Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-10-13 / 21. szám
Professzor a Columbiáról megtiltják magyar feleségüknek, hogy kilépjenek a házból vagy elhagyják a várost. Sajnos, sokan vakon mennek bele a házasságba, nem ismerik az ottani családi szokásokat, írott és íratlan törvényeket. Sokukra bizony meglehetősen keserű élet vár a remélt „dolce vita” helyett. Ez is egyik feladatom, hogy segítsek a bajba jutottakon. Azt vallom, azt kell tenni, amire szükség van. Hozzám bárki jöhet, bármikor felhívhatnak, én mindenkinek szívesen segítségére vagyok. Igyekszem felkutatni a szicíliai magyarokat, megszerzem a címüket, próbálok találkozni velük, hogyha támogatásra, segítő kézre van szükségük, akkor megtaláljanak. Nálunk nem is annyira a magyar szó fenntartása, a magyar kultúra ápolása az elsődleges feladat, hanem annak a tudatnak az ébrentartása, hogy nincsenek egyedül ezen a szigeten ... L. S. Ausztriai programok, • •• v t /«• • jovo júliusig Márciusban ünnepelte 85. „születésnapját” a Bécsi Magyar Munkásegyesület, amelynek elnöke — 1952 óta megszakítás nélkül — Rossmy Rudolf. A jeles évforduló alkalmából rendezett fogadáson képviseltette magát — egyebek mellett — az osztrák főváros polgármestere, Magyarország bécsi nagykövete, a Collégium Hungaricum és a Magyarok Világszövetsége vezetősége. — Amikor több mint harminc esztendeje elnöke lettem a nagy múltú egyesületnek. 700 tagunk volt — mondja Rossmy Rudolf. — Jelenlegi taglétszámunk 2900 fő. Az egyesület összetétele és érdeklődési köre nagyon változatos. Ügy élünk, mint egy nagy család. Társadalmi munkában dolgozunk; a tagsági díjból — évi 50 schilling — és rendezvényeink bevételéből tartjuk fenn magunkat. — A múlt év augusztusában nyolc egyesület megalakította az „Ausztriai Magyar Független Egyesületek Csúcsszervé”-t, amelynek elnöke ön lett. A csúcsszerv által koordinált egyesületek mennyire fogják át az ausztriai magyarságot? — Engedje meg, hogy felsoroljam a csúcsszervbe tömörült nyolc egyesületet! Bécsi Magyar Munkásegyesület, Bécsi Magyar Kultur- és Rossmy Rudolf, a Bécsi Magyar Munkásegyesület elnöke FOTO: GABOR VIKTOR Sportegyesület, Bécsi Magyar Iskolaegyesület, Grazi Magyar Egyesület, Salzburgi Magyar Egyesület, Linzi Magyar Kultur- és Sportegyesület, Felső-ausztriai Magyar Kultur- és Sportegyesület, Pannónia 77 Egyesület és — megfigyelőként — a Burgenlandi Magyar Kulturegyesület. A csúcsszervbe tömörült egyesületek taglétszáma meghaladja a 10 000 főt. Ausztriában mintegy 60 000 magyar él, Nagy Kázmér most megjelent könyvének statisztikája is ezt a számadatot közli (Elveszett alkotmány. A magyar politikai emigráció története, 1945—75. Gondolat Kiadó, Budapest). Igaz, a hivatalos osztrák népszámlálás csak harmadennyi magyart tart számon, aminek az az oka, hogy adatlapjaikon nem az anyanyelvet, hanem a „használati nyelv”-et kérdezték. Akárhogy is: a mi tízezres taglétszámunk mindenképpen jelentősnek mondható. — Miképpen viszonyul egymáshoz a csúcsszervi koordináció és az egyesületek önállósága? — Minden egyesület 2—2 delegáltat küld a csúcsszervbe, amelynek fő feladata a kilenc egyesület programjának koordinálása. A csúcsszerv évi egy vagy két közgyűlést tart. Joga és kötelessége, hogy a nyilvánosság, illetve a hatóságok felé fellépjen, amennyiben ezt valamelyik tagegyesület kívánja. A „közös kasszá”-ba évi 500 schillinget kell befizetni. Az egyesületek egyébként továbbra is megőrzik önállóságukat, függetlenségüket. — Mit tesz az Ausztriai Magyar Független Egyesületek Csúcsszerve a Magyarországgal való kapcsolatok ápolása érdekében? — Rendszeresen részt veszünk az MVSZ néptánctanfolyamain, az Anyanyelvi Konferencia balatoni, sárospataki és debreceni nyelvi táborain. továbbá számos egyéb hazai rendezvényen. Valamennyi egyesületünk önállóan és rendszeresen hazai tanulmányi kirándulásokat szervez. Kapcsolataink érdekes és rendhagyó „színfoltja”, hogy telket bérelünk a Balatonon, ahol az általunk felépített faházakban tagságunk részére üdülést szervezünk. — Bécsben az anyanyelv megőrzése és ápolása iskolaegyesületünk feladata. Eddig egy tanár heti két alkalommal oktatta a magyar nyelvet. A megnövekedett érdeklődés miatt az idén két tanárral indultak a nyelvtanfolyamok; egyik a gyermekek, másik a felnőttek részére. A gyermekeknek — akik természetesen osztrák iskolákba járnak — helyesírási kurzust is tartunk. A nyelvtanfolyam ára 650 schilling; évente általában 120 tanulónk van! Ezenkívül a tagegyesületekben is folyik magyar nyelvoktatás; Burgenlandban pedig az osztrák állam segítségével. — Milyen rendezvényeket terveznek az elkövetkező hónapokban? — Hála a csúcsszerv koordináló szerepének, már a jövő év júliusáig elkészült a nyolc egyesület kulturális programja; mintegy ötven rendezvényt tervezünk. Október 12-én lesz a Felső-Ausztriai Magyar Kultur- és Sportegyesület bálja, amelyen fellép Hoffmann Géza és kisegyüttese. A gazdag kínálatból kiemelésre kívánkozik a budapesti Vidám Színpad másnapi vendégszereplése a Collegium Hungaricumban. Rendszeresen meghívunk népi zenekarokat; február 8-án nagyszabású magvar bált tartunk Bécsben; március 15-én pedig a Grazi Magvar Egyesület megemlékezik az 1848-as bécsi és pesti forradalmakról. 1985 májusában megrendezzük az Ausztriában alkotó magvar és magvar származású képzőművészek kiállítását. B. Á, a Deák István, a Columbia Egyetem történelemprofesszora 1948 óta él külföldön. Tanulmányait Párizsban és New Yorkban, a Columbia Egyetemen végezte. Éveken át a Columbia Kelet-Európai Intézetének igazgatója volt. Az elmúlt évben jelent meg Magyarországon a „Kossuth Lajos és a magyarok 1848—49-ben” című elemző műve, amelynek német nyelvű kiadása is szerepel a budapesti Akadémiai Kiadó terveiben. Jelenleg a bécsi Hadi Levéltárban folytat kutatásokat, témája az Osztrák—Magyar Monarchia tiszti karának etnikai összetétele és életvitelének vizsgálata. Az alábbi beszélgetés Budapesten, a szórvány magyarság helyzetét kutatók konferenciáján készült. * — Mennyire szokványos a Columbia Egyetem történetében, hogy a hallgatóból ugyanott professzor lesz? — Nem gyakori, talán ha öt esetet tudok. Hozzá kell tennem, én tettem néhány hónapos kitérőt, a Smith College-ből tértem vissza korábbi tanulmányaim színhelyére tanítani. Azért hívtak, mert kellett egy modern európai történelmet előadó tanár, és úgy gondolták, jobb, ha az illető európai származású. Aztán az egyetem Kelet-Európai Intézetének igazgatója hívott maga mellé, valójában akkor kezdtem Európa ezen térségének kérdéseivel behatóbban foglalkozni. Később, amikor már az intézet igazgatója voltam, hallottam olyan kritikus megjegyzéseket, hogy „noha ez kelet-európai intézet, de a Deák mégiscsak magyar, s ez rányomja bélyegét a munkára”. — Az egyetem keretében működő intézet mit tehet azért, hogy a világ jobban megismerje múltunkat és jelenünket? — Sokat tehetünk, mindenekelőtt a magyar nyelv és irodalom tanításával. Magam minden második, harmadik évben indítok magyar történelem kurzust, amelyből a legtöbb érdeklődőt vonzó, a „Kossuthtól — Kádárig” címet viseli. Kollégáim közül Halasi Kun Tibor turkológus a török hódoltság és a Balkán történelmi problémáiról tart előadásokat. Gáti Károly politikatudománynyal foglalkozik, Közép-Kelet-Európa 1945 utáni történetét oktatja. Vendégprofesszorokat is fogadunk, többek között Hanák Péter és Kosáry Domokos tanítottak nálunk. Könyvtárunk tekintélyes magyar anyagának figyelemre méltó része XIX. századi gyűjteményünk. Az Open Society Found jóvoltából a közeljövőben négy magyar kutatót tudunk fogadni. A Soros Alapítvány révén is érkeznek hozzánk magyar tudósok. Olyan lehetőségek ezek, amelyek hozzájárulhatnak egymás jobb megismeréséhez, megértéséhez. A teljességhez azonban hozzátartozik, hogy jelenleg nem én igazgatom az intézetet, mert éppen Bécsben végzek kutatómunkát. — Az intézet igazgatása kettős felelősséget jelenthetett egyrészt az egyetemmel, másrészt Magyarországgal szemben . .. — Valóban, mert kollégáim joggal várták tőlem, hogy a szerb, lengyel és a görög témákkal épp olyan lelkesedéssel és érdeklődéssel foglalkozzam, mint a magyarral. De hát Magyarországhoz nemcsak tudományos kapcsolatok fűznek, hanem emberi, érzelmi szálak is. — Ezen a konferencián éppen ezekről a „szálakról”, az identitásról volt talán a legtöbb vita. (Egyesek a nasználhatóságát is tagadják, mások éppenséggel kettős — és többes — identitásról beszélnek.) Vajon mit tud kezdeni a tudomány, az emigrációkutatás, az identitásérzés fogalmával? — Azokkal értek egyet, akik azt mondják, létezhet kettős vagy többes identitás, de nyomban hozzá kell tennünk: az emigrációkutatás körében az identitások vizsgálata csak egy elem! Hazánk történetét vizsgálva azonban nem elhanyagolható elem. Közép-Európa utóbbi százesztendős történetében a nacionalizmus volt a legnagyobb hajtóerő, aminek nevében milliók haltak meg és váltak áldozatokká, az fűtötte a kebleket és annak leple alatt követték el a legnagyobb gazságokat. Azért is fontos az identitás vizsgálata, mert választ várunk arra, hogyan jöhetett létre mindez, amikor kétszáz évvel ezelőtt a kérdés még ismeretlen volt. II. Frigyes egész uralkodása alatt Mária Teréziával csatázott, de fellelhető levelezésében egyetlen szó sem található arról, hogy Mária Terézia birodalmában nemzetiségek élnek. Még arról is csak elvétve található utalás, hogy katolikusok vagy protestánsok lakják a provinciákat. II. Frigyest csak az érdekelte, talál-e szövetségest a rendek és a nemesség között. De hogy szövetségesei lehetnének a nemzetiségek, például a magyarok, mint magyarok, a románok vagy a szerbek — az fel sem merült. Száz évvel később pedig emberek nyakát szegték, mert szerbnek születtek. Fontos tehát az identitás kialakulásának, alakulásának, létének vizsgálata, mert választ kaphatunk arra, hogy bizonyos helyzetekben miért pont úgy cselekedtek az emberek és mi várható tőlük a jövőben. — ön már számos magyar történelemmel foglalkozó tudományos konferencián vett részt. A Magyar Fórum létrehozásáról és első rendezvényéről mi a véleménye? — Kezdeti lépésnek biztató. Számos kifejezetten izgalmas előadást hallottam, és lenyűgözött az amerikai református lelkészek sárospataki kiejtéssel elmondott hozzászólásai, amelyek a praxis oldaláról tettek hozzá sokat az emigrációkutatáshoz, a magyarságtudat fenntartásához. A kezdeményezést tehát kiválónak tartom és várom a folytatást! — lintner — 5
