Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-12-22 / 25-26. szám
HANNA Egy év híján huszonöt esztendeje ... Lóbálja a lábát az asztal alatt, kinyújtja a nyelvét: így dolgozik. Fura állatok sereglenek körülötte lehetetlen színekben, mókás figurák bohóckodnak és fantasztikus virágok nyújtóznak a falakon. Ekkor már sikeres kiállítások állnak mögötte. A vitrinben ott sorakoznak az UNESCO Tokióban kelt elnöki díja mellett az indiai Shankar-díjak, a két Nehru aranyérem, oklevelek, ajándékok. Hanna rájuk se hederít. Rám pláne nem. Ö csak fest és fest. Harapófogóval kell kihúzni belőle minden szót. Kérdésemre, hogy tulajdonképpen mi nem „stimmel” neki az életben, azaz a harmadik elemiben, végre nyilatkozik. Azt feleli, hogy az írás nem megy neki. — Írni rossz, festeni jó. Kürthy Hanna ma is így van ezzel. Elég ritkán ír — Párizsból, ahol közgazdász férjével és négyéves kisfiával él, a Grand Palais de Artistes Independants tagja, 1976— 1984 között közel húsz kiállításon, köztük több önálló kiállításon szerepel, s ami számára nagy megtiszteltetés: a Cziffra Alapítvány házi grafikusa. Szerencsés csillagzat alatt született. Olyan nagy hírű művészettörténész mondott egykor véleményt csacsifülű lováról, púpos tehenéről és cseppet sem hízelgő „önarcképéről”, mint Lyka Károly. „Ámulatba ejtők a rajzai... — mondotta a Mester. — Temérdek ígéret van benne. Sok élményre, később pedig bölcs tanácsokra lesz szüksége. Ajtónyitásra és nem vezetésre.” Hogy aztán később hol nyílnak meg az ajtók Hanna előtt? A Képzőművészeti Főiskola kapuján hiába kopogtat, — a Műszaki Egyetem építészmérnöki karán szerez diplomát 1975-ben, s egy ideig mint építészmérnök dolgozik. És közben fest: hatméteres freskót a gödöllői kistemplom falára, kottaboritót, könyveket illusztrál, plakátot tervez, az egyetemi újság állandó rajzolója. Pályafutásának eddigi mozzanatairól adatok sokasága tanúskodik. 1967—1979 között lapunkban mintegy 250 H. KURTHy At>g1 Eglice *£t fr^mboure,* SEAJL|& 44 u
