Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-10-13 / 21. szám
EGYESÜLETIVEZETŰK Olaszország, Ausztria Tizenegy országból huszonkilenc magyar egyesület vezetője töltött közel egy hetet Budapesten, az egyesületi vezetők immár hagyományosnak számító találkozóján. A tanácskozás munkájáról 18>-J9. számunkban számoltunk be, előző számunkban pedig interjúkban mutattunk be néhány résztvevőt. Ezúttal olasz egyesületi vezetők beszélnek munkájukról és a 85. születésnapját ünneplő Bécsi Magyar Munkásegyesület elnöke, Rossmy Rudolf számol be tevékenységükről. Szicíliától Milánóig Nincsenek pontos adataink arról, hogy hány magyar él Olaszország vidékein. Az Olaszországban letelepedett szórványmagyarságnak mégis van egy sajátos vonása: zömükben nők. Ezt tükrözik az Olaszországban működő magyar egyesületek is: tagjaik többsége az olasz családban élő magyar asszonyok közül kerül ki. * A helyszín a szicíliai Palermo. Az egyesület: Nino Santamarina vezetésével az a mindössze 20 magyar, akik a szigeten élnek. Céljuk: a magyar kultúra terjesztése és ápolása Dél-Olaszországban. Kérdéseinkre Nino Santamarina és felesége, Sótyi Etelka válaszolt. — Ha szicíliai magyar egyesületről nem beszélhetünk, akkor hogyan nevezzük azt a tevékenységet, amit Önök végeznek? — Egyesületről és szervezett egyesületi kulturális tevékenységről nem beszélhetünk, hiszen az egymástól meglehetősen messze eső szicíliai városokban mindössze 12 magyar lakik, összesen talán, ha húszán vagyunk ... Tréfásan azt szoktuk mondani, hogy a Santamarina család a szicíliai magyar egyesület: a férjem — aki egymaga többet tett már a magyar kultúra népszerűsítéséért, mint sok hazánkfia —, továbbá a leányaim és én. Évente két-három nemzetközi vásárt és árubemutatót rendeznek Palermóban, és ilyenkor mi megnyitjuk a mi magyar sátrunkat. A Palermói Magyar Hét visszatérő rendezvényünk, de a magyar borokkal ott vagyunk a nemzetközi borkiállítás standján is. A decemberi ajándékvásáron már keresett cikkek a magyaros termékek. A tenisz Grand Prix-t, a nemzetközi vívóversenyt, a röplabdatornákat és sorolhatnám tovább, mind-mind kihasználjuk Magyarország és a magyar termékek népszerűsítésére. — Ezek szerint ismertek a magyarok Szicíliában... — A hagyományosan jó, meleg, baráti kapcsolatokat még a Garibaldit támogató magyar katonák alapozták meg. Tüköry és Türr tábornok neve jól cseng a délolasz földön. Mindkettőjüknek emlékműve áll és utcát is neveztek el róluk. Az első világháború halottainak emlékművénél is mindig van friss virág. Ügy tartja a mondás, hogy egy ott szerzett barát mindig barát marad. A szicíliaiak pedig szeretnek ben, nünket! Miliczky Erzsébet és Nicola de Girolamo Bolognából A Notizie — azaz Hírek — a Bolognában működő Olasz—Magyar Kulturális Szövetség (Assiciazione Culturale Italia—Ungheria) kétnyelvű lapja. Az idei, március-áprilisi szám 20 oldalon jelent meg. Többségében kulturális témákat dolgoztak fel a szerzők, de bőséges ismertetőt közölnek Bettino Craxi olasz miniszterelnök magyarországi látogatásának sajtóvisszhangjáról is. A szövetség titkárától, Miliczky Erzsébettől érdeklődtünk: kik szerkesztik a lapot? — Név szerint Gianni Buozzi és a férjem: Nicola de Girolamo, de természetesen a szövetség vezetőségének tagjai is, valamint „külsők” is részt vesznek a szerkesztésben és a cikkek megírásában. Szövetségünk 1980-ban alakult azzal a céllal, hogy az olaszokkal megismertessük a magyar kultúrát, hogy kielégítsük a már akkor is meglevő ez irányú igényeket. Bologna környékén csaknem 200 magyar él, többségükben nők. Hozzánk barátaikkal járnak az olasz és a magyar családok. Ezt a törekvésünket támogatja a város polgármestere és tanácsa is. önfenntartóak vagyunk, ami annyit jelent, hogy a tagsági díjból, hozzájárulásokból és a rendezvények bevételeiből gazdálkodunk. A tizenkilenc tagú vezetőségben tízen képviseljük a „magyarságot”. — Milyen programokat rendeznek? — A Magyarok Világszövetsége rendszeresen küld hozzánk művészcsoportokat és előadókat. De jelentős „önálló” akcióink is vannak, például hangversennyel ünnepeltük meg a Kodály- és Bartók-évfordulókat. Lukács György életművét ismertette Fehér István filozófus, és a magyar nők helyzetéről rendeztünk vitát, amelyen Jókai Anna író, egy jogász, a Vöröskereszt munkatársa számoltak be tevékenységükről a jobbára olasz közönség előtt. Ez utóbbi két rendezvényünk olyan sikeres volt, hogy ezen az úton szeretnénk továbbhaladni. Örömmel mondhatom, nincsenek helyiséggondjaink, általában ingyen kapjuk a mozi- vagy színháztermet az öszszejövetelek, rendezvények számára. — Egy-egy összejövetelen nincsenek nyelvi nehézségek? — Egyáltalán nincsenek. Ha magyar filmet nézünk vagy előadást hallgatunk, akkor azt szinkrontolmácsolással kísérjük. Egyébként nyelvtanfolyamunkon az olasz férjek és az olyan olasz kereskedők is részt vesznek, akiknek kiterjedt magyarországi üzleti kapcsolataik vannak. A gyerekek számára gyakran rendezünk játékos nyelvórákat, de az iskola és a családi környezet miatt még egymás közt is inkább olasz nyelven beszélgetnek . .. — Terveik? — Magyarország jövőre nagy ünnepre készül, felszabadulásának 40. évfordulójára. Ezért a mai Magyarország valóságának jobb megismertetése céljából magyar filmhetet szeretnénk rendezni Bolognában. Továbbá tervezünk egy előadássorozatot hazánk 1945 utáni történelméről. Ferrari Marika ismert alakja az anyanyelvi mozgalomnak és az egyesületi munkának. Több mint egy évtizede a Milánói Magyar Klub vezetője. Azaz, hogy csak volt... — Sajnos, jelen pillanatban nincsen klubhelyiségünk, mert a régit — amely Milano belvárosában volt —, már nem tudjuk bérelni. A városnak is helyiséggondjai vannak, szinte minden talpalatnyi hely foglalt. Már írtunk a polgármesternek is, reméljük segítségünkre lesz. Az talán érthető, hogy a Milanóban, illetve ötven kilométeres körzetében lakó csaknem százhúsz magyar aszszonynak nincs lehetősége arra, hogy a kosztpénzből megtakarítson egy méregdrága klubhelyiség bérlésére és fenntartására való összeget... — A Milánói Magyar Klub az utóbbi évtizedekben a szórványmagyarság egyik speciális „rétegét” fogta össze: az Olaszországba férjhez ment asszonyok népes táborát. — Éppen ebből fakadtak gondjaink is! Mi minden magyar lányt és asszonyt, aki a közelben él és eljött közénk, tagnak tekintettünk. De kevesen voltunk olyanok, akik rendszeresen el tudtunk járni az összejövetelekre, mert az olasz családban a háztartás és a gyereknevelés öszszes gondja az asszonyokra hárul. Mivel a nők többségükben nem dolgoznak, saját keresettel sem rendelkeznek, ezért sokkal nehezebben mozoghatnak. Így aztán programokat Ferrari Mária Milánóból tervezni sem könnyű feladat, sokan éppen ezért azt mondták: elég nekik annyi magyar társaság, amennyit az évi egy-két hazautazás alkalmával élvezhetnek . .. — Ennek ellenére ön az egyesületi vezetők tanácskozásán azt mondta, nem adják fel! — Nem is! Ennek a százhúsz magyar asszonynak és a gyermekeiknek kell egy olyan lehetőség, ahol anyanyelvükön beszélgethetnek, ahol egymás közt megvitathatják a problémáikat. Mielőtt elvesztettük volna a klubunkat, már töprengtünk azon, hogy nyelvtanfolyamot indítunk a gyerekeknek és az érdeklődő férjek számára. Az itt elhangzott előadásokból és beszámolókból egyre inkább kitűnik, hogy a jövő a kétnyelvű egyesületeké, ahol a családtagok és a barátok is velünk tölthetik a „magyaros” perceket, órákat. Sok tervünk van, talán éppen mai, bizonytalan helyzetünk hívta fel a figyelmünket arra, hogy milyen nagy szükség van egy magyar egyesületre Milanóban! * Turba Pál 1948 óta él Olaszországban, 1950 óta a szicíliai Messinában. Amikor az olaszországi egyesületi vezetők számoltak be munkájukról, mindig szóba kerül a neve Nino Santamarina „egyszemélyes egyesületnek” nevezte. — Felosztottuk egymás közt a szigetet, ami úgy értendő, hogy a Szicília keleti partvidékén élők „tartoznak” hozzám, mert ez közelebb esik Messinához, mint Palermóhoz. No, nemcsak azt a húsz magyart „feleztük el”, hanem sokkal inkább a magyar kultúra népszerűsítése terén adódó feladatokat osztjuk meg egymás közt. — Milyenek a szicíliai magyarok? — Többségük nő és ez az egyik legfőbb oka annak, hogy együtt még sohasem találkoztunk, mi, szicíliai magyarok. Ismerve a délolasz családi viszonyokat, érthető az elzárkózás, a gyanakvás, a visszahúzódás. Sok esetben a férjek egyszerűen 4
