Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-10-13 / 21. szám

T 1. A burgenlandi Alsóőrről érkezett fiatalok: Balika Gabriella, Gansfuss Helga, Szabó Imre, Kelemen Laci, Seper Gerhard, Györög Heinzi, Balika Werner 2. A burgenlandiak gyakorlati óráján, jobbról a második Pribojszky Mátyás 3. László Gyula Londonból érkezett Tiszakécskére FOTO:GABOR VIKTOR 3 — A citera, tudja, igazi népi hangszer. Könnyű rajta megtanul­ni játszani, s igazán szépen úgy szól rajta a zene, hogy nyolc-tíz citera hangja olvad össze. Boldog vagyok, hogy ez az ősi népi hang­szer ismét divatos, újabb híveket hódít. A citera értőinek tábora év­ről évre növekszik, idehaza és kül­földön egyaránt. Egy pillanatig csendben ültünk. — Szóval, örülök, hogy sikerült mozgalommá válnunk — folytat­ta. Az első táborunkon összesen hét gyerek vett részt. Most az első két turnusban nyolcvanan ismerked­tek meg a citerával, illetve fej­lesztették meglévő ismereteiket. Hogy milyen eredménnyel, dél­után meghallgathatják. A délutáni búcsúelőadás, „Matyi bácsi tiszteletére”, egy összeállítás volt, Visszaemlékezés egy gyerek­kori darabra címmel. Úgynevezett tudunk erről a hangszerről. Sike­rült felvennünk a kapcsolatot Pri­bojszky Mátyással, aki meghívott minket ebbe a táborba. Csopor­tunk tagjai egy megbeszélésen úgy döntöttek, hogy először én jöjjek el, nézzek körül, s ha van értelme, jövőre mindannyian részt veszünk ezen a táboron: négy ci­­terás, egy klarinétos, egy hegedűs és egy köcsögdudás. — És eljönnek? —^téwtetem. — Itt leszünk. — S mi szívesen látjuk az egész zenekart — tette hozzá Pribojszky Mátyás, aki eddig csendben hall­gatta a beszélgetést. A honi citerások „apostola” elé­gedett lehet, hiszen, a nagy sür­gés-forgás egyértelműen bizonyí­totta: az általa kezdeményezett ci­­teratábor nagy népszerűségnek örvendett az idén is. Pribojszky Mátyáson az első pil­lanatban lehet látni a kemény egyéniséget, markáns arcán hatá­rozott, makacs jellemre utalnak a vonások. S ahogy megszólal, re­kedtes hangja is megszállottságról árulkodik. — Kodály Zoltán írta, hogy a hagyomány formái változhatnak, de lényege ugyanaz marad, amíg él a nép, amelynek lelkét kifejezi. S eljön majd az idő, mikor a mű­velt réteg a néptől átvett hagyo­mányt új, művész4 formába öntve újra átadhatja a nemzeti közös­ségnek, a nemzetté vált népnek. S még azt is mondta a Mester: azt, hogy mi az érték, két dolog dönti el. Az idő. Meg a nép ... bravúrszám: története szerint va­laki igyekszik felidézni gyerekko­ra kedvenc nótáját, de először csak egy töredék jut az eszébe és más nóták. Ahogy játssza ezeket, újabb és újabb részleteire emlék­szik vissza annak a bizonyos dal­nak, míg végül egyszerre összeáll a nóta: Sárga csikó, csengő rajta. A lenyűgöző előadás a tanfo­lyam méltó befejezésének bizo­nyult, s Pribojszky Mátyás ke­mény vonásait is az elégedettség és a meghatottság formálta át: mo­solygott ... (pokorny) T5

Next

/
Thumbnails
Contents