Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-10-27 / 22. szám

Körkép A KOMONDOR ÉS MÁS MAGYAR JUHÁSZKUTYÁK II. LEVELEZÉSI SAKKVERSENY A Magyar öregdiák Szövetség — Bessenyei György Kör (New-Bruns­­wick, USA) meghívására Gulya Já­nos nyelvészprofesszor előadást tar­tott „Magyar nyelv — magyar sors” címmel. * „A Sidneyi Magyar Rádióban másfél évig gyermekműsort vezet­tem és szerkesztettem. A képen lát­ható gyerekek voltak az első szerep­lők: Tamás Lenke, Tamás Csilla, Jakab Márton és Jakab Orsolya. Ezek mind itt született gyerekek, akik szívvel-lélekkel segítőtársaim voltak abban, hogy Ausztrália leg­távolabbi tájain lakó gyerekekhez is eljusson a magyar szó. Tanítás, me­sék, versek, dalok, játékok és nép­szokások, valamint olvasmányok dramatizált formában — ezek szere­peltek a programban. A gyermekek szülei fáradságot és időt nem kí­mélve hozták gyermekeiket a laká­somra, hogy betanítsam kis szerepü­ket, a helyes kiejtést. Leghűségesebb tanítványom és se­gítőtársam, a most tízesztendős Ta­más Lenke, aki elintézte iskolájá­ban, hogy esténként helyet adjanak a magyarul tanulni vágyóknak. Az ilyen kis magyarokra, akik ilyen nagy dolgokat cselekednek, úgy gon­dolom, büszkék lehetünk!” — írja Kovácsáé, Varga Mária tanítónő. Ausztráliából. * Szeptemberben nyílt meg Canber­rában (Ausztrália) Andrew Steiner magyar származású fafaragóművész kiállítása, amelyet nagykövetségünk munkatársa nyitott meg. A. Steiner 1933-ban Budapesten született, Lon­donban és Adelaide-ban végezte művészi tanulmányait. * Az Uruguayi Magyar Otthonban nagykövetségünk támogatásával fo­tókiállítást és filmvetítést rendeztek. * Képünkön a Palm-Beach-i Ame­rikai Magyar Klub tagjai. „A tiszaeszlári rituális gyilkossá­­gi per orvosi vonatkozásai 1881— 1883” címmel írt tanulmányt Edith Stern egy kölni (Német Szövetségi Köztársaság) szakfolyóiratban. Né Rolando B. Gitta (Olaszország) csaknem 60 magyar katona sírjára bukkant Alessandriában. Feltehe­tően az első világháborúban elesett honvédek nyugszanak olasz földben, legalábbis a szerb és szlovák hang­zású nevek, melyek más sírokon ugyanitt láthatók, erre engednek következtetni. A névsor szerkesztő­ségünkben hozzáférhető. Né Katalin Englert kanadai levele­zőnk „Az Amerikába kivándoroltak néprajzi vizsgálata” című készülő művéhez gyűjtött anyagot, amikor az USA-beli Hamiltonban megis­merkedett Auerbach-Németh József­fel, aki verseket is ír. Levelezőnk elküldte A. Németh József „Város­­lődi gondolatok” című költeményét, amelyet bár helyhiány miatt nem tudunk közölni, szép, értékes munká­nak tartunk. Né A nyíregyházi Nyírség Táncegyüt­tes fellépett a flamand III. Nemzet­közi Néprajzfesztiválon. Sikerükről Tasnádi T. Álmos tudósította szer­kesztőségünket. ■Né A San Franciscóban (USA) élő Bíró Charlotte magyar szakácsköny­vet írt. A magyaros recepteket tar­talmazó könyv ez idén ötödik kiadás­ban látott napvilágot. A születés­napját ünneplő szerzőnek szerkesztő­ségünk ezúton fejezi ki jókívánsá­gait. Né Tóth-lstván Ferenc kiállítását Sen­­lis-ben a Cziffra-alapítvány rendezte meg. Né Aszmann Ferenc, a nemzetközi hí­rű fotó- és festőművész (Brazília) a Magyar Fotóművészek Szövetségé­nek adományozott egy válogatást fo­tógyűjteményéből. Képünkön dr. Gosztonyi János, a. Magyarok Világ­­szövetsége főtitkára, valamint Asz­mann Ferenc és felesége. (Aszmann Ferenc életművének méltatására visszatérünk.) Három lompos, fehér szőrű ma­gyar pásztorkutya fényképe díszíti Anna és Laurent Rácz-Caroff fran­cia nyelvű könyvének címoldalát. A szerzők — „stílszerűen” — nekik: kedvenc komondoraiknak ajánlják könyvüket. Az apának, a világszép­­ségverseny-győztes Cukornak, az anyának, Rónaszegi Szellőnek — akit egyszerűen Mackónak is szabad szólítani — és gyermeküknek, Vak­merő Hercegnek, aki valószínűleg már csak törve „beszéli” szülei anyanyelvét, mivel a „Prince” névre hallgat. A párizsi Carbonnel Könyvkiadó­nál megjelent .munka címe: „A ko­mondor”. Rövid, tárgyszerű — fő­képpen földrajzi — ismertetést ol­vashatunk benne Magyarországról, a magyar pásztoréletről, majd a ko­mondor szakszerű, rajzokkal és fényképekkel gazdagon illusztrált leírása következik; végül a többi magyar juhászkutyáról, a puliról, pumiról, kuvaszról kapunk leírást. A szerzők számon tartanak vala­mennyi jeles komondor-„szakértőt” Bugac-pusztától az USA-beli Prince­­tonig. A tudományos leírásokat anekdotákkal fűszerezik, a könyv a szó legnemesebb értelmében „nép­szerű-tudományos” munka: az olva­só — ha csak nem nagyvárosi bér­házban lakik, mint jómagam — szinte kedvet kap, hogy maga is vá­sároljon egy komondort vagy leg­alábbis egy kisebbfajta pulit. B. A. A Magyarok Világszövetsége, a be­fejezéséhez közeledő I. levelezési sakkverseny kedvező tapasztalatai alapján elhatározta, hogy másodszor is megrendezi levelezési sakkbaj­nokságát. A versenyen részt vehet minden külföldön élő magyar vagy magyar származású személy, nemre, korra való tekintet nélkül. Nevezési díj nincs, a nevezést írásban kell megküldeni a rendező szerv címére. (Budapest, Benczúr u. 15. H—1905). — A nevezésnek tartalmaznia kell az alábbi adatokat: a versenyző ne­vét, pontos lakcímét, születési évét, foglalkozását, tábla melletti és le­velezési értékszámát, minősítését (ez feltétlenül szükséges az erőviszo­nyok lehetőség szerinti egyenlő meg­osztásához). Amennyiben ilyen ada­tok nincsenek, úgy azt kérjük közöl­ni, hogy mióta sakkozik. Nevezési határidő: 1985. január 31. Versenyvezető: Czibulka Zoltán, Kalocsa, Széchenyi út 31/34. H—6300. A versenyvezető döntései ellen a rendező szerv címére lehet felleb­bezni. A fellebbezés döntnöke dr. Vándorffy József nemzetközi ver­senyvezető, az ICCF (Nemzetközi Levelezési Sakkszövetség) alelnöke. A nevezőket elődöntős csoportok­ba soroljuk. Mind az elődöntőkben, mind a döntőben körmérkőzést ját­szanak. A csoporton belül mindenki egyszerre játszik mindenkivel. Az elődöntős csoportok legkisebb létszáma 7 fő, legnagyobb 15 fő. A versenyt az ICCF szabályai szerint kell játszani, azzal az eltéréssel, hogy a levélváltásra a légipostát kell igénybe venni. A döntő első he­lyezettje elnyeri a „Magyarok Világ­­szövetsége Levelező Sakkbajnoka címet és fődíjként 2 hetes magyar­­országi tartózkodást — beleértve az útiköltséget is — az MVSZ vendé­geként. A második helyezett ugyan­csak két hétre vendége, a fenti fel­tételek mellett, az MVSZ-nek. A döntő további helyezettjei tárgyju­talomban részesülnek. Az elődöntők első három helyezettjei könyvjutal­mat és oklevelet kapnak. A verseny rendezésével kapcsolatos költségeket a rendező szerv viseli. A versenyzők levelezési költségeit a versenyzők fedezik. Az eredményekről, illetve a ver­seny eseményeiről a Magyar Hírek és a Levelezési Sakkhíradó rendsze­resen beszámol. A döntő első és má­sodik helyezettje lehetőséget kap ar­ra, hogy magyarországi tartózkodá­suk ideje alatt tábla mellett is mér­kőzzenek egymással a Magyar Sakk­­szövetség által felajánlott tárgyju­talomért.

Next

/
Thumbnails
Contents