Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-10-13 / 21. szám

Léptei fiatalosan, keményen koppantak fent a Várban, az Or­szágház utca macskakövein. Gön­dör haját azonban mintha liszttel szórták volna be, s fémkeretes szemüvege is az idő múlásáról árulkodott... Benedek Gábor, az 1952-ben Helsinkiben olimpiai bajnokságot nyert öttusázó akkor, 32 esztendővel ezelőtt 25 éves volt. A Benedek, Szondy, Kovácsi hármas győzelme a sportvilág szenzációját jelentette akkoriban. Az 1912-ben Stockholmban az olimpiai játékok műsorára került modern pentatlon a skandinávok és elsősorban a tisztek sportja volt. Nálunk Magyarországon a sokoldalú Somfay Elemér, vala­mint a Berlinben ötödik helyezést szerzett Orbán Nándor sikeres sze­replése után is csak egészen szűk körben, néhány tiszti klubban űz­ték ezt a nehéz, kemény sportot. Az öttusa a háború befejezése után sem tartozott a hathatósan támogatott sportágak közé. Külö­nösen miután az egyébként jog­gal esélyesnek tartott Karácsony László Londonban, már az első napon bukott lovával, kulcscsont­ját törte és az olimpiai verseny feladására kényszerült. Néhány lelkes, megszállott, mint Hegedűs Frigyes, a későbbi nagyszerű ka­pitány, Szondy István, a kiváló lovas s a két Benedek, no meg az említett Karácsony csak tusázott tovább, nem adta fel a reményt. Az olimpiai kiküldetést is tulaj­donképpen csak véletlennek, az 1952 tavaszán Moszkvában rende­zett nemzetközi versenyen aratott győzelmüknek köszönhették. Bár maga a győzelem amint ez ké­sőbb Helsinkiben beigazolódott, nem is volt véletlen, sőt... A ci­vilek — a csepeli tisztviselő (Be­nedek), a testnevelő tanár (Szon­dy) és az orvostanhallgató (Ko­vácsi) — alkotta csapat óriási meglepetésre megnyerte az olim­piai bajnokságot, Benedek máso­dik, Szondy pedig harmadik lett az egyéniben. Ezt az első győzel­met a csapatban és az egyéniben elnyert világbajnokságok követ­ték. A magyar öttusasport a Hel­sinkiben aratott diadal, a Benedek vezette csapat sikere óta a világ élvonalába tartozik. Benedek Gábor most először járt ismét itthon. — Valóban pontosan tizenöt éve élünk odakint Warendorfban — magyarázta megszokott gesz­tusaival, a régi hanghordozással, mintha csak tegnap váltunk volna el itt a várbeli Fekete Holló étte­rem egyik asztalánál. — A kö­rülmények késztettek a kintmara­­dásra, de erről nem szívesen be­szélek, hiszen a lányomat nagybe­tegen, de mégis reménykedve vit­tük ki. A gyógykezeltetés közben eladósodtunk és szegény kis Éva Gábor Warendorfból Helsinki 1952, olimpiai bajnok a magyar öttusacsapat: Benedek Gábor, Szondy István és Kovácsi Aladár,... tragikus elvesztése után kemé­nyen kellett dolgoznunk, hogy visszafizessük a kölcsönöket, talp­ra álljunk. — Ha jól tudjuk, sikerült... — Igen, akkoriban, az 1972-es müncheni olimpia előtt kezdődött a sport központi fejlesztése, támo­gatása a Szövetségi Köztársaság­ban. Warendorfban alakították ki az egyik öttusa központot, ott let­tem szövetségi edző és azóta is ott dolgozom. — A hírek szerint közmegelé­gedésre ... — Tanítványaim valóban jól szerepelnek. Biermann és Zimmer­mann jelenleg is tagja a válogatott csapatnak. De akadnak természe­tesen további fiatalok is. A tava­szi budapesti Honvéd Kupa ver­senyen indult nyolc német közül például hét az én tanítványom volt. De bizony manapság már változtak a körülmények és egy­re nehezebb jó sportot csinálni. — Mit ért ezalatt? — Az emberek napról napra jobban élnek. A fiatalokat renge­teg szórakozási lehetőség csábítja. Nehéz őket a lemondással együtt­... Benedek Gábor ma, három évtized múltán... FÖLDI EBIKA FELVÉTELE járó kitartó edzésekre bírni. Rá­adásul a sportból, az öttusából nem lehet megélni s ez érződik az utánpótláson, ami azután a leg­jobbak eredményeire is kihat. — Hogyan vélekedik a magyar tusázókról? — Balczó Bandi, akit egyébként fivérem, Feri nevelt, kivételes klasszis, óriási versenyző volt. A szerény, de igazán nagyszerű ver­senyzői erényekkel rendelkező, higgadtan, okosan küzdő Fábián László, a mai időszak legjobbja méltó utóda lehet. Különben is nagyon rendes, intelligens fiú, s lehet, hogy családunkhoz is köze­lebb kerül, hiszen egyik távoli ro­konunk a menyasszonya. — S a többiek? — A mai, örvendetes módon megváltozott hazai életben lassan ugyanolyan hatások érvényesül­nek, mint odakint. A fiatalokat idehaza is színesebb élet csábítja, aminek bizony nehéz ellentállni. Ráadásul a diplomás, vagy szor­galmas, vállalkozó szellemű fiatal­emberek harmincéves korukra már megalapozhatják életüket, ez­zel szemben a sportolók verseny­zői pályafutásuk befejezése után csak abban a korban kezdhetik ugyanezt. — Tehát félti a sportot? — A kifejezett élsportot bizo­nyos értelemben igen. Igaz, soha­sem voltam a híve annak, hogy valaki csak sportoljon, fiatal évei­ben ne törődjön semmi mással. Jómagam a kemény fizikai meg­terhelést jelentő edzések mellett igyekeztem szellemi igényeimet is kielégíteni. A pihenőidők alatt olvastam, nyelveket tanultam. Az idegen nyelveket illetően például nagyon hiányolom, hogy a mai fiatal, magyar sportemberek kö­zül csak nagyon kevesen tudják külföldön megértetni magukat. Olykor az én versenyzőim hama­rabb megtanulnak egy-egy szót • magyarul a beszélgetés kedvéért. No de én az öttusában egyik ápolója vagyok a magyar—német kapcsolatoknak. — Hogyan érzi magát itthon? — Nagyszerűen, s ezt nagyon őszintén mondom. Mintha egy másik országba érkeztem volna vissza. Az emberek jól élnek, jó­­kedvűek, a tréfákban kifogyha­tatlanok. A legnagyobb élményt a szegedi szabadtéri előadás jelen­tette számomra. Az István, a ki­rály csodálatos előadás volt... Azután elnézést kérve búcsú­zott. Az újabb találkozó előtt még a Szabadsághegyre indult. Futni készült a régi terepeken, a nagy versenyek egykori útvonalán. Hi­szen ha meg is őszült, s szemüve­get is kell viselnie, mozgása fia­talos. Benedek Gábor, magyar olimpiai bajnok Warendorfból... VAD DEZSŐ A lelátóról jelentjük... Apja fia ... Géléi József, az MTK egykori kiváló labdarúgó kapusa a hatvanas években 11 al­kalommal védett a válogatott­ban. Húszesztendős Károly fia az új bajnokságban a Csepel csapa­tában mutatkozott be, s főszere­pet játszott a gyári együttes első három győzelmében hiszen 270 percen át nem kapott gólt. * Bakos György újpesti gátfutó értékes győzelmei után Tokióban tovább javította a magyar rekor­dot. A válogatott is nagyszerűen szerepelt, az ötödik helyen végzett a nyolc nemzet nagyszabású via­dalán. * Az asztaliteniszezők Világ Kupa versenyét ezúttal is Kuala Lum­purban rendezték. Jónyer István, az egykori világbajnok halvá­nyabb formában játszott, és végül a tizenharmadik helyen végzett. * Dupláztak a magyar öttusázók. A Varsóban sorrakerült nagy nemzetközi viadalt Fábián László, a Honvéd junior világbajnoka nyerte, aki ez évben már ötödik versenyén előzte meg külföldi ri­válisait, és a magyar csapat is vé­gig vezetve biztosan szerezte meg az első helyet. * Üjra megrendezték a Bécs—Bu­dapest lovastúrát. A közel három­száz kilométeres utat három nap alatt, lóháton tették meg a részt­vevők. * A fiatal magyar vízilabdázók nem a legsportszerűbben visel­kedtek a Spanyolországban ren­dezett junior Európa-bajnokságon, és végül csak a negyedik helyen végeztek. Molnár Endre, az együt­tes kapitánya, az olimpiai arany­érmes csapat egykori kiváló kapu­sa lemondott tisztségéről. * Üjabb, ismert magyar verseny­zők folytatják külföldön pályafu­tásukat a sporthivatal engedélyé­vel. A jégkorongozó Búzás György és felesége, a röplabdás Csapó Gabriella, a két sokszoros újpesti válogatott augsburgi klubhoz szer­ződött. Gyászhír: Nyolcvanegy eszten­dős korában elhunyt Cséfai Sán­dor, a kézilabdázás magyarországi meghonosítója, az Elektromos ki­váló játékosa, a válogatott későb­bi szövetségi kapitánya ... Éden Vilmos, az 1934-ben Európa-baj­­nokságot nyert kiváló evezős het­venéves korában halt meg hosz­­szabb betegség után. 20

Next

/
Thumbnails
Contents