Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-11-24 / 24. szám
NAGYSZÜLŐK, LÁTOGATÓBAN — Nemcsak a gyerekek, mi is, a férjem meg én, alig várjuk már, hogy itt legyen! — És mikor érkezik? Ha a gyerekeket kérdezem, a négyéves Kari Sándort vagy húgát, Therese Imolát, bizonyára azt válaszolták volna: „Már csak kettőt kell addig aludnunk.” Édesanyjukról, Patók-Szekér Sárától azonban pontos-felnőttes feleletet kaptam: — Holnapután, október 17-én. Talán már az ünnepi lakoma hozzávalóit is megvásárolta Szekérné, talán már az ágyat is fölhúzta a München melletti Garchingban, a Heisenbergstrasse 1. alatt. Pedig a nagymama, dr. Patók Sándorné Vértesboglárról nem először, hanem negyedízben látogatja meg őket. A különbség csak annyi eddigi és mostani vendégeskedése között, hogy ez nem afféle ripsz-ropsz, néhány hetes együttlét lesz, hanem kerek egy esztendőt marad majd Patókné unokáival. — Egy év hosszú idő; jól kijönnek majd egymással a 77 esztendős nagymama és az apróságok? A válasz nagyon határozott: — Igen. Ezt már kipróbáltuk. Amikor utoljára itt volt anyu, Töhötöm ragaszkodott hozzá, hogy csakis és egyedül a nagyanyja olvassa föl neki a meséket. Aztán órák hosszat ült mellette, és hallgatta-hallgatta. És a legérdekesebb: a kicsi, aki akkor még szinte szólni sem tudott, ugyancsak odaült és figyelt a meseszóra. Kiderül rögtön, hogy Töhötöm nem a Szekér-família harmadik gyermeke, hanem Kari Sándor beceneve, aki csak azért lett Kari, nehogy a név magyar változata — Károly — félrevezesse az óvodabeli gyermek és felnőtt világot, s Karóimnak, azaz leánynévnek higgyék. De Kari vagy Károly — egyremegy: a fiú egyikre 1. A mesemondó nagypapa 2. Az eredmény 10:0, Rolland javára 3. A «zölö is édesebb a nagymama kezéből 4. Apa és fia nehezen osztoznak a Félix kandúron A SZERZŐ FELVÉTELEI 12
