Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-12-22 / 25-26. szám

Az amerikai magyarság sokat tehet a kapcsolatok javításáért

INTERJÚ MR. NICOLAS SALGÓVAL, AZ USA MAGYARORSZÁGI NAGYKÖVETÉVEL

haws volt; itt kétszeres erővel kellett állni a lábán az embernek, mint szélmentes vidékeken.

— Nagyon érzékletes a gondolat. Hozzáteszem, a magyar származás most divatosabb Amerikában, mint ezelőtt harminc évvel. Általában is kialakult egy visszate'kintési nosztalgia, az emberek keresik gyökereiket. Lényeges az emberek számára, hogy tartozzanak valahova. (A vallásos érzés is világszerte felélénkült; a magyar vezetés jól felismerte ezt. kitűnő kapcsolatokat teremtett az egyházakkal.)

— Egy amerikai magyar református lelkész az ötvenes évek Magyarországának viszonyai közt kevés ösztönzést érezhetett arra. hogy magyarságát hangsúlyozza. A nyolcvanas évek Magyarországával más a helyzet: A Lutheránus Világkongresszus Budapesten például egészen más hátteret ad magyarságának megváltásához.

— Az utolsó huszonnyolc év magyarországi politikájának van egy vonzó sugárzása: tervszerűen, folyamatosan és egyre fokozottabban azon dolgoznak, hogy kielégítsék az emberek természetes igényeit. Ez az ország ma vonzó és érdekes. Amerikában magyarnak lenni ma más és jobb, mint bármikor azelőtt.

Az an.erikai kormányzat multikulturális politikája hogyan érvényesül az amerikai magyarság körében': Azért is kérdezzük ezt, mert az anyanyelv tanulásához sokféle segítséget biztosít a magyar és külföldi szakemberek által szervezett és működő anyanyelvi mozgalom és a Magyarok Világszövetsége. Mi a véleménye Nagykövet Úrnak erről a magyar törekvésről, az együttműködés fejlődési távlatairól?

— Helyesbíteni szeretném a kérdését, hiszen Amerikában nincs központi kormányzati szerv, intézmény az oktatás területén. A multikultürális elvet a helyi közösségek valósítják meg, alapítványok, iskolák. Az etnikai csoportok nem ..kisebbségek”, a magyarok sem. Van egy alapkoncepció, hogy a kulturális örökség: vagyon. Erkölcsi, gazdasági, szellemi érték, és ha ez nemzedékeken keresztül fennmarad, az a csoport büszkesége. Az angol nyelv az alap. Enélkül nem lehet érvényesülni sem a gazdasági, sem a társadalmi életben. De helyes a törekvés a magyar nyelv megőrzésére és ezt támogatni kell: a magyar gyökérnek tudjanak magyarul. (Ez amerikai érdek is: a nyelvet jól beszélő: tárgyalóképes, a diplomácia, a szellemi érintkezés területén, vagy a gazdaságban.) Ezért is helyes a Magyarok Világszövetsége tevékenysége a magyar nyelv, a

magyar kultúra megőrzésére, fejlesztésére. Még jobb lenne, ha ezt a lokális kapcsolatok szintjén lehetne folytatni, például Szeged és Cleveland között vagy az egyetemek közt. Jó volna, ha a gyerekek kölcsönösen eltölthetnének egykét esztendőt a másik ország iskolájában. úgy, hogy ne veszítsenek évet; egyeztetve a közös vizsgakövetelményeket. Ez nem lehet politikai mozgalom, de a gondolat ismert és népszerű Amerikában és kivitelezésére kiterjedt intézmények működnek.

— Amikor ellátogattam a Magyarok Világszövetségébe, a főtitkár úr említette a nyugdíjas nagyszülők nyelvtanítási kiutazását, és a kezdeményezés meglepő sikerét. Helyes elgondolások, csak meg kell találni a megfelelő partnereket, az alapítványokat, a privát szervezeteket. Az egymillióhétszázezer ember, akik tudják és számontartják, hogy családjukban magyar eredetű szülők vagy nagyszülők vannak, mindehhez jó kiindulópont lehet.

Az amerikai magyar üzletemberek néhány éve rendezett tanácskozása, vagy az amerikai magyar orvosok részvétele a tavalyi budapesti orvostalálkozón, kölcsönösen hasznos volt. Az értelmiségi szakágazatok találkozói során jövőre agrárszakemberek, könyvtárosok tanácskozásai következnek. E találkozók témái: a magyar tudósok, művészek, különböző ágazatok szakembereinek hozzájárulása az emberiség közös kultúrkincseinek gazdagításához. Helyesli-e ezt a törekvést Nagykövet Úr, s ha igen, támogatná-e a maga részéről?

— A mai világban nélkülözhetetlen, hogy átlépve az országhatárokat, minél sűrűbben találkozzanak a különböző tudományterületek szakemberei. Kölcsönösen előnyös, mert lemérhetik, hol tartanak másokhoz viszonyítva, kicserélhetik tapasztalataikat, Egy kis országnak pedig mindenképpen hasznos, mert fejleszthetik a hazai szintet, hozzájárulhatnak a világfejlődéshez, személyesen érintkezhetnek az élvonallal. Ezért a törekvés helyes és támogatásra érdemes.

Megjelent az USA-ban néhány érdekes tanulmány az amerikai magyarság egy-egy városhoz kapcsolódó történetéről. (A témáról szó esett a nemrég Budapesten tartott magyar—amerikai tudományos találkozón is.) Idén augusztusban a Magyarok Világszövetsége, a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Széchényi Könyvtár megrendezte a diaszpórakutatók konferenciáját, amelyen amerikai tudósok, egyházi vezetők is resztvettek. Lát-e lehetőséget Nagykövet Űr a magyarországi és amerikai kutatómunka összehangolására, kooperációjára, hiszen például a század eleje nagy magyar kivándorlásának előzményei Magyarországon találhatók.

— Van lehetőség a kooperációra, de hangsúlyoznom kell. hogy mindenekelőtt intézményi, egyéni alapokon. Az egyetemek közötti együttműködés a legcélravezetőbb út. Fel kell használni az alapítványi lehetőségeket, megtalálni azokat a kutatókat, akik érdeklődnek a téma iránt, hogy érdekük legyen a részvétel a közös feladatokban.

Véleménye szerint a magyar származástudatot fenntartó amerikai magyarság betölthet-e pozitív szerepet az USA és Magyarország kapcsolatainak erősítésében?

— Ezt a feladatát is teljesíti az amerikai magyarság. Szeretném megemlíteni a korona visszaszolgáltatásának példáját. Nem tudom, mennyire ismerik a lap olvasói a legutóbbi kezdeményezés körülményeit, amely Carter elnök idején történt. A nyugati hatalmak vezetőinek egy találkozóján, egy fogadáson az akkori francia miniszterelnök felesége Madame Barre került az elnök mellé és beszélgetés közben megkérdezte, hogy Amerika miért nem adja vissza a koronát a magyar népnek. Az elnök csodálkozott: milyen alapon szorgalmazza ezt, „Magyar származású vagyok. Elnök úr”. — hangzott a válasz. Hazatérve Carter meghallgatta a magyar etnikai csoport kiemelkedő képviselőit, a magyar intézmények vezetőit és miután többségük a korona viszszaadása mellett voksolt, megszületett a kedvező döntés. (Nem tartoztam a megkérdezettek közé, hiszen soha nem dolgoztam magyar közösségekben, de meggyőződésem, hogy a döntés helyes volt, és igazán sajnálom, hogy mostani pozíciómban nincs egy legalább megközelítően jelentős ügy. amelynek megvalósulása a két nép kapcsolatainak javítására nagyköveti munkám időszakára esne).

— Elfogytak a kérdések? Akkor megemlíteném egy vesszőparipámat. Magyarországnak minden lehetősége adott vezető szerepet játszani a nemzetközi nevelés területén. Svájc például régen elismert centrum, de ma már megfizethetetlen. Miért ne lehetne Magyarország az egyik világközpont. hiszen kiváló hagyományai vannak, tehetséges emberei, vonzó nyitottsága. (Ha az átlag amerikai család is megismerné, a maradék ellenérzés is eloszlana azokban a magyarokban, akik ma még gyanakodva tekintenek Magyarországra.) Ez gazdaságilag, szellemileg egyaránt előnyös lenne az országnak.

— Hallom, hogy a magyar orvosképzés milyen népszerű lett a külföldiek számára is. Ha az angol tanítási nyelv, a diploma általános elismerése megvalósul, ha lehetővé válna, hogy a kiemelkedő amerikai és más nemzetbeli kutatók tanítsanak egy-egy kurzust, a világ jelentős tudományos műhelyeivé avatnák ezeket az egyetemeket.

Köszönöm a beszélgetést.

SZ. M.

5