Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-10-13 / 21. szám
PARASZTOK kul, mint alakít. E csöndes, bölcs és a magyar viszonyokhoz reálisan illeszkedő passzivitás legjellemzőbb tulajdonsága ennek a vidéknek és nem jelenti azt, hogy e nép elégedettebb lenne, mint a többi. Csupán annyit jelent, hogy sorsára sokkal jellemzőbb az, ami vele történik, mint az, amit ő tesz. Az állapot és a körülmények a táji helyzet erői és a társadalmi helyzet adottságai e népet, éppen azért, mert beletörődőbb, vagy apatikusabb, mint másutt a parasztság, sokkal teljesebben meghatározzák. Társadalmunk a külső alakítóerők nyomása szerint sokkal engedelmesebben alakul, mint másutt, sokkal kevesebb az ellenállás és ezért sóikkal nyomasztóbb, sokkal véglegesebb a teher. Ha tüzesebb, elszántabb és aktívabb vidékeken a népre politikai mozgalmai, közösségi élete, együttes akciói a jellemzőek, e vidéken a népet legjobban a helyzete jellemzi és jórészt a helyzet tagolja a táj társadalmát is. E társadalmat vizsgálván, tehát elsősorban nem azt kell vizsgálnunk, hogy milyen e társadalom politikai aktivitása, hanem azt kell vizsgálnunk. hogy milyen tényezők és hogyan alakítják e társadalmat és hogy külső tényezők nyomása alatt a paraszti sorsnak milyen típusai alakultak ki e felsővidéken. A nagygazdák vékony és a szőlősgazdák bizonyos részeken csoportosuló s nem túlságosan jelentékeny és inkább kivételként, mint típusként felfogható rétege alatt a szegényparasztságnak tulajdonképpen két jellemző típusa található. Az egyik az elszigetelt falvakban élő, egyre szegényedő, de saját földjénél maradó, még paraszti ember. A másik a proletárszemlélethez közeledő gondolatvi lágú mezőgazdasági bérmunkából élő munkás, melynek legjellegzetesebb evidéki típusa a summásmunkás. A két típus között életszínvonalban nem túlságosan nagy, de gondolkodásmódban jelentékeny a különbség. Mindkét típus létrehozója a nagybirtokrendszer és amely vidéken nagyobb darabot hasít ki a nagybirtok a földből, ott több a summás, amely vidéken kisebbet, ott több a még paraszti gondolkodású szigeti ember. A summásök ezenkívül a nyíltabb vidékeken, az utakhoz és vasutakhoz közelebb eső falvakban teszik a parasztság nagyobb részét, viszont a maguk fogyó földjén tengődök a hegyek közti elzárt és félreeső vidékeken. ... DB. MÜLLEB MIKLÓS ÉS DK. ORBÁN FERENC FOTOI Atiszakécskei diákotthon emeleti termeiből zene szüremlik a főutcára. Citerán pengetik: Hat nap óta szól a nóta ... Az épület folyosóm tizenéves gyerekek nyüzsögnek, citerával a hónuk alatt. A tantermekben folyik az oktatás: hangszerismeret, népdalismeret, kottaolvasás. Hamar megtaláltuk, honnan szűrődött ki a citeramuzsika. Az egyik teremben a burgenlandi gyerekek hétfőnyi csoportja játszotta búcsúhangversenyét. Az egyhetes táborozás után ezzel a nótával is bizonyítva, mennyit tanultak az elmúlt hat napban. Igyekeztünk csendben leülni az őket hallgatók közé. Pribojszky Mátyás citeraművész, táborvezető és Szeberényi Lajos alsóőri gimnáziumi tanár mellé. Mint a gyerekek kísérő tanára, ő tájékoztatott minket: — Mindannyian alsóőriek vagyunk. Másfél éve kezdtünk el dolgozni ezzel a hangszerrel. Én, a vezetőjük sem vagyok szakember. Először csak otthon, magamnak játszogattam. Azután összehoztam ezeket a fiatalokat — a legidősebb is csak tizennégy éves —, mert nem volt semmiféle zenekarunk, énekkarunk. Érdeklődni kezdtünk, levelezgettünk az itthoniakkal. Végül felvettük a kapcsolatot a Citerabarátok Klubjával, és vezetőjük, Pribojszky Mátyás, meghívott minket erre a táborra. A gyerekek közben játszották tovább a programjukat... — Rengeteget fejlődtek az ittlétük alatt — hajolt hozzám Pribojszky Mátyás —, nemcsak zenei téren, hanem a nyelvtudásban is. Remélem, jövőre viszontlátjuk őket. * Szeberényi Lajos, aki hallotta az utolsó mondatot, bólintott. A gyerekek bekonferáltak zárószámként egy otthoni dalt: Alsóőri híres utca ... Még játszott a zenekaruk, amikor belépett a terembe az idei tábor egyik „szenzációja”. Mert nem kis feltűnést keltett László Gyula, az ötvenöt éves, ősz hajú londoni építőmester részvétele a túlnyomóan tinédzserkorú hallgatókból álló tanfolyamon. Néhány perc múlva, a klubszoba kényelmes foteljeiben üldögélve, ízes magyarsággal és csendes humorral mesélte el, hogyan is került ebbe a táborba. — A Baracsi József vezette londoni tánccsoport tagja vagyok — kezdte, majd magyarázólag fűzte hozzá —, pontosabban annak veterán tagozatában táncolok, jó néhány magamkorabelivel. Jól érezzük magunkat, verbunkosokat, juhásztáncot adunk elő, repertoárunkon szerepel a gyalogszéktánc a székelyfonóból stb. Az együttesünk egyébként két éve ünnepelte harmincéves fennállását. Van már zenekarunk is, de akartunk egy citeraegyüttest is. Hamar rájöttünk azonban, hogy semmit sem 14
