Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-12-22 / 25-26. szám

Sivirsky Antal négy élete Sivirsky Antal T akaros ház Hága egyik kertvárosában. Alant, a nappaliban a holland ott­honokra oly jellemző kira­kat-rend, lakályosság fogad, meg­tetézve egy sajátos hangulattal, melyet a zongorák, csemballók, kották kölcsönöznek a helyiség­nek. A ház asszonya: Lida Sivirs­­ky-Claus előadóművész. Pár perc türelmet kér, majd szabad az út az emeleti szoba, Sivirsky Antal író, irodalomtörténész „birodal­ma” felé. Férfiasán bevallom: számomra ez a „birodalom” a la­kályosabb: a polcokon és minden egyéb bútordarabon túlcsorduló könyv-, újság-, folyóirat- és kéz­irattenger. Hamarjában nincs hova leülnöm, és érzek valami lelkiis­­meretfurdalás-félét, amikor egy kötet irományt arrább tesséke­lünk fészkéből. Csakhamar kide­rül ugyanis, hogy itt rend van, egy dolgozó ember rendje, aki irigylésre méltó memóriáról ta­núskodva, csalhatatlan biztonság­gal emeli ki egy-egy kupac köze­péből az éppen szükségeset: friss és pár éves folyóiratot, kéziratla­pot, könyvet... Házigazdám írógépe mellől áll fel üdvözlésemre. Tíz éve, nyugdí­jazása óta — december 14-én töl­tötte be a hetvenötödiket — egyeduralkodóvá vált munkálko­dásában a németalföldi—magyar kulturális kapcsolatok kutatása, melyek egész életében foglalkoz­tatták. „In médiás rés”, az éppen írógépben levő feladattal, kezdjük a beszélgetést. S mert Sivirsky Antal ízig-vérig tanárember, nem kell sokat kérdezni: szinte elő­adássá szerkesztetten fogalmazza mondandóját. — Giza Ritschl költőnőről írok egy tanulmányt. Magyarországról származott el Hollandiába. 1869- ben született, 1942-ben halt meg. A hajdani, városligeti Beketov cirkuszban ismerkedett meg egy volt indonéz telepessel, ez a férfi hozta Hollandiába. Miért, miért nem, nem házasodtak össze, s ez a körülmény, hogy sohasem állt fehér ruhában az oltár előtt, köl­tészetére is hatással volt. „Isten­nek hála, hogy szenvedek, mert ezzel vezekelek bűneimért” — El­ső kötetének versein — harminc­egy éves korában jelentek meg — végighullámzik ez az érzés. Ezt nemigen értette a publikum. Mint ahogy formavilágát sem. Ritschl — eredeti neve Ritschel volt — ugyanis magyarul gondolta és hollandul írta verseit, ezért hor­doznak annyi hungarizmust. Ezt azonban a korabeli kritika formai újításnak vélte, és besorolták az 1880-as újító gárdába. Különös asszony volt... hatvannyolc-hat­­vankilenc évesen egy Hendrik de Vries nevű ifjú költőhöz írt sze­relmes verseket... Bár alkotó ember számára min­dig az éppen soronlevő feladat a legizgalmasabb, legfontosabb, bi­zonyára Sivirsky professzor is csupán pályája egy érdekes epi­zódjának tartja Giza Ritschl köl­tészetének tanulmányozását. Hi­szen az elmúlt több mint négy év­tized igazán bő termést hozott. Különös, és sajátosan európai az az út, amely a hágai dolgozó­szobáig vezetett. Dédapja, mint a lengyel forradalom hajdani kato­nája, 1831-ben menekült Ma­gyarországra. 1848—49-ben — tudjuk, példája nem egyedülálló — a magyar honvédek oldalán harcolt, amiért a szabadságharc bukása után nyolc esztendeig Kufsteinben raboskodott. A len­gyel nevű, de immár magyaror­szági gyökerű Sivirsky Antal az 1921-es gyermeksegély akció ré­vén került Hollandiába. S hogy a gyökerek mennyire erősek voltak az akkor kamaszéveit élő fiatal­emberben, azt egy kissé sárgult lapú könyv bizonyítja (tétovázás nélkül emeli ki valamelyik köny­ves szegletből): Pintér Jenő ma­gyar irodalomtörténete, amelyet kérésre szülei küldtek el számára. A végül is Hollandiában megte­lepedő fiatalember bölcsész hajla­mait természetesen az őt befogadó új haza irodalma is megragadta. Évtizedekig a holland nyelv és irodalom középiskolai tanára volt, eleddig harminc kötetet jelente­tett meg, részben a holland iroda­lomról; kétkötetes holland iroda­lomtörténete — amelyet a gimná­ziumokban, egyetemeken kézi­könyvként forgatnak — 1959 óta három kiadást ért meg. Megké­rem házigazdámat, jellemezze irodalomtörténészi felfogását, mu­tasson rá, miben különbözik az ő holland irodalomtörténete máso­kétól. „Számomra a szöveg a köz­ponti tárgy — válaszolja —, azok révén jutok el a jellemző irá­nyokhoz, s azok segítségével aztán az adott korszak jellemzéséhez. Mindez analitikus megközelítés­nek nevezhető, közel áll az úgy­nevezett new criticismhez.” És mindeközben, pedig a hol­land vonatkozású könyvek is élet­­múnyi kötet- és munkamennyisé­get tesznek ki, másik énjével — és másik életével, egy napba kétszer huszonnégy órát szorítva? — lan­kadatlan érdeklődéssel fordul a magyar irodalom felé, mégpedig a két anyanyelv keveseknek meg­adatott eszközével. Holland nyel­ven magyar tárgyú regényeket ír Antal Maros néven .. . , hollandul magyar nyelvtant..., a magyar címszavak szerkesztője a holland világirodalmi lexikonban ..., Ma­gyarország a XIX. századi holland irodalom tükrében — című tanul­mányát a budaoesti Akadémiai Kiadó adta ki. 1952-től a magyar nyelv és irodalom egyetemi do­cense. később 1975-ig a Magyar Nyelv és Irodalmi Intézetet vezeti IJtrechtben. A magyartanári vizsgát még 1942-ben tette le; az irodalmi sza­kon — így politizál egy bölcsész a maga módján — Jókai Az új föl­desurának egy németellenes feje­zetét elemezte. Egyetemi székfog­lalója tárgyául Az ember tragédiá­ját választotta. A tanulmányok befejezése a Magyar Tudományos Akadémia kandidátusi minősítése volt. S a holland irodalomtörténész Sivirsky. a magyar irodalmat ku­tató Sivirsky, a holland nyelven magyar regényeket író Sivirsky— Maros mellett ott dolgozik csilla­píthatatlan kíváncsiságtól, a szol­gálattevés kötelezettségétől hajtva a „negyedik”, a fordító Sivirsky is: József Attila és Illyés Gyula, Déry Tibor és Mikszáth Kálmán műveit ülteti át holland nyelvre. „Én a fordítást elsősorban nyel­vészeti feladatnak látom. A mű­fordító: hű fordító kell, hogy le­gyen. Mert ez esetben arra senki sem kíváncsi, hogy hogyan és mit ír Sivirsky, csak arra, mit ír Illyés. Van egy csendes megegyezés köztem és Dedinszky Erika kö­zött: ö inkább a modernebbeket, én az élő és holt klasszikusokat fordítom hollandra. Szívesen for­dítanék még több Illyést, több Dé­­ryt, Szabó Magdát. . ” Amikor nála jártam. Budapest­re készült. Mint a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság pénz­ügyi bizottságának elnökére egy tanácskozás várt rá. Ám miután újra körülpillantottam a dolgozó­szobányi rengetegben, s felidéztem a professzor sokágú tevékenységé­ről hallottakat, szertefoszlott ben­nem a „szórakozott professzor” oly gyakran idézgetett képe. „Holmi” pénzügyi bizottság csak nem okozhat gondot annak, aki buja birtokán ily biztosan tájéko­zódik könyvbokrai, kézirathalmai, ceruzacsokrai között, s aki idejé­vel, érdeklődése, tehetsége tüzével is oly eredményesen gazdálkodik. BALÁZS ISTVÁN A SZERZŐ FELVÉTELEI Kossuth, Széchenyi István, Horváth Mihály, Toldy Ferenc ... - Tizenöt évesen, 1924. április 15-én nyitotta meg „Irodalom-történelmi Jegyzetek” című füzetét ifj. Sivirsky Antal 'w .. — /'• rí-/­*4 ; ■ ftrff. 'S&7* IBBP _________iHÜ Ar-ktrs&y', • pv / /’S /,<!/' / rri~ .v A# • nti r... -.•//. . A , iM. VT■'</** ----------­VSpSpL, * '*?■' nr í „ejt W/- zvrV Ar/Z '9 ? f / '' , ' t / / • / 'r C y //*/ */ -•-* 26/✓v. /■,/: ip { ' / . «* .y -Z-W « HüSi­­izm ■ %./*>• >Z<IV -43

Next

/
Thumbnails
Contents