Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-10-27 / 22. szám
GYÓGYSZERÉSZ VILÁGKONGRESSZUS BUDAPESTEN r \ Többnyire a )patikákban találkozunk velük. Ám ott vannak a kórházakban, klinikákon, ott a kutatóintézetekben, egyetemi tanszékeken, gyógyszergyárakban is. Meglehet, éppenséggel nem gyógyszerészként végeztek; orvosok, biológusok, kémikusok — akik mindannyian gyógyszerészek abban az értelemben, hogy munkájuk eredménye egy-egy új gyógyszer, hatóanyag, eleddig leküzdhetetlen betegségek ellenszerei avagy a régebbinél jobb, hatásosabb. A nyár végén e szakemberek tekintélyes nemzetközi mezőnye találkozott Budapesten: hetven országból kétezren jöttek el fővárosunkba a Nemzetközi Gyógyszerész Szövetség (FIP) 44. kongresszusára. A szervezet első ízben tartotta kongresszusát fővárosunkban. Magyarország a FIP alapító tagjai közé tartozik, 1912 óta vesz részt munkájában. A hazai gyógyszerkutatás, gyógyszeripar és gyógyszerellátás azóta felmutatott, nemzetközileg is számontartott eredményei, vívmányai is hozzájárultak a rendezés jogának elnyeréséhez. Ugyanakkor Budapest kongresszus-város hírneve is segíthette e döntés megszületését. Amint az hagyomány a FIP. hasonló találkozóin, a rendező ország — ezúttal hazánk — bővebb lehetőséget kapott gyógyszerészetének bemutatására. Volt miről beszámolnunk, hiszen Magyarország negyedik a világon az egy lakosra jutó gyógyszerexport tekintetében, s az utóbbi évek lendületes fejlődését jelzi, hogy a gyógyszeripar kivitelében jelentősen megnőtt a kész gyógyszerek aránya. (Az agyérelmeszesedésben szenvedők gyógyszere a Cavinton, a Parkinson kór ellen használt Jumex, a Trelibet nevű antidepreszsziós orvosság már világsikerek, illetve jó eséllyel pályáznak erre a címre.) Emellett a gyógyszerészeti alapkutatásokban is „jól jegyzik” szakembereinket. Élőszóban avagy posztereken kétszáznegyvenen ismertették legújabb eredményeiket, tíz szakosztályban tárgyaltak az egyes fő témakörökről. Különböző országokból, különböző szakterületek képviselőiként érkeztek, de néhány külföldi vendég kitűnően beszéli a rendező ország nyelvét is ... * Dr. Fábián Miklós a heidelbergi kórházi gyógyszertár főigazgatója. — Heidelbergben számos magyar család él — mondja, ám elfoglaltságom miatt nemigen szoktam találkozni velük. Annál inkább tartom a kapcsolatot a hazai szakmabeliekkel; a magyar gyógyszerészképzés világszínvona-Dr. Fábián Miklós lú. Ugyanez elmondható a magyar gyógyszerek minőségéről és választékáról is. Ezt nem az elfogultság mondatja velem; ez volt a „közvélemény” abban a szekcióban — a kórházi gyógyszerészekében —, amelyek munkájában itt most részt veszek. A világ minden tájáról ideérkezett mintegy kétszáz kórházi gyógyszerész kollégám abban is osztja véleményemet, hogy szekciónk — és az egész kongresszus — munkájának szervezettsége kiváló. Ezek után nem csoda, hogy szakmailag és emberileg egyaránt jól érzem itt magam. Bár rokonaim nincsenek Budapesten, mégis itt érzem igazán itthon magam ... Majdnem minden szabad estémet színházban töltöm; Jávor Pál feleségem unokatestvére volt, így azután már annak idején számos színésszel kerültem barátságba, akiket öröm viszontlátni. V Dr. Mezey Mihály A mezőkövesdi születésű kanadai egyetemi tanár, dr. Mezey Mihály 1945-ben, Budapesten szerzett gyógyszerészdiplomát, 1957 óta él a kanadai Halifaxban; az ottani Dalhousie University professzora. — Elsősorban kanadainak érzem magam — mondja dr. Mezey Mihály — honvágyam nincs, de természetesen örülök annak, hogy e mostani kongresszus alkalmából feleleveníthettem rokoni és szakmai kapcsolataimat. Halifax kis város, alig tucatnyi magyar család él ott. — Milyen a kongresszus szakmai színvonala? — A Nemzetközi Gyógyszerész Szövetség (FIP) évente rendezi meg világkongresszusát; felváltva a tudományos kutatók illetve a gyógyszerészek részére. Számos kanadai kollégát „kalauzolok” itt: a vendéglátással és a szervezéssel egyaránt elégedettek. Még olyan tréfás vélekedés is elhangzott, hogy ezentúl csak Budapest legyen a gyógyszerészkongresszusok színhelye. A valóság persze az, hogy 1985-ben a FIP következő kongresszusa éppen Kanadában, Montreálban lesz. Karunk 1948-ban létesült — mondja dr. Rácz Gábor, a Marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészeti karának tanszékvezető tanára, a Magyar Gyógyszerészeti Társaság tiszteletbeli tagja. — Az oktatás kétnyelvű; a budapesti és a szegedi mellett ez a harmadik olyan gyógyszerészeti kar, ahol magyarul tanítanak. Évfolyamonként általában két tucatnyi hallgatónk van. Saját szaklapot is kiadnunk. — Mi a professzor úr fő érdeklődési területe? — A gyógynövénykutatás. Gyógynövénykertünk egyike a legnagyobb élő növénygyűjteményeknek. Megtalálható benne az a távol-keleti harangvirág-faj is, amelyről itteni előadásomat tartottam. Az ismert ginzenghez hasonló hatású gyógynövényről van szó; főképpen a fájdalomérzetet csökkenti. A pozsonyi professzort, Zathurecky Lászlót óvatosan rokonságá-Dr. Zathurecky László A SZERZŐK FELVÉTELEI ról faggatom, s lám, „bejött” a számításom: a világhírű hegedűművész, Zathureczky Ede édesapja unokatestvére volt. Ő azonban nagybátyja, a tapolcsányi patikus példáját követte; 1935-ben végezte el a gyógyszerészeti fakultást Prágában. A tapolcsányi utódlás perspektívája azonban nem elégítette ki. Beiratkozott a természettudományi karra, mikrobiológiát, kémiát tanult, abból is doktorált. Pozsonyban ő alapította meg az első ottani gyógyszerészeti kart. Szakterületét — biofarmácia — aligha értheti át igazán laikus érdeklődő. Zathurecky professzor — ha jól adom vissza — annak a gyógyszerészeti vonalnak úttörő egyénisége, amelyik a gyógyszerek hatásmechanizmusát, felszívódását, hasznosulását, a szervezetben való átalakulását, kiürülését vizsgálja. Mint mondja, mostanában a vérnyomáscsökkentő és a szívre ható gyógyszerek állnak e tekintetben az érdeklődés homlokterében. A pozsonyi professzor, aki évekig vezette a Szlovák Tudományos Akadémia Farmakológiai Intézetének Biofarmáciai és Farmakokinetikai Osztályát, munkássága egyik szép, tartalmas, máig ívelő fejezetének tartja a magyarországi kollégákkal való együttműködést. Külön is kiemeli a szegedi egyetem gyógyszerészeti intézetét, a Kedvessy professzorral folytatott közös kísérleteket a korábbiaknál jobb hatóanyag-felszívódást lehetővé tevő kenőcs-alapanyagokról. Pandula Egon professzorral szemcseppkísérletek során dolgozott együtt. Mindehhez hozzáteszi: igen reméli, hogy utódainak ezt az örökséget is átadhatja, hogy folytatása lesz a közös, szlovák—magyar gyógyszerészeti kutatásoknak. Magáról a kongresszusról pedig így nyilatkozott: „Magyarországi kollégáink szervezőként és szakemberként egyaránt megállták helyüket.’’ BALÁZS ÁDÁM BALÁZS ISTVÁN 11
