Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-11-10 / 23. szám
I H árom perc alatt pereg le a homok a telefonom mellett álló hongkongi homokórán. Az enyémmel teljesen megegyező típussal találkoztam „Az ' 'tüoyiérés története” című kiállításon. Mellette, ugyanabban a tárlóban e mai mini-homokóra őse látható: egy XV. századi Corvinkódex egyik lapja szerzetesi cellát ábrázol; az asztalon homokóra ... E nagy sikerű kiállítással — Az időmérés története — nyílt meg, három évi szünet után, a megszépült, megifjodott Iparművészeti Múzeum. — A műtárgygyarapítás és a tudományos munka e három év alatt sem szünetelt — tájékoztat dr. Miklós Pál főigazgató. — Látogatható volt állandó bútorkiállításunk a Nagytétényi Kastélymúzeumban, megtekinthető az ugyancsak hozzánk tartozó Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum. Az Iparművészeti Múzeum bejáratánál korabeli márványtábia emlékeztet az alkotókra: „Pártos Gyula és Lechner Ödön tervei szerint épült 1893-tól kezdve: elkészült 1896-ban, Magyarország fennállásának ezredévében”. Szecessziós építőművészetünk Üllői úti remeke előtt az egyik tervező, Lechner Ödön szobra áll, rajta felirat: „A nemzeti építészet mestere”. „Az időmérés története: harc a pontosságért” — hirdeti a nyitókiáilítás első felirata, mellette az ógörög filozófus, Platon gondolata: „Az idő az örökkévalóság mozgóképe.” Több mint hatszáz kiállítási tárgyban gyönyörködhet a látogató, műkincs szinte valamennyi. összecsukható napórák és míves toronyóra-szerkezetek, bronzharangok és zenélő órák, ingaórák és ékszer-zsebórák sorakoznak egymás mellett. Legkorábbi gépóránk rajza 1470-ből való. A kolozsmonostori bencés apátság órájának a mesterét is ismerjük: „Petro Orajartho”, azaz „Óragyártó Péter”... A brassói városháza 1528-ban készült toronyórájának három eredeti mutatódíszét is kiállították; a Nap, a Hold és egy hatalmas kézfej látható rajtuk. Hazai emlékeink közül kiemelkedő értékű — mint a kiállítást rendező Karlovits Károly, az Országos Műszaki Múzeum munkatársa is felhívja rá a figyelmet —, a Báthoryak aranygyapjas jelvényével övezett sárkányfogas „csüngőóra”, amely Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemé volt és 1600 táján készült. Az aranyozott sárgaréztok hajszálrugó nélküli, ébresztő- és ütőművel ellátott szerkezetet takar. A zsebórák között Pápai Páriz Ferenc és Deák Ferenc ezüst zsebóráját érdemes alaposan szemügyre venni; a modern szerkezetek közül pedig Mayr Gyula győri mester 1911- ben készített, szekrényszerű mahagóni tokban elhelyezett „világórá”-ja emelkedik ki, amely egyidejűleg mutatja 63 világváros pontos idejét. „HL Calixtus pápa a nándorfehérvári győzelem emlékére elrendeli a déli harangszót” — ez a címe Amerigo Tot alkotásának, melynek eredetije a Római Szent Péter Bazilika Magyarok Kápolnája részére készült. A pápa egyházi méltóságok körében látható, mellette a harangot éppen megkondító szerzetes; a nagyszerű dombormű egyik sarkában a Hunyadiak hollós címere. Illyés Gyula csodaszép strófája kívánkozna alá „Hunyadi keze” című verséből: „Hol az a kéz? Porlad? Nem, dolgozik egyre. Delente húzza híven ma is ő mind a harangot, amely bimbamozva kiált nagy örömhírt, (mit ki sem ért már) Róma, Rouen, — Tahiti tornyaiban (magyarul!).. . .. . Így kong-bong a harang folyvást s még húzni fogod tán századokig, János, néma magyar torony őr!...” BALÁZS ÁDAM FOTO: REZES MOLNÁR ESZTER 17
