Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-01-19 / 1-2. szám
TICHARICH ZDENKA EMLÉKEZETE MAGYAR FOTÓMŰVÉSZET PÁRIZSBAN A sokak számára feledhetetlen zongoraművésznő emlékezetére szép kis könyvecske készült a Kner Nyomda gyomai műhelyében. Ticharich Zdenka, a többi közt Ferruccio Busoni és Emil Sauer növendéke a kontinens legtöbb országában és az USA-ban is hangversenyezett; zenekari műveket, zongoradarabokat és dalokat is komponált, 1947 óta a Zeneművészeti Főiskolán tanított. „Eseményt jelentő hangversenyein lebilincselő művészegyénisége, bámulatos zongorajátéka lázba hozta hallgatóságát” — írja méltatója. A kritikusokat szuggesztív lénye, ihletett zenélése gyakran inspirálta a művészeti alkotásokkal való képzettársításra. Egyik olasz kritikusa Botticelli álomszerű Giovannájához hasonlítja, egy másik római lapkritika szerint úgy ült a zongora előtt, mint Giotto Madonnája. Honegger Nephertiti megtestesítőjeként emlegeti. Szomory Dezső festői hasonlata pedig így szól: „Ticharich Zdenka egy látomás, mint azok a megihletett szépségű női fejek, melyekről Edward Burnes-Jones álmodik festményein . . Kunffy Lajos ceruzarajza, Rafael Busoni olaj képe. Käthe Kollwitz terrakottája, Rippl-Rónai József pasztell portréja, Körmendi Jenő bronzfeje, a Revue Musical tollrajza. Matthiew Smith színes krétafeje, Márffy Ödön olajportréja, Pátzay Pál melliszobra, Reményi József bronzplakettje, Batthyány Gyula El Greco ihletésű portréja és Petri Lajos kézfej-mintázata díszíti az emlékkönyvet, mely Ticharich Zdenka életrajzírójának szép soraival zárul : „... kezeivel, miként egy Phönix szárnyaix'al a legmagasabb szférákba szállt fel, hogy onnan a legszebb, legnemesebb zenét lehozza ...” (A könyvet Szegleth Károly tervezte) —h— A kiállítás megnyitóján Borba Zoltán, a párizsi Magyar Töry Klára előadását tartja (a háttérben középen) Intézet igazgatója, Palotás Rezső hazánk párizsi nagykövete és Borha Zoltánná FOTO: LUKACSI tamAS ÉS BODNAR JANÓ A párizsi „Fotó hónapja ’84" kiállítássorozatot a hagyományok szerint tavaly november hónapban rendezte meg a „Paris Audovisuel” szövetség a főváros több mint hatvan jelentős helyén: Párizs múzeumaiban, a kerületi városházákon, magángalériákban és könyvtárakban. Ez közel száz kiállítást jelentett, 15 ezer bekeretezett, rendszerezett fotográfiával. A „fotó hónapja” három nagy témával foglalkozott: Szín, Divat és Látvány — vagyis a mai világ fő képforrásaival. Fotók az élet minden területéről, csoportos vagy egyéni játékok, dokumentumok és művészi alkotások. A fesztivál valószínűleg a legjelentősebb Európában és nyilvánvaló célja, hogy az öreg kontinenst egyfajta vigaszként — szemben az utóbbi húsz év amerikai fölényével — kárpótolja. A „Fotó hónapja” alkalmából számos bemutatkozás egy-egy alkotó életútját, illetve munkásságának egy-egy szeletét tárta fel, voltak történeti és monográfia-jellegű kiállítások egyaránt. Kiemelkedő volt a hónap eseményei közül a Magyar Fotóművészek Szövetsége által rendezett, a magyar fotóművészet 1900—1945-ig tartó korszakát felölelő kiállítás, amely november 23-tól december 22-ig volt látható a Forney könyvtárban. Már a kiállítás megnyitóját is MOtoO' .APHÓTO ORGANISE PAR LA VH.LE DE PARI8 (PARIS - AUDIOVISUEU HISTOIRE DE LA PHOTOGRAPHIE HONGROISE DE 1900 Ä 1945 DU 23 NOVEMBftE AU 22 DÉCEMBRE 1984 BIBUOTHFOUE FORNEY HOTEL DE SENS -1. RUE DU FIGUIER, PARIS 4’ DU MARÓI AU SAMEDI Of 13 H 30 A 20 HEURES ENTREE LIBRE A magyar kiállítás plakátja rendkívül nagy érdeklődés kísérte. A megnyitón jelen volt hazánk párizsi nagykövete, Palotás Rezső és a Francia Kulturális Minisztérium képviselője is. A megnyitó után Tory Klára művészettörténész „Irányzatok a magyar fotográfiában 1900-tól 1941 ig” címmel, Féner Tamás, a Magyt Fotóművészek Szövetségének főtitk; ra pedig a kortárs fotográfiáról tai tott vetítettképes előadást. Közismert tény, hogy a két világ háború közötti időszakban a magya fotóművészetet olyan külföldön dói gozó művészek tették ismertté, mir André Kertész, Moholy-Nagy Lász ló vagy Munkácsi Márton, de leg alább ennyire ismert az az irányza is, amelyet a külföldi kritika „ma gyár stílus”-nak nevezett, s legis mértebb képviselői Balogh Rudo, és Vadas Ernő voltak. E két fontc és nagy hatású irányzat hírneve közvéleményben háttérbe szőritől olyan nem kevésbé érdekes irányza tokát, mint például a festői stílus, a avantgarde útkeresése és a szocio fotó területe. A magyar fotóművé szeti kiállítás célja pontosan az voll hogy egy reálisabb, gazdagabb és ár nyaltabb képet adjon az 1900—194: közötti időszakról, amely talán leg fontosabb volt a magyar fotóművé szét történetében és megmutassa hogy ebben az időszakban hogyai élhettek együtt az ellentétes ideológiát hordozó irányzatok. Az elmúlt tíz év alatt komoly fordulat következett be a fotóművészei irányzataiban. A múltban az volt a fotó feladata, hogy bemutassa és megmagyarázza a körülöttünk leve világot, mára azonban az a furcsa helyzet alakult ki, hogy nekünk kell magyarázgatni és megérteni a fotót. A fesztivál legnagyobb jelentősége minden bizonnyal az. hogy rámutatott arra: a mai fotográfia szinte minden megnyilvánulásával — ha nem is a múlt századra tekint vissza —, felhasználja az elmúlt harmincnegyven évvel ezelőtti „újítók” munkáit. A magyar kiállítás sok meglepetést tartogatott és a gondos válogatás (a kiállítást Tőry Klára rendezte) ráébresztette a fotót értő és szerető embereket, hogy ezek között az újítók között nem kevés a méltatlanul elfelejtett va^ alig ismert magyar fotográfus. BODNÁR JÁNOS 11
