Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-10-27 / 22. szám
JOGI TANÁCSOK HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL Kerestetés Külföldön élő honfitársaink és az itthoniak közötti rokoni kapcsolatok gyakran eredményezik, hogy egymástól örökölnék. Az öröklésre általában az örökhagyó lakóhelye szerinti ország rendelkezései vonatkoznak. Mindenekelőtt szeretnénk előrebocsátani, hogy a magyar jog a külföldiek öröklését semmilyen formában sem korlátozza. Jogunk nem tesz különbséget az örökös lakóhelye, vagy állampolgársága szerint. Ebből következik az is, hogy a külföldiek magyarországi vagyontárgyaikról haláluk utánra szabadon, bármifajta engedély nélkül rendelkezhetnek. Örökölni vagy végintézkedés (végrendelet), vagy ennek hiányában a törvény alapján lehet, Jogunk szabályai szerint végrendeletet akkor kell' hagyni, ha az örökhagyó meg akarja változtatni a törvény által előírt öröklési rendet, vagy nem akarja, hogy örökösei egyenlő nagyságban örököljék vagyonát. Végrendeletet többféle formában lehet tenni. Az örökösök részére a legnagyobb biztonságot a későbbi pereskedések ellen, a közvégrendelet nyújtja. Közvégrendeletet közjegyző vagy bíróság előtt lehet tenni, ahol azt okiratba foglalják és hivatalosan tanúsítják, hogy azt a végrendelkező saját akaratából írta alá. Ez az úgynevezett hitelesítés. E végrendeleti formához tanúk nem szükségesek, mivel azokat a közjegyző vagy a bíróság hitelesítése pótolja. írásbeli magán végrendeletről beszélünk akkor, ha a végrendeletet a végrendelkező kézírással saját maga írta és aláírta. Ha nem maga, illetve nem kézírással írta, két tanú együttes jelenlétében kell aláírnia, vagy két tanú előtt aláírását magáénak elismernie. A végrendeletet a tanúk is, e minőségük feltüntetése mellett aláírják. Nem lehet tanú az, akire a végrendeletben bármilyen vagyontárgyat hagy az örökhagyó. Ha az örökhagyó végrendeletével leszármazóját, házastársát, vagy szülőjét kizárja az öröklésből, amenynyiben azok a törvény alapján örökölnének, őket kötelesrész illeti meg. A kötelesrész annak a fele, ami az örökösnek végrendelet hiányában jutna. Nem jár a kötelesrész akkor, ha az örökhagyó örökösét kitagadja. A kitagadás azonban csak akkor érvényes, ha az örökös az örökhagyó sérelmére súlyos jogsértést követett el. így például huzamos időn keresztül nem törődött vele, súlyos bűncselekményt követett el, az örökhagyó életére tört. Végintézkedés hiányában az öröklés rendjét a törvény határozza meg. A törvény szerint elsősorban az örökhagyó gyermeke örököl. Ha több gyermek van, fejenként egyenlő arányban örökölnek. Ha gyermek nincs, a túlélő 1 ázastárs örököl. Gyermek és házastárs hiányában az örökhagyó szülei, ha ezek nincsenek életben, nagyszülei örökölnek. Ha a felsoroltak közül bármelyik az örökhagyó halála előtt elhunyt, helyette leszármazója örököl. Ha az örökhagyó után egy örökös sem maradt, a hagyatékot az állam örökli meg. A hagyaték, terheivel együtt az örökösre, az örökhagyó halálának pillanatában száll át. Jogait azonban csak a hagyatéki tárgyalás lefolytatása után tudja érvényesíteni. Kivétel az az eset, ha az örökös csak ingóságokat örököl. Ha az örökösök között külföldi is van, a hagyatéki eljárást mindenképpen le kell folytatni. A hagyatéki eljárás lefolytatására az a közjegyző az illetékes, akinek működési területén az örökhagyó utolsó belföldi lakóhelye volt. Az öröklési jog szabályai meglehetősen bonyolultak. Előfordulhat, hogy több örökös is van, amellett lehetséges az is, hogy kívülállóknak a hagyatékkal szemben követelései vannak és még sok más probléma is lehetséges. Ezért helyes, ha a külföldön élő örökösök ügyvéddel vagy valamelyik belföldi örököstársukkal képviseltetik magukat, ez az eljárás lefolytatását nem akadályozza. Annál is inkább ajánljuk ezt, mert ha a hagyatéki tárgyaláson nem jelennek meg és nem is képviseltetik magukat, ez az eljárás lefolytatását nem akadályozza. Ilyenkor jogaik, igényeik érvényesítése már csak per útján lehetséges. Ha viszont a külföldi az egyedüli örökös, hagyatéki eljárás hiányában örökségével rendelkezni nem tud, de kiteszi magát annak, hogy a hagyatékkal szemben fenálló jogos követeléseket kamatos kamatjaival együtt meg kell fizetnie. Az örökséggel kapcsolatos egyéb tudnivalókról következő számunkban írunk. DR. ANTAL IMRE A Magvető Kiadó nemrégiben „A bűvös tükör” címmel könyvben jelentette meg Róheim Géza válogatott tanulmányait. A világhírű etnográfus kötetéről az Űj Tükörben Kiss Karoly tájékoztatja a hazai olvasókat. Ebben a többi között ezeket írja: „Róheim Géza a szazzdelö haladó magyar szellemi életének egyik kimagasló személyiségeként itthoni kutatásaival alapozta meg nemzetközi jelentőségű, ma is ható életművét. 1925-ben jelent meg a „Magyar néphit és népszokások” című nagyszerű könyve, s annak gondolatébresztő szemlélete új iskolát teremtett az egyetemes néprajzi kutatásban. Magyarországon utoljára 1936-ban jelent meg cikke, aligha véletlenül éppen a „Szép Szó”-ban. Később Szomáliában, Közép-Ausztráliában, Melanéziában, majd az arizonai navaho indiánok körében végzett gyűjtőmunkát; az etnológiai jelenségekben a pszichoanalízis elméletének törvényszerűségeit vizsgálta. A fasizmus előretörésekor Amerikában telepedett le, idehaza mindmáig alig ismert, s a magyar etnológiának nemzetközi hírnevet szerző életműve ugyancsak az emigrációban teljesedett ki Hozzáférhetetlen műveinek további kiadása tehát szellemi életünk nyereségére válnék, hiszen Lukács György mellett ma Róheim Géza a legtöbbet kiadott magyar szerző külföldön.” A párizsi Magyar Műhely az idén a Bécs melletti Hadersdorfban rendezte meg hagyományos találkozóját. Résztvevői — olvasható az Élet és Irodalomban, Pomogáts Béla beszámolójában —, ezúttal arról cseréltek véleményt, hogy az irodalomban, a művészetben hol végződik az avantgárd és hol kezdődik a posztmodern. A találkozón a Magyarok Világszövetségét Gosztonyi János főtitkár képviselte. A beszámolóban Pomogáts Béla a következőket fogalmazza meg: „A találkozók fontos és rokonszenves szerepet töltenek be a hazai és a nyugati magyar irodalmi, művészeti élet kapcsolatainak ápolásában. A Magyar Műhely találkozóin parlamentáris szellem uralkodik, mindenki szót kap, aki úgy érzi, hogy mondanivalója van.. . A hadersdorfi találkozó mindenesetre megerősítette bizalmunkat abban, hogy a hazai és a nyugati irodalmi élet párbeszédére, együttműködésére szükség és lehetőség van — a világpolitikai időjárás kedvezőtlen fordulatai után is.” Né A Kritika című folyóirat „Egy nyilasvezér feljegyzései” címmel az egykori Szálasi-kormány miniszterelnök-helyettesének, Szöllősi Jenőnek eddig nem publikált naplójából közöl részleteket. A töredékekhez írt bevezetőben a dokumentumokat közreadó Nagy Kázmér a következőket írja: „A naplórészleteket Major Róbert, a Becsben élő, nyolcvanas éveit taposó, de szellemileg ma is fiatal közgazdász, publicista bocsátotta rendelkezésemre. Az örök optimista, aki a második világháború idején módszeresen gyűjtötte a később háborús bűnössé vált politikusokra valló terhelő anyagokat, nyilatkozatokat, cikkeket. Major Róbértnek, illetve egyedülálló archívumának volt köszönhető, hogy 1945-ben, amikor megalakult a Népbíróságok Országos Tanácsa, a testület bő forrás alapján kezdhette meg tevékenységét.” Az Űj Tükör Szélpál Árpád, az 1939 óta Franciaországban élő költő, író „Forró hamu” című könyvének hazai publikálásáról számol be; a kötetről, amely a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg, Benjámin László írását közli. A Kossuth-díjas költő, a hetilap főszerkesztője, kritikusként jelentős műnek mondja Szélpál Árpád prózai vallomását az ifjúkorról. „Szélpál Árpád kömjve egy mozgalmas és tartalmas, két forradalom és a magyar avangard történetétől elválaszthatatlan élet hiteles és izgalmas dokumentuma — írja —, s nagy nyereség irodalmunknak.” Végül arról ad hírt, hogy Szélpál Árpád mostani könyvét újabb verses és prózai kötetek követik majd hazai kiadásban. Né A Valóság című folyóirat hónapról hónapra megjelenő rovatának címe: Külföldi folyóiratokból. Ebben a legutóbb Deák István: „Mennyire voltak bűnösök a németek?” című cikkét olvastuk. Az írás eredetileg a The New York Review of Books idei májusi számában jelent meg. K. GY. ILL Vilmost (szül.: Budapest, 1912 november 19., anyja neve: Sztomcsik Erzsébet) keresi édesanyja, özv. 111 Lajosné Budapestről. Keresett foglalkozása géplakatos-szerszámkészítő, 1956-ban hagyta el Magyarországot. 1971. november 14-én adott hírt magáról utoljára, a Guillermo 111 Dean Fumes 1087 Villa Adelina Provincia Buenos Aires címről. ADORJÁN István (szül: 1946. november 27. Pettighofen (Ausztriai, anyja neve: Edelényi Éva), keresi unokatestvére Veres Béláné, Adorján Gyöngyi Debrecenből. Keresett foglalkozása meteorológus, 1956-ban hagyta el Magyarországot. Az utolsó ismert cím: 6 North St. Marino South Australia 5049 az édesapjáé volt, aki meghalt, vele levelezett a kereső. ORDÓDI Józsefet (szül.: Budapest, 1924. április 27., anyja neve: Schímek Erzsébet) keresi Budapestről iskolatársa és jó barátja, Pintér Andor. Keresett foglalkozása elektroműszerész, 1956-ban vagy 1957-ben hagyta el Magyarországot, vele ment akkor testvére Ordódi Antal (szül : Budapest, 1932. június 28.) is, aki villanyszerelő. Ordódi József tartózkodási helye ismeretlen, valószínű Svájcban vagy a Német Szövetségi Köztársaságban van. MARCALFALVY Jánost (szül.: valószínű Székesfehérváron 1905. körül) keresi Magyarországról M. a régi müncheni jó barát. Keresett festőművész, feltételezhető, hogy művészként csak a rövid Marcal nevet használja. 1945-ben, mint katona hagyta el Magyarországot. 1949-ben vagy 1950-ben írt utoljára, München- Lochausenből. TÓTH Jánost (szül.: 1948. május 12. anyja neve: Simon Malvin) keresi húga, Máhr Árpádné Budapestről. Keresett foglalkozása pincér, 1974. nyarán hagyta el Magyarországot 4 éve írt utoljára a Johannesburg. South-Africa 45 Cumberlad Coust 9 Pretoria Str. Hillborrow címről, ahonnan valószínűleg Ausztráliába utazott. TOMAS BANY-t (szül.: Budapesten, 1934 körül, anyja neve: Bléstyék vagy Bényei Mária) keresi unokatestvére, Őri Jánosné, Garalig Edit Budapestről, aki már nem a régi címen lakik. Keresett 1956. novemberében hagyta el Magyarországot, ahol utolsó időben a mentőszolgálatnál volt alkalmazásban. 1975-ben hazalátogatott Magyarországra, amikor külföldi állampolgárságú felesége és 3 gyermeke volt. Ugyanezen évben írt utoljára a Cofe Hungária Espresso Rendervor 2262 Brodwary New York 24, N. Y. USA címről. JÁNOSI Andrást (szül.: Baja, 1932. augusztus 19., anyja neve: Nagypál Julianna) keresi testvére Nánai Albertné Sükösdről. Keresett 1973-ban írt levelet utoljára a Saő Paulo Av. General Ataliba Leonel 3487. Parado Ingléza. Brasil címről. Szívbeteg édesanyja nagyon várja jelentkezését. Kérjük kedves olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A Magyarok Világszövetsége készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: Magyarok Világszövetsége. Budapest H—1905. 7
