Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-10-27 / 22. szám
A Rácz család és Elk River magyar farmerközösségének története Nagyapám, Rácz János, 1907-ben vagy 1908-ban hagyta el Adonyt, Fejér megyét, hogy munkát keressen Amerikában. Hátrahagyta feleségét és hat gyermekét, így feltételezem, hogy vissza akart térni Adonyba. Amerikában tartózkodása első három vagy négy évében egyik munkahelyről a másikra ment Kanadában és az USA-ban; bányákban, favágóként, farmon dolgozott. 1911 őszén egy adonyi ismerőse, akinek farmja volt Elk Riveren, írt a nagyapámnak, Rácz Jánosnak, aki akkor Winnipegben (Kanada) tartózkodott. Ez az ismerős valamiféle bajba keveredett, félt, hogy börtönbe kerül, ezért kellett neki valaki, aki addig vigyáz a farmjára és az állataira. Nagyapámnak földet és teheneket ígért, ha eljön Elk Riverbe és ellátja a farmját. Mire nagyapám megérkezett, a probléma megoldódott, az adonyi ismerős elkerülte a börtönt. Az ezt követő eseményekből feltételezem, hogy egy alku jött létre közte és a nagyapám között: a legidősebb nagynénémet feleségül ajánlották neki, „cserébe"’ nagyapám egy pár hektár földet és egy pár tehenet kapott. A nagyapám egy kis, favázas, kátránypapírral borított viskóban élt ezen az úgynevezett farmon. Azt írta a feleségének Adonyba, hogy adja el az otthonukat, csomagoljon össze mindent, vegye meg a jegyeket az egész család számára és jöjjön Amerikába, mert farmot vett. 1912 tavaszán a nagyanyám (sz. Ekker Erzsébet) felszállt a hajóra Fiúméban egy pár ládával és hat, 18 és 6 év közötti gyermekkel. A család szerencsésen megérkezett Ellis Islandra, 1912 tavaszán. Az orvosi rutinvizsgálatok és oltások után vonatra szálltak, Elk River, Minnesota felé. Szendvicseket és banánt kaptak a vonaton. Anyám mesélte, hogy nagyon éhesek voltak mire Elk Riverbe értek, mert nem ették meg a banánokat: nem gondolták, hogy a banán ennivaló ... Azt beszélik, hogy nagyanyám nem örült az Elk River-i helyzetnek. Ráeszmélt arra, hogy Adonyhoz képest nagy volt a szegénység Elk Riveren. A kis, kátránypapírral borított vityilló semmi sem volt adonyi kényelmes otthonához képest. És a „farm” csak egy apró, sűrű erdőtől körülvett földdarab volt. 1912 tavasza a Rácz család részére nagy megpróbáltatások kezdete volt. Az egész család nagyon keményen dolgozott, fát irtott, hogy legyen művelhető földjük. A fát föl is kellett aprítani, hogy legyen mivel fűteni a házat. 1912-ben a 18 éves Pannit, aki szerelmes volt egy fiatalemberbe Adonyban, férjhez adták Bagóczki Istvánhoz, cserébe a „farmért”, amit Rácz Jánosnak adott. Panni néninek négy gyereke született öt év alatt. 1917 vagy 1918 tavaszán Bagóczki Istvánt elütötte egy vonat. 1918-ban vagy 1920-ban Panni néném ismét férjhez ment egy másik magyar bevándorlóhoz, aki Aberdeenben, South Dakotában élt és pék volt. Panni néni South Dakotába ment tehát a négy kisgyermekével, hogy férjhez menjen Németh Zsigmondihoz, és ott kislánya született. Amikor elment, bérbeadta a farmot egy másik magyarnak, de később második férjével és gyermekeivel visszatért Elk Riverbe. Még négy gyermeket szült a farmon, így összesen kilenc gyermeke volt. Minthogy Németh Zsiga bácsi pék volt és nem farmer, a családnak igen keményen kellett dolgoznia, hogy megéljen a farmon. De még amerikai mérce szerint is sikeres volt a gazdálkodásuk. A második Rácz lány, Mari, édesanyám, 14 éves volt, amikor eljöttek Adonyból. örült, hogy eljöhetett, mert körülbelül két éven át Pesten szolgált egy gazdag csalódnál, és csak akkor ment. haza Adonyba, ha az aratásnál kellett segítenie nyáron. De nem sokkal azután, hogy Elk Riverbe érkezett, felismerte, hogy a fairtás és a fa felvágása szintén nehéz munka ... 1915-ben találkozott apámmal. Bodnár Sándorral, ö St. Paulban (Minnesota) dolgozott és egy szapárfalvi földije hozta össze édesanyámmal. Elk Riverben esküdtek meg, de St. Raulba költöztek. Házasságuk első négy évében ide-oda költöztek Elk Riverből St. Paulba és vissza, onnan East Chicagóba (Indiana), mindig jobb keresetet keresve, gyárakban és állattenyésztő telepeken. E négy év alatt két fiuk született. Az idősebb fiú, Imre 18 hónapos korában meghalt tüdőgyulladásban. A kisebb fiú, Sanyi East Chicagóban született és vele együtt 1919-ben visszajöttek Minnesotába a Rácz farmra. Amikor a harmadik fiú megszületett, 1921-ben, Panni néninél a farmján laktak. Csak 1924-ben tudott apám földet venni, és saját otthonát felépíteni. A 90 hektárnak — amit megvett — a fele erdő volt. De körülbelül 40 hektár termőföld is volt, amin pár évig hagymát és zellert termelt. Amikor kiderült, hogy a hagymatermesztés túl nehéz munka és nem kifizetődő, elhatározta, hogy tejtermelésre áll át. Mire én 1938-ban megszülettem, volt már egy kis tehenészete, elég szántónak való erdőirtása, úgyhogy fizetni tudta a részleteket a banknak és élelemmel ellátni a családot. De még 12 éves koromban is kátránypapírral volt borítva a házunk. Ekkorra már volt villanyunk és folyó vizünk, de nem volt benti vécénk, sem telefonunk, mint a szomszédos farmereknek. Sanyi bátyám 1943-ban, 24 éves korában meghalt, amikor én 5 éves voltam. Betegsége alatt anyám egyik bátyjánál St. Paulban lakott és engem ide-oda vittek a nagyszüleimhez, Panni nénihez és keresztszüleimhez. Míg Sanyi bátyám élt, gyakran mondta édesapámnak, vegyen meg egy 40 hektáros földet, ami nem volt a 90 holddal határos. Amikor Sanyi meghalt, apám megvette a földet, és én egy háromszögletén lakom most, ami körülbelül 7 hektár. Legifjabb bátyám és családja a tanyán lakik édesanyámmal. Édesapám 1963-ban, 75 évesen halt meg. A harmadik Rácz lány, Bözsi 12 éves volt, amikor eljöttek Adonyból. Hipságh Ferenchez ment férjhez 1916-ban. Ö 1907-ben vándorolt ki Sopron megyéből. Vőfély volt szüleim esküvőjén 1915 novemberében, és ott találkozott Bözsi nénivel, aki koszorúslány volt. Akkor mondta meg neki, hogy vissza fog jönni érte, hogy magával vigye feleségül St. Paulba. A vasútnál dolgozott, így 1924-ig St. Paulban éltek, ezután vett egy szomszédos farmot a nagyapámé mellett. Nem értett a farmermunkához, így Bözsi néni és a négy gyereke végezték a farmermunkát, beleértve a fejést is. Amikor St. Paulban élt és dolgozott, ő volt a magyar fraternális szervezet elnöke, így még akkor is, amikor a család Elk Riverbe költözött, tartották a kapcsolatot a St. Paulban élő magyarokkal. Jancsi, a legidősebb, Adonyban született fiú tízéves volt, amikor Amerikába mentek. A szegénység és a zsúfoltság miatt apja azt mondta Jancsinak, hogy menjen el hazulról, és tartsa el magát. így is tett. Nem sokkal ezután Amerika elkezdte behívni a fiatalokat, a katonasághoz az első világháborúba, és Jancsi nem akarta, hogy behívják, ezért megváltoztatta a nevét Ráczról Rossra. Azt hiszem, farmon dolgozott, favágóként. Mialatt Dakotában dolgozott, találkozott egy amerikai lánnyal és feleségül vette. A Rácz család jó néhány évre nyomát vesztette Jancsinak. De a legfiatalabb fiú, Lajos hallotta, hogy Dakotában van és utánament. Ekkor Jancsi felesége erősködött, hogy menjen haza a szüleihez látogatóba és béküljön ki velük. így is tett. Nem tudom biztosan, mikor költözött Wisconsinbe családjával együtt, de élete javát ott töltötte, és erdőirtóként dolgozott, öt gyermeke volt. Felesége és két fia meghalt. Két lánya és egy fia él. ö maga 82 éves, még most is Wisconsinban él, közel egyik lányához. Kati néni, aki 7 éves volt, amikor elhagyták Adonyt, az egyetlen Magyarországon született leánygyermek volt, aki Amerikában járt iskolába és folyékonyan megtanult angolul beszélni. Borsodi Istvánhoz ment férjhez, aki Gömör megyében született, és egy- vagy kétéves korában vitték szülei Amerikába. Magyarul is, angolul is beszélt, mert ő is Amerikában járt iskolába. Tíz gyermekük született. Egy farmon laktak, amit István apja vett Elk River-en 1902-be. A tíz gyerekből csak a két legidősebb lány beszél magyarul, egy fiuk meghalt. A Magyarországon született legfiatalabb fiú, Lajos 5 éves volt, amikor elhagyták Adonyt. ő is Amerikában járt iskolába, és folyékonyan beszélt angolul, ő Bakos Ilont (Helént) vette feleségül, aki Elk Riveren született. Apja, Bakos Gábor Zala megyéből vándorolt ki, s feleségül vette Borsodi Márit, aki szintén Amerikában született, bevándorlók gyermekeként. Tizenöt gyereke lett Rácz Lajosnak és Helénnek, közülük 14 él. Lajos bácsinak tehenészete volt. Egyik gyermeke sem beszélt magyarul. Rácz Mihály, az első Amerikában született fiú az iskolában tanult angolul, és az etnikai közösségen kívül nősült. Két gyereke született, de az egyik lány meghalt 19 vagy 20 évesen egy autóbalesetben. Lajos bátyánk is meghalt. Az életben maradt gyermek, Mihály beszél valamelyest magyarul, mert gyermekkora nagy részét nagyapjával és apjával töltötte, minthogy ők együtt dolgoztak a farmon több éven át. András bácsi, a második Amerikában született fiú szintén az iskolában tanult angolul és az etnikai közösségen kívül nősült. Három gyermeke van, egyik sem beszél magyarul. András egész életében egy gyárban dolgozott St. Paulban, és bizonyos ideig ott lakott. A kilencedik Rácz gyermek, Rézi szintén az etnikai közösségen kívül ment férjhez, és magyarul is, angolul is beszél. Tíz gyermeket szült, közülük egy meghalt. Egyik sem beszél magyarul. Ez a család is tehénfarmon nőtt fel Prinstonban (Minnesota), körülbelül 20 mérföldnyire a Rácz-farmtól. Érdemes megjegyezni, hogy a kilenc Rácz gyerek közül hét 1972 óta meglátogatta Adonyt, s a második generációból heten voltunk már látogatóban, a harmadikból pedig hatan. Így — látják — a családi kötelékek nagyon erősek. Rácz János és Ekiker Erzsébet 62 unokájából heten laknak Minnesota államon kívül. A többi Elk Riveren vagy környékén él, egy-két kivétellel. A 62 személyt számláló második generációból nyolcán haltak meg. Eddig még nem sikerült kiszámítanom, hogy a harmadik vagy többedik generációból hányán vannak Elk Riverben, de tudom, hogy legtöbben Minnesotában vannak. A 62 második generációsnak — azt hiszem — én vagyok az egyetlen tagja, aki járt colleg-be. Néhányan, úgy hiszem, jártak valamiféle szakiskolába, de senki sem végzett egyetemet közülük. Az az igazság, hogy a második generációból az idősebb fiúk még a középiskola 12 évét sem végezték el, részben mert szükség volt rájuk otthon, a farmmunkában, részben a nyelvi korlátok miatt. Mindazonáltal a fiatalabbak többsége elvégezte a középiskolát, és a harmadik, valamint negyedik generációnak nagy része — azok, akik abban a korban vannak — főiskolai, illetve egyetemi tanulmányokat folytatnak. Nem tudok pontos információt adni a harmadik, negyedik, ötödik, hatodik generációról; de remélem, ha majd befejezem a Rácz-családfa kutatását meg fogom tudni pontosan mondani az iskolázottsági szintjét mindenkinek. Néhányan közülünk, második- illetve harmadik generációs családtagok — akik Elk Riveren vagy közelében élünk — azt tervezzük, hogy 1986 nyarán rendezünk egy Rácz család összejövetelt. Szeretnénk, ha mindenki megjelenne, s hogy a családfát nyomtatásban is viszontlássuk. Ezek után röviden az Elk River-i magyar farmertelepülésről. Az 1880- as évektől 1914-ig körülbelül 42 család, illetve nőtlen fiatalember települt Elk Riverbe. 12