Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-10-27 / 22. szám
ílíjL'uCiTii^1 LEGYEN MIELŐBB I• • • • ORVOS A CSALÁDBAN A TINÓDI KAMARAZENEKAR „Biztos alap nélkül tartóslag semmi nem állhat!” — ez a mondat vezeti be gróf Széchenyi István gondolatait 1832-ben, midőn a Länderer nyomdában kinyomattatik a „Magyar Játékszínrül” című munkája. Tanító sorait a magyar szabadságküzdelem egyik legfőbb teoretikusa „a honi nyelv terjesztésére ügyelő Küldöttség parancsábul”, intézi Pest vármegye rendjeihez, abban a nemesen buzgó reményben, hogy „a szívből eredő élet és erő” a gyarló embert is mindenen túlemeli, nemzeteket kapcsol egybe és nemességet ád. „Tett és példa által jóltevöleg hatni az egészre, dicső tiszt.. . s ilyen áldozat számnélkül tétetett már . .Kassa, Miskolc, Pécs játékszínei gyönge és bizonytalan alapon állnak, az erdélyi és a székesfehérvári színházak is széteső sikertelenséggel működnek, a diadalmi erő helyébe pedig a sikertelen fáradozás lép ... A közjó nézőpontjából kötelesség tehát újat kezdeni, mert a valódi siker csak azután remélhető. A széthúzást, a tervszerűtlenséget, a nagy egészet gyászosan szétbontó erőket össze kell hát fogni, hogy a tízmilliós népesség a szép és nemes Múzsák segédletével nőjön nagyobbra, s józanodjon tökéletesebbre. A törpe kívánat, a megosztott erők még eltántoríthatnak a fáradozástól, de „nem több követ emelni egyszerre, hanem egyiket a másik után” bizonnyal inkább sikerre vezethet ... Széchenyi úgy látja: a vidéki színházak csak a létrehozandó pesti állandó társulat nyomán erősödhetnek, csak ezúton kaphatnak biztos életerőre. A felébredt játékszíni szellem csakis így terjedhet tartós hatással, s az anyagi gyűjtés is csak így vihet a férfiúi állhatatosság érvényesüléséhez, a honfiúi buzgalom térnyeréséhez. Ezért szervező munkáját „száraz számolással” kezdi, részvényekkel, kamatlábakkal, reális reményekkel bíbelődik; így próbálja a többszöri, megújuló, de mindannyiszor elbomló buzgalmat új elvi és „practikai” alapon elindítani. Reményteljesen bízik a közönség forró vágyában, a megértő áldozatvállalás kockáztatóiban: a vagyonos nemességben. A közvélekedésre, a „tisztasági szellem” meggyőző erejére támaszkodik, de ugyanakkor megtervezi a színház helyét, építési elveit, a működés föltételeit, a darabválasztás szempontjait is. Nem „visszarettentő fény palotát”, de „magához vonzó szelíd világú kis bájlakot” szeretne, ellentmondva a fitogtatásra épített kastélyoknak. A magyarság fölemelkedését keresi Széchenyi e százötven év előtti értekezésében: egyesülési erőt „a személyi és vagyoni biztonságban” látva. írása németre fordítását is megtiltja, jelezve, hogy a magunk erejéből tehetjük csak, mit tehetünk. „Csak tolmácsa vagyok — írja — azon érzelmeknek, mellyeket, habár sejdítlen is, minden becsületes Magyar híven hord kebelében..bár volna nekünk Magyaroknak is valahára állandó színházunk!”. Széchenyi írását az Állami Könyvterjesztő Vállalat az új Nemzeti Színház felépítésének javára szánta újrakiadásra, ismét célul tűzve a haza nagyjának óhaját: „Legyen mielőbb állandó otthona a Nemzeti Színháznak, hogy méltó körülmények között, a kor követelményeinek színvonalán folytathassa a szent hagyományt : segítse kifejezni mindazt, amit az emberiség és a magyarság önmagáról, helyzetéről, jövőjéről el akar mondani!”. A. GERGELY ANDRÁS Nyolcadik, bővített kiadásához érkezett dr. Szendéi Ádám Orvos a családban című, 350 oldalas kézikönyve. Már eddig is sok százezer példányban kelt el és foglalt helyet az otthonok könyvespolcain, mégpedig az első sorban, hogyha kell, mindjárt kéznél legyen. Hogy miről szól a könyv? A népszerű orvosíró a legfontosabb egészségügyi kérdésekre ad vá-Dr. Szende! Ádám ^#rvos családban laszt — mindenki számára érthetően. Megismerteti az olvasót a test felépítésével, az egészséges és kóros szervezet működésével, a terhesség-, a csecsemő-, a gyermek-, a serdülőkor, a változás időszakának problémáival. Fontos tanácsokat ad a betegségek megelőzésére, az otthoni betegápolásra és arra, hogy milyen gyógyszereket tartsunk a házipatikában. (Megszívlelendő figyelmeztetés: a házipatikában vagy fontos irataink között úgy őrizzük a családtagok és a magunk egészségére vonatkozó dokumentumokat, oltási bizonyítványokat, vizsgálati leleteket, kórházi zárójelentéseket, hogy azokat szükség esetén azonnal megtaláljuk.) Részletesen tárgyalja a szerző az elsősegélynyújtás módozatait; foglalkozik korunk betegségével a neurózissal és a helyes táplálkozás kapcsán az elhízás és a soványság következményeivel, a nemi erkölcs, a nemi élet kérdéseivel. Jó szolgálatot tesz a mindennapos torna fontosságára utaló fejezet: „A torna nemcsak a mozgásszervekre hasznos, hanem a szív, a vérkeringés, a légzőszervek és a többi belső szerv működését is elősegíti” — hangsúlyozza a szerző. A tornázó ember tehát a legmagasabb korig is megtarthatja rugalmasságát. A könyvnek persze nem célja, hogy helyettesítse az orvost, és attól is óv, hogy növelje a „képzelt betegek” számát. Feladata, hogy az egészségügyi kérdésekről mind több embert tájékoztasson és ezáltal megkönnyítse a beteg és az orvos közti jó együttműködést. A kötet végén több mint hétszáz címszavas tárgymutató segíti a gyors eligazodást. A különböző témákat Kováts Tibor grafikus mintegy száz ábrája szemlélteti. (Medicina Könyvkiadó) — h Otthon végezhető tornagyakorlatok izületmozgatásra, has- és hátizom erősítése - illusztrációk a könyvből A magyar epikus költészet jelentős alakja, a 16. század legkiválóbb énekmondója, Tinódi Lantos Sebestyén nevét viseli a Tinódi Kamarazenekar. A 30 tagú reneszánsz-barokk együttes 1977-ben lépett először a nyilvánosság elé. Műsorukon korabeli táncokat, dalokat, különböző hangszeres műveket játszanak, sőt operákat és oratóriumokat is. E gazdag zenei világ nagy része könyvtárak mélyén pihen, sokszor igen bonyolult írásmóddal lejegyezve. Felkutatásuk, megfejtésük után adhatók csak elő a régi korokban használatos érdekes hangszereken, pontosabban azok hiteles másolatain. Ott van az együttes hangszertárában a fátyolos hangú viola da gamba, a mai vonós hangszerek elődje, a több mint két oktávos bársonyosan puha hangú blockflőte, az átható, éles szólamú pommer, mely a mai oboák őse, az érdekes formájú görbekürt, a fából készült cornetto, a dulcian, a mai fagott elődje, a posaun, amelyik évszázadok óta szinte változatlan. És előkerül a gitár, a fuvola, a tekerőlant, a zsákduda, a hackbrett és így tovább. November 22-én a budai Vigadóban Georg Dániel Speer német zeneszerző (1636—1707) Musicalisch-Türkischer Eulenspiegel című, a török Budáról szóló zenés regényét adják elő a többi közt, neves operaházi szólisták közreműködésével. A karmester Mossóczy Vilmos, a zenekar művészeti vezetője. A mű tartalmából csak annyit, hogy főhőse egy olasz szolga, aki tréfás kalandokon esik át, megleckézteti a török szultánt és a nagyvezért, csakhogy kiszabadíthassa gazdáját, Gergely urat, aki persze magyar. Daniel Speernek, aki ifjúkorában Magyarországon is megfordult, más magyar vonatkozású műve is fennmaradt és érdekes tájékoztatást nyújt e korszak magyar zenei viszonyairól; ami azért is nagyon megbecsülendő, mert a török hódoltság alatt keletkezett zenei művek döntő többsége elveszett. H. M. 22
