Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-10-27 / 22. szám

Előbb mély lélegzetet kell vennie an­nak, aki megkísérli Győrt jellemez­ni. Igaz, többé-kevésbé mindegyik város bonyolult összetételű társadal­mi szervezet, de ez a dunántúli tele­pülés különösen sokarcú. írásaimhoz mindig már-már beteges szo­rongással gyűjtöm az anyagokat a forrás­munkák tömegéből. Ezúttal azonban adat­gyűjtő mániámon úrrá lehetek, mivel a vá­ros szülöttjeként az együttélés tapasztalatai­ból, emlékeiből meríthetek. Munkásivadék lévén, számomra Győr min­denekelőtt munkásváros, ipari város. Győr évenként 35—40 milliárd forintnyi értéket tesz le a népgazdaság asztalára. Ipari skálája módfelett széles: itt készülnek a Rába Ma­gyar Vagon- és Gépgyár traktormonstrumai csakúgy, mint a Graboplast műbőrei, a Car­­do bútorok, a Keksz- és Ostyagyár százféle nyalánksága, a hűtőház Európa-szerte ked­velt készítményei, a textilgyárak szövetei, kelméi és kesztyűi, a Gardénia habkönnyű csipkecsodái. Ez az ízig-vérig munkásváros egyszersmind történelmi város is. Megélhetést talált magá­nak itt már a pattintott kőkorszak ősembere. A relikviák tanúsága szerint nem lehetetlen, hogy a kelták, majd rómaiak után következő frankok itt építették meg a Kárpát-meden­cei Duna mentén az első keresztény templo­mot. Császárok, királyok, fejedelmek, had­vezérek sokasága fordult meg a város falai között. Győr jelentős, mozgalmas település maradt a honfoglalás után is. Szent István királyunk rakta le az ősi székesegyház alap­kövét; Róbert Károly elengedhetetlennek tartotta, hogy fia, Kálmán herceg legyen e nagyfontosságú királyi város ura. Kálmán hercegnek köszönhető Győr legjellegzetesebb műemlékének megépíttetése, a Rába és a Duna egybeömlésénél emelkedő Püspökvár. Itt alapozta meg államférfiúi gyakorlatát Má­tyás kedvenc politikusa, Dóczy Orbán, aki jobbágy származása létére a nádorságig vit­te. Innen indult a mohácsi síkra hazát vé­deni Paksi Balázs, aki János öccsével együtt hősi halált halt. Hosszú legendákat mondhat­nánk arról a Széchenyi Györgyről, aki a tö­rök elleni harcokban a puszta kardjával ve­­rekedte fel magát a semmiből. Zrínyi Miklós mellett lovagolt csatából csatába a déli vége­ken, harmincegy éves korában lett kispap, már aggastyánként győri püspök, mégis hosz­­szú-hosszú időn át maradt egyházfejedelem, eladdig, hogy esztergomi érsekként is eszten­dőket tölthetett el, mígnem 103 éves korában jobblétre szenderült. Tanítványa, bizalmasa, mindenben hű és tudós segítője, Telekessy István győri nagyprépost, az egyetlen főpap, aki Eger püspökeként kuruccá lett, az ő ke­zébe tehette le a fejedelmi esküt Rákóczi Fe­renc. Ugyanakkor a kurucok halálos ellensé­ge, Rákóczi korábbi fogva tartója, Kollonich Lipót szintén évtizedeken át viselte a győri püspöki címet. Szerette a várost, sokat tett érte, még akkor is gondját viselte, amikor a 1. A Káptalan domb alja, középen Borsos Miklós Vadász-szobra 2. A Szent László herma a győri székesegyházban 3. Gazdagon díszített barokk épület a belvárosban 4. A Kisfaludy Színház új épülete 5. A régi Kis-Duna hid a Rába és a Kis-Duna találkozásánál 6. A Rába-part, háttérben a Püspökvár 7. Múzeum a Széchenyi-téren, előtérben a Szent István szobor FOTÓ: FÉNYES TAMÁS királyi kamara elnökeként valósággal elborí­tották az állami gondok. Egyébként Kollo­nich Lipót is fantasztikus életpályát futott be komáromi gyermekeskedésétől a levantei tengeri harcokig, a máltai lovagok parancsno­ki tisztén át az esztergomi érsekségig, a ka­marai elnökségig. Apropos, esztergomi érsek­ség: vezetőjét azóta nevezték hercegprímás­nak, hogy Keresztély Ágost szász fejedelmi herceg lett az ország legmagasabb rangú fő­papja. Már-már unalmas: Keresztély Ágost is győri püspök volt, mielőtt Esztergomba ke­rült, ugyanúgy, mint Simor János, az eszter­gomi bazilika építésének befejezője. I. Ferenc József megkoronázója. Több koronás fő is megfordult itt: Sobiesky János, Napóleon. Ám minden bizonnyal Fe­renc Józsefben hagyta Győr a legmélyebb nyomot. Sajnos, számunkra cseppet sem elő­nyös emlékül. Mint tizenkilenc esztendős if jú uralkodó, az első osztrák katonák közt lepett a város földjére 1849. június 28-án. Köztu­dott a világtörténelem egyik leghosszabb ideig trónoló uralkodójáról, hogy Burgbéli hálószobája egyszerűbb volt, mint egy dra­­gonyos őrmesteré. Ám e puritán szoba fa­lain két kép függött: az egyik azt a pillanatot örökítette meg, amikor ártalmatlanná tették a pesti Lánchidat felrobbantani készülő me­rénylőt; a másik kép az 1849-es győri csatát ábrázolja. Győztes császári lovasok gázolnak át a csatatéren heverő honvédtetemeken. Az esemény idején két napot töltött a városban az ifjú császár, s mindkét nap reggelén mi­sét hallgatott a védőszentjéről elnevezett győrújvárosi József templomban. Különös, hogy ezt az utcát, ahol a temp­lom van — és ma Kossuth Lajos nevét viseli — Széchenyi István is igen kedvelte. Mindig az ittlévő Bárány Szállóban pihent meg Nagy­­cenk és Pest közötti gyakori utazásai során. Midőn Döblingbe sietett vele a zárt batár, utolsó hazai éjszakáját is ebben a csendes, külvárosi szállodában töltötte ... 1945 tavaszán ötvenezer alatt volt a város lakóinak száma. Napjainkban több, mint 127 ezer. 1946-ban, amikor már forintban is ki lehetett fejezni a termelési értéket, az akkor 51 ezer lakosú város 137,4 millió forint értékű gyártmánymennyiséget bocsátott az ország rendelkezésére. (Emlékezzünk az összehason­lítás kedvéért: a mai évenkénti érték 35—40 milliárd forint). 1945-ben 14 357 lakást tar­tottak nyilván, de ebből 5570-et megrongált a háború. S minők voltak nagyrészt azok a ré­gi lakások! Közéjük számolták a dobozvárosi egyetlen szobácskákat is, amelyekben hatan­­nyolcan éltek. Ma 44 ezer 789 otthonban él­nek a győriek. Jó néhány városképalakító középületet is emeltek. Lett új székháza a megyei tanács­nak, amely bármelyik világvárosban megállná a helyét. Az más kérdés, hogy ez a csillogó­szögletes épületóriás mennyire illik a belváros intim környezetébe, a városi tanácsháza neo­barokk tornyos, cirádás szomszédságában. De ugyanezt kérdezhetnénk a szintén üveg-acél nyolcemeletes karcsú lakóház és a Rába Hotel eklektikus nehézkességének szomszédságáról. Az új színháznak északi oldalán a régi marko­­tányos házakkal, a kisvárosias, kosztolányis hangulatokkal fűszerezett Batthyányi térrel és a mellette levő Varga utcai magasházakkal ugyanez a helyzet. Kontraszt kontraszt há­tán, míg végre itt-ott rálelünk néhány hami­sítatlan győri utcára az ódon belvárosban. Győr ezekben az években-évtizedekben ed­digi léte legnagyobb változásait éli át. A „megőrizve megújulni” követelménye soha nem jelentkezett olyan nagylélegzetű di­menziókban, mint mostanság. Hála a józan észnek, a szaktudás harmonikus összegének, immár nem a csákány, nem a bulldózer a fő­szereplő, hanem csak szükséges segédeszköz a jövő felé távlatokat nyitó nagyváros szer­ves továbbalkotásában. GERENCSÉR MIKLÓS 9

Next

/
Thumbnails
Contents