Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-02-16 / 4. szám
« Messziről érkeztek ezek a jelmez- és díszlettervek: Münchenben rakta őket útitáskájába alkotójuk, Bárdy Margit, utazott velük vagy nyolcszáz kilométert, hogy végül a Győri Műcsarnok falára kerülhessenek. Hogy miért éppen ide és nem máshová, mondjuk a fővárosba, arról tulajdonképpen meg sem kellene kérdenem a művésznőt, elegendő fölütnöm a kiállítás katalógusát, amelynek harmadik oldalán, Bárdy Margit portréja alatt, a következőket olvashatom: „Magyaróváron született 1929. augusztus 27-én. Apja Kreibich Alfréd főkönyvelő az EDÁS Z (Észak-Dunántúli Áramszolgáltató) vállalatnál Győrben ... Középiskoláit a Győri Állami Leánylíceumban végezte...” És ami hiányzik a rövid katalógusi életrajzból, pedig ugyancsak fontos: édesapja kívánságára elvégezte a tanítóképzőt — szintén Győrben; és ami talán még ennél is fontosabb: a Gildát, élete első igazán megdöbbentő filmjét Rita Hayworth-szel, 17 esztendős korában megint csak Győrben látta. — Amikor kimentem a moziból, csak álltam, teljesen kiborulva, és azt kérdeztem magamtól: most pedig mit csináljak az életemmel?! hogyan legyen tovább?! Persze, visszament az internátusba, tovább hordta az előírásos öltözéket, a fekete harisnyát, mint a többi líceumbeli leányzó, aki nem járt a „tilosban”, de igen-igen valószínű, hogy ekkor ébredt föl Kreibich Margitban a díszletekés a kosztümök világához fűződő örök szerelem. Akkor és itt — Győrben. És ezért nyílt meg éppen itt ez a kiállítás. A messziről jött díszlet- és kosztümtervek most üveg alatt várják a látogatókat. A termet körös-körül ők övezik, csak a bejárat szakítja meg a sorukat. „Mintha ráöntötték volna!” — kiált föl az ember egy jelmez láttán, és hasonlóképpen vagyok most ezzel a kiállítással: nem lehet véletlen, hogy számban, nagyságban, elhelyezésben így üljenek a Győri Műcsarnokhoz ezek a képek! Aztán kiderül: valóban nem véletlen. Ezt az anyagot egyenesen ide tervezte a művésznő: — Idejöttem, lemértem a falakat, aztán otthon, Münchenben nekiláttam, és mint egy díszlettervet, egy az ötvenhez, elkészítettem a kiállítás skiccét. Alapos ember — gondolom magamban. Aztán rájövök: a hivatása teszi ilyenné. A művészetnek éppen úgy alfája és ómegája a pontosság, mint a tudománynak. Egy díszlet nem inoghat meg, egy jelmez nem „lóghat” viselőjén, vagy ha mégis, akkor oda a színházi varázs, a katharzis. De alapos Bárdy Margit a szó más — mélyebb — értelmében is. Joggal írhatnám: pedagógusaikat, bár eredeti tanult foglalkozását, a tanítást, sohasem gyakorolta. A kiállításnak ugyanis nagyon pontosan megfogalmazott didaktikai célja van: — Az itt bemutatott darabok díszleteit és kosztümjeit különféle nagyságú és jellegű színházaknak ÚJRA GYŐRÖTT Az Orion űrhajótól a Petruskáig 14
