a munka orientációját már a nyitány elárulja: tisztázás. Fogalmak, adatok, számok, periódusok tisztázása. Szántó Miklós finom különbségtétellel magyarázza meg a politikailag motivált emigráció és a gazdasági okoktól késztetett kivándorlás közti különbséget, az asszimiláció, a naturalizáció, a beolvadás, a kettős azonosság fogalmát. (Talán a szórványmagyarság definíciójában volna érdemes erősebben megmutatni a nemzeti kisebbségtől való különbséget, ami nemcsak az őshonosság, illetve a bevándorlás tényében és a települések zártságában, számszerűségében rejlik, hanem a társadalom szerkezetében és szerves összefüggésében is.) A kivándorlás-téma rögös területe a számszerű adatok fantáziadús becslése, hiszen az első világháború előtti adatok kivetítésével, a leszármazottak harmad-negyedíziglen honosításával valóban milliós nagyságrendű összegekhez juthatunk. A szerző egyetlen kritériuma: a kivándoroltak és a befogadó országban született leszármazottak magyar anyanyelvűsége. Eszerint napjainkban a nyugat-európai és a tengerentúli szórványmagyarság lélekszáma 1 millió 85 ezer. Az Amerikába irányuló magyarországi kivándorlás négy történelmi korszakon ível át, ám - állapítja meg helyesen a szerző- csak három nagy hullámról beszélhetünk : az első világháború előttiről, amelyhez szakszerű ismérvek szerint bízvást hozzászámíthatjuk a számbelileg nem túl jelentős, hasonló célzatú két háború közöttit is; a második világháborút követőről; valamint az 1956-os hullámról. Az első hullám- leszámítva a visszatérőket - másfél millió embert sodort ki az akkori országból, de ebből - és jó volna, ha olvasó közönségünk végre elhinné Szántó Miklós és más szakértők alapos munkáinak- csupán félmilliónyit tett ki a magyarok száma. E hullám öszszetételében a falusi szegény parasztság, jellegében, motivációjában a munkát, megélhetést, biztonságot kereső szegénynép gazdasági vándormozgalma a domináló. Ehhez a két háború között állástalan, és üldözött értelmiségiek, zsidó polgárok rajai csatlakoztak, Szántó Miklós Magyarok Amerikában Gondolat Lényegesen különbözött az elsőtől az 1944 és 1948 között tetőzött második hullám. Tömegeit nem a gazdasági kényszer, hanem a politikai helyzet, a háború, az új rendszertől való félelem, vagy a deportálás és üldözés miatti érzelmi törés sodorta Ausztria és Németország lágereibe, onnan Amerikába, Ausztráliába, Izraelbe. A volt hatalmi elit tagjai, nyilasok és az üldözött zsidók ellentétei találhatók meg a „nyugatos” kivándorlók, a „dipik” (displaced persons) soraiban. Ami közös volt bennük, az az ellentét az öreg amerikások munkásnépével, és az elfordulás, nemegyszer a szakítás, az ellenséges viszony az óhaza épülő új rendjével. Ezt a társadalmi és politikai polarizáltságot bizonyos fokig a harmadik hullám, az ötvenhatosok kirajzása oldotta fel. Amint ismeretes, mintegy 200 ezer ember kelt vándorútra, gazdasági és politikai okokból, világlátási vágytól, vágj' az itthoni jövő bizonytalanságától hajtva, s kb. 40 százalékuk - lassacskán talán a felük - telepedett meg az Egyesült Államokban és Kanadában, ahol nemcsak nagy rokonszenv, segítőkészség, hanem konjunktúra fogadta őket. Az ötvenhatosok egyharmadát szellemi foglalkozásúak, értelmiségiek alkották, s csaknem a minden másodikuk szellemi pályán helyezkedett el. Viszonylag könynyen beilleszkedtek az új viszonyok közé, és a magyar szervezetekben is hangadók lettek. Az öreg amerikásoktól nemzedéknyi távolság választotta el őket, de nem fogtak össze a nyugatos dipikkel sem: nyitottabb, demokratikusabb volt a legtöbbjük, így a befogadó társadalommal is, a szülőfölddel is könnyebben kerültek harmonikus viszonyba. A három fő hullám - és a mellékhullámverések - szabatos és árnyalt leírásából a szerző két fontos tételt von le. Először, a letelepedés és a beilleszkedés nem időtlen, elvont szabályoktól, hanem nagyon konkrét történeti körülményektől: a befogadók készségétől, a gazdasági helyzettől, a kivándorlók képzettségétől, céljaitól függ. Ezzel szoros összefüggésben, másodszor, a magyarságtudat alakulását három tényező: a befogadó társadalomba való integrálódás, a saját etnikai közösség közéletében való részvétel és az anyaországgal kialakított kapcsolat határozza meg. E három tényezőt szociális, kulturális és politikai dimenzióra osztva, és az erősségi fokozatokat is figyelembe véve, a szerző eredeti tipizálási modellt dolgoz ki. Jelentős eredmény, hogy a könyv érdemlegesen foglalkozik a három kirajzás amerikásainak beilleszkedési problémáival, életmódjával; alapos, jórészt újszerű betekintést nyújt szervezeteikbe, közéletükbe, és elsőnek tárja fel az amerikai, illetve a világban szétszóródott magyarság szövetkezésének és a Magyarok Világszövetségének történetét, kapcsolataik változását. A viszony a második világháború után kiélelesedett, részben a sok politikailag „óvilági” menekült szocialistaellenes magatartása, részben az 50-es évek szektás „balossága” miatt, A helyzet a 60-as években változott meg, amikor a bizalmatlanságot, az ellenségkutatást az „aki nincs ellenünk, az velünk van” irányelv nemzetközi érvényűvé emelkedése váltotta fel. Szántó Miklós könyve történeti anyaggal megalapozott, a történetiség elvét alkalmazó tudományos munka, s minthogy a szerző vérbeli publicista: egyúttal olvasmányos is. Szántó Miklós indítéka: a hazai és a külföldi magyarság kapcsolatainak rendezése, a kettős azonosság problémáinak enyhítése, a szülőföldhöz, a régi hazához fűződő kapcsolatok megőrzése, megújítása. A politikai indítékok mögött viszont mélyebb, távlatosabb történelmi indíték munkál: a magyarságtudat, a nemzeti értékek megőrzése, s ezzel nemzeti létünk megerősítése. Korunk meghatározó társadalmi és történeti folyamatait kutatva, Szántó Miklós világosan ismeri és tárja fel a tartós, hosszútávú irányzatot: a felgyorsult korban, amelyben élünk, a sokféle fenyegetettség, az értékek és közösségek bomlása, pusztulása közepette, az etnikum, a nemzet állandó, megtartó erő, a más államokban megtelepedett kivándoroltak számára is. Különösen akkor és úgy, ha a kettős azonosság, a kettős kötődés konfliktusait közös erőfeszítéssel sikerül feloldanunk. HANÁK PÉTER 5
