Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-10-13 / 21. szám
Szabó Zoltán halálára megkezdte a fegyverszüneti tárgyalásokat. A fegyverszüneti kérést bejelentő rádióproklamáció után fél órával azonban kikapcsolódott a magyar rádió, és ugyanaznap délután már Hitler utolsó magyarországi bérencének, a szélhámos Szálasinak kormányalaKÍ- tását jelentette be. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy ez egyúttal az egész Horthy-kormányzat teljes összeomlását jelentette. Horthy 1944. március 19-i behódolása most érlelte be a maga gyümölcsét: a németekkel időközben keresztül-kasul telerakott hadsereg nemcsak fizikailag nem volt képes a németektől hirtelen mozdulattal elválni, hanem lelkileg is megingott immár abban, hogy Horthyra hallgasson. A kiugrás technikailag és diplomáciailag siralmasan volt előkészítve: szó sem volt arról, hogy a hivatalos magyar kormányzatnak összefüggő része át tudjon menekülni a szovjet-orosz oldalra. Az egy délután alatti összeomlás maradéktalan és teljes volt. A német uralom alatt szenvedő magyar hazafiak október 15-e után kétségbeesve várták valamelyik külföldi rádió útján azt a híradást, hogy a fennálló törvényes magyar kormánynak valamely legitim képviselete immár a Vörös Hadsereg által megszállott magyar területen valahol megalakítja azt a kormányt, mely hivatva lesz a fegyverszüneti szerződést megkötni és saját legitimitására s Magyarország minden felszabaduló erőforrására támaszkodva Magyarország minden erejét a szövetségesek mellett latba vetni a fasizmus elleni háborúban. A külföldi rádiók azonban csak tábornokok és katonák átállásáról beszéltek, buzdítást adtak a nemzeti ellenállásra, de sehol semmi hírt, semmiféle kormányalakításról. Néhány heti kétségbeesett várakozás után döbbentek rá a magyar hazafiak arra, hogy Magyarország összeomlása túlhaladja Olaszország, Románia, Bulgária, Finnország összeomlását, mert Magyarország nemcsak a csatlós államok szégyenét és a háborúvesztés nyomorúságát érte meg, hanem ezenfelül történelme legdöntőbb pillanatában nincs sem parlamentje, sem államfője, sem kormánya, sem közigazgatása, de még csak egy zászlaja sem, amelyre katonái felesküdhetnének. Ebben a süket csöndben, ebben a szívszorongató ürességben született meg a magyar demokrácia. Egy kisded falu a Bükk alján általa lett országos hírű. Mezőkövesd meg Szentistván árnyékában matyóságával, népviseletével aligha juthatott volna oly ismeretséghez, mint „helyzetével”, amelyről egy huszonhárom esztendős ifjú a harmincas évek derekán könyvet írt. Szabó Zoltánnak hívták a budapesti születésű fiatalembert, akinek A tarái helyzet című szociográfiai riportázsa előbb a sajtót kavarta föl, majd hasonló munkákkal — Féja Géza Vihar sarok jával, Erdei Ferenc Futóhomokjával — együtt a sajtócenzúrát is talpra ugrasztottá. A Puszták népével és Az Alföld parasztságával, Illyés Gyula és Veres Péter szociográfiájával egy esztendőben — 1936-ban — jelent meg A tardi helyzet, s a három munka szuggesztiója talpra szöktette Sárközi György vállalkozását is. A Magyarország felfedezése első két kötete, az említett Féja- és Erdei-könyv meg is jelent az Athenaeumnál 1937-ben, s velük a sorozatot meg is szüntette a kiadó, tapasztalván a szociográfiák keltette riadalmat. A sorozat harmadik és következő darabjai már a Cserépfalvinál látnak napvilágot, így a Cifra nyomorúság is, 1938-ban. Ennek a könyvnek is Szabó Zoltán a szerzője. Verssel debütált 1933-ban. Néhány költeménye az Űj magyar lí-A parasztság a Viharsarokban lázad, a Duna—Tisza közben polgárosodik, ezen a vidéken tűr. Szelíd táj ez és inkább dalokkal, mint indulatszavakkal gazdagítja az országot s a parasztság e tájban nem csinálja, hanem elviseli a történelmet. Passzív nép ez és illik rá e szó nem teljes értékű fordítása: szenvedő. Inkább hasonlítanak egy tóhoz, melyet időnkint felbor'ol a szél, mint magához a szélhez. Vérükbe lágy beszédű, babonás szlávok vére keveredett s a táj körülöttük inkább a kedvesnek az otthona, mint a nagyszerűnek. Az Alföld népének komoly és egyszerű fekete-fehér világa fölött, ők a tarkaság, a szemük is más, mint a lenti népeké. Azok élesen, kissé hunyorítva néznek, nagyon meszszire, ezek közeire látnak lágy hajlatokra, mozgásuk gyorsabb és szellemesebb és beszédjük édesebb ízekkel teli. Amazok lejjebb zsoltárokkal rengetik a protestáns templom csupasz falait és imádsára antológiájában is szerepelt 1934-ben. De két szociográfiai kötete, főként A tardi helyzet fogadtatása a falukutató mozgalom egyik vezéralakjává avatta. Ott találjuk a Márciusi Front szervezői közt. 1940-ben megjelent francia útinaplója, az összeomlás, negyvenkettőben Szerelmes földrajz címen hazai utazásai naplójával áll elő; megindítja a Magyar Nemzetben Szellemi honvédelem című rovatát, különböző lapokban jelentkezik néhány elbeszéléssel, folyamatosan jelen van a publicisztikában, irodalmi tanulmányok, cikkék, kritikák garmadáját írja, s a felszabadulás esztendejében — alig harminckét évesen —, éppen olyan erős karakterű, megkülönböztethető szerző, mint a népi írók akármelyiké. Most a MADISZ országos elnöke lesz, a szövetség folyóiratának, a Valóságnak egyik szerkesztője. Negyvenhétben lekerül a neve a folyóiratról, ami feltűnést kelt. Pedig ő feltűnés nélkül szeretett volna a párizsi magyar követség kulturális attaséja lenni. Kiöregedett az ifjúsági mozgalomból, s a külország! kulturális diplomáciai munka egy érettebb irodalmi alkotóperiódus lehetőségét ígérhette számára. Helyette az exodus következett. A francia emigráció után az angliai, 1964-ben Cs. Sza-SZABÖ ZOLTÁN: CIFRA NYOMORÚSÁG A CSERHAT, MATRA, BÜKK FÖLDJE £S NEPE IRTA: SZABÓ ZOLTÁN 10 PtNTKtPPeiVITBLI.lL CSERÉPFALVI KIADÁSA guk majdnem fenyegetés, emezek elnyújtott, lassú énekekben könyörögnek Mária fiához. Nem messze tőlük vallásos hegylakók élnek és zömök fák törzse eltévedt gyerekekre vigyorog éjszaka. bó László, Határ Győző, Czigány Lóránt és Siklós István társaságában alapítja a Szepsi Csombor Kört. Emigrációs éveit minősíteni nem alkalmas a pillanat. Alig hűlt pora nekem csak főhajtást engedélyez. Annyit azonban most is szükségesnek tartok megjegyezni, hogy aki Szepsi Csombor Márton szelleme jegyében alapít kört, az nem tekinti véglegesnek az emigrációt, az végül is azért megy külországokba, hogy gazdag tapasztalatokkal, szellemi kincsekkel megrakva egyszer hazatérjen. Ami Szabó Zoltánnak nem sikerült. Idegen földben nyugszik a teste, de köztünk van jobbik része; szelleme néhány — és legértékesebb — produktuma el se ment vele. Itthon maradt. Forgatta-e fejében majdani halhatatlanságát emigrációs esztendeiben? Lakván világvárosokban, ügyködve ebben-abban, mégis csak avval a kis magyar halhatatlansággal számolhatott, amely egyetlen könyvért, A tardi helyzetért is kijár neki. Az emigráns meghalt, Szabó Zoltán pedig végleg hazatért halhatatlan társai körébe. BATA IMRE (Az Élet és Irodalom augusztus 31-i számából) E táj kedvez a misztikának. Nem annak az elszánt, keserű és sötét misztikának, ami a szektások életén fátyol, hanem egy szelídebb, vallásosabb és elégedettebb misztikának. Számukra tápláléknak elég az, amit a vallás megenged és fűszernek az, amit a babona sejtet. Romlásuk is más, mint másvidéki népé. Ha másutt harangok némulnak el és púpos vén bábák hajtják el az asszonyok gyerekét, ha másutt a mániákusok verik magukat földhöz és asszonyok mint levesbe sót, kevernek ételbe arzént, itt csendesebb a világ, szenzációtlanabb. Romlásuk sem olyan, mint a lentieké, nem olyan elszánt, predesztinált, keserű és pátoszos protestáns romlás. Inkább szelíd, engedékeny és alázatos katolikus romlás. Hasonlítanak a vízhez, mely felveszi annak az edénynek a formáját, amibe öntik. E nép inkább formáltatik, mint formál, inkább eltűr, mint cselekszik, inkább ala-PARASZTOK (Részlet a Cifra nyomorúság című könyvből) 13
