Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-09-29 / 20. szám

I

— Kérem, mondjon néhány szót életéről, eddigi munkájáról.

— Négyéves koromban, 1924-ben kerültem ki Párizsba édesanyámmal és kétéves testvéremmel. Édesapám akkor már egy éve dolgozott ott.

Az évek során lassan kezdtem elfelejteni a magyar nyelvet, főleg apám halála után. Otthon is franciául beszéltünk. A tolmácskodás segített, a hazulról érkezett sportküldöttségeket rendszerint én kalauzoltam a francia fővárosban.

A Magyar Házzal a Segélyző Egylettel is igen régi a kapcsolatom, szüleim már 1928-ban rendszeresen elhoztak a rendezvényeire.

— Mint új főtitkárnak, mik a tervei a Magyar Házzal kapcsolatban?

— Szerencsére ismét működik a földszinti orvosi rendelő, s az itt dolgozó orvosok lakbér- és egyéb befizetései javítottak az anyagi helyzetünkön. Így már az idén több nívós program szervezésére kerülhet sor.

Az egyesületben lezajló változásokat jelzi, hogy London Pál főtitkárral együtt érkezett Lucien Jeunol, aki szintén januárban lett az egyesület főtitkára. Lucien Jeunol tősgyökeres francia, aki magyarul csak néhány szót tud.

— Hogyan lett ön titkár egy magyar egyesületben?

— A vegyes házasságok, a baráti kapcsolatok révén igen sok francia is jár rendezvényeinkre. Velük szeretnénk a kapcsolatot javítani, az együttműködést megkönnyíteni. Terveink szerint én leszek az összekötő kapocs köztük és a magyarok között. Személy szerint rám valószínűleg azért esett a választás, mert hosszú évek óta együtt dolgozunk London Pállal egy sportegyesületben, ahol én vagyok a pénztáros.

MANGOLD

GYULA

(Koppenhága,

Dánia)

A mintegy kétezerötszáz-háromezer fős dániai magyarság zöme a fővárosban és környékén él. Itt, Koppenhágában tevékenykedik a Dán— Magyar Filmklub, amelynek elnöke — immár tizenhatodik esztendeje — Mangold Gyula.

— Vajon minek köszönheti, hogy az évente sorra kerülő választásokon ilyen hosszú időn át mindannyiszor elnyerte a tagság bizalmát?

— Ezt tagságunktól kellene megkérdeznie ... De ahogyan én látom, a „recept” egyszerű: olyan programot kell megvalósítanunk, amellyel mindenki elégedett. Nemrégiben kérdőíven érdeklődtünk, ki, mit szeretne: a könyvtár gyarapítását — ami már most is több száz kötetes —, kirándulásokat, közös dominózást, kártyát avagy focimeccset. Persze, amint az nevünkből következik, a magyar filmek bemutatása rendszeres programjaink közé tartozik, s ezeken az esteken nem csupán a nosztalgiának adózunk, a legjobb, legizgalmasabb, a mai Magyarországot bemutató új filmeket is műsorra tűzzük.

— Mekkora tagságra számíthatnak?

— Taglétszámunk évről évre növekszik, most úgy a kétszáznál tartunk, s ebből ötven-hatvan fő tekinthető igazán aktívnak. Klubunk vonzerejét, a tagság összetartását egyébként jól lemérhettük az új Nemzeti Színház javára indított gyűjtés sikerében is.

— Mint minden klubnak, nyilván önöknek is vannak kiadásaik. Milyen bevételekre számíthatnak?

— Azzal kezdeném, hogy helyzetünk előnyös e tekintetben. Az egyik dániai szociális vívmány jóvoltából ugyanis a kerületi elöljáróság a hét meghatározott időpontjaira egy helyiséget bocsátott a rendelkezésünkre a helyi kultúrközpontban. Ha úgy tetszik, ez „jár” nekünk, mint hivatalosan bejegyzett egyesületnek. A termet és a hozzá tartozó berendezéseket — a mosogató géptől a videóig •— ingyenesen használhatjuk. Egy évben kétszer bált rendezünk, ezen és műsoros estjeinken pedig belépődíjat szedünk. Ilyenkor pénz folyik be az étel-ital árusításból is. A kirándulások díján szintén nyerünk valamit. Ezen felül tagdíjat is szedünk, ami dolgozóknak évi 75 korona, nyugdíjasoknak 30 korona. A diákoktól nem kérünk tagdíjat. A Filmklub „vagyona” jelenleg 11 ezer korona körül van.

— A legutóbbi filmsiker?

— Bacsó Péter: Tanú című filmje.

MOÓR ISTVÁN

(Tubize,

Belgium)

A belgiumi Tubize-ből érkezett Moor Istvánt régi jó ismerősként üdvözlik a többiek. 1971-foen alakult a Groupe des Immigrés de Tubize (a Tubizei Bevándorlók Csoportja), amelynek érdekessége, hogy különböző, olasz, francia, spanyol, magyar görög stb. anyanyelvűeket egyesít.

— Ezt a csoportot ön hozta létre.

— Azóta is az elnökük vagyok. Sokan megkérdezték már, miért alakítottunk ilyen vegyes összetételű egyesületet. Ennek elsősorban az itt élő etnikumok alacsony létszáma az oka. Magyarok például huszonhatan élünk ebben a belga kisvárosban. Ennyi ember önálló egyesülethez, pezsgő közösségi élethez kevés. Tehát megkerestük, mi tarthatja össze a különböző nyelveken beszélőket. Ilyen például a táncházmozgalom: negyedévenként öt tánccsoport részvételével tartunk versenyt, bemutatót stb. A sportversenyeinken különböző nemzetiségűekből összeállított csapatok vetélkednek a „tornagyőzelemért”. Egy spanyol—magyar focimeccs mindig a legizgalmasabb események közé tartozik.

Azonban segítjük az önálló etnikai gyülekezetek létrejövetélét is, mintegy huszonhárom működik már egyesületünk keretén belül. Mi, magyarok megalakítottuk az ún. baráti kört, havonta egyszer jövünk öszsze. A program a legváltozatosabb, az irodalmi esttől a zenés-táncos összejövetelig terjed. A magyar tánccsoportot a II. Anyanyelvi Konferencia után hoztuk létre. Megoldottuk a másod- és harmadgenerációs gyerekek magyarnyelv-tanítását.

Mindez jó példa arra, hogy kevés emberrel, kis pénzből is lehet jó, tartalmas egyesületi életet teremteni.

NÉMETH

ERZSÉBET

(Manchester,

Anglia)

Németh Erzsébet 1956 óta él Angliában, egy bőrdíszművesüzlet tulajdonosa. S emellett kulturális titkára az 1966-ban alakult „Manchester és nagykörnyéki Kossuth Magyar Egyesület"-nék, amely jelenleg 600 magyar és 180 angol tagot számlál.

— Tagságunk 90%-a fizikai munkás, bányászok, vasasok — tájékoztat Németh Erzsébet. — Tavaly vásároltuk meg új, önálló székházunkat, 60 000 fontért, amelyből 20 000-et fizettünk ki saját erőből, a fennmaradó összeget pedig egy sörgyár kedvezményes kölcsönéből. Klubhelységünk berendezési tárgyainak jó része a Magyarok Világszövetsége ajándéka.

— Milyen programokat kínál a Kossuth Magyar Egyesület az új székházban?

— Péntekenként folklór- vagy disco-összejöveteleket, szombaton és vasárnap családi rendezvényeket tartunk. Biliárd-, kártya- és sakkversenyeket rendezünk. Tagságunk mintegy 25%-a fiatal; belőlük kerülnek ki néptánccsoportunk tagjai, akik az Anyanyelvi Konferencia tavalyi, gödöllői fesztiválján elnyerték a második helyet. Hétvégi magyar iskolát is szerveztünk, ahol tavaly huszonnyolc 14 év alatti és tizenöt 14 év feletti gyermek, illetve felnőtt tanult magyarul, heti egy alkalommal. Nyelvtanfolyamunkat Szélesi József és felesége, valamint Szakály Tamás nyugalmazott tanár vezeti.

— Melyek a közeljövő tervei?

— Október 10-én néptánccsoportunk részt vesz a boltoni mini-folklórfesztiválon, október 17-én pedig a liége-i zenei központ néptáncversenyén. Folytatódik a nyelvtanfolyam és hazai művészeket is vendégül látunk.

DR.SZÉCSI

(Karlsruhe, NSZK)

A debreceni születésű gépészmérnök, dr. Szécsi László minden bizonnyal a legfiatalabb nyugati magyar egyesület elnöke.

— Baden-Württemberg tartományban, a Fekete erdő, a Bodeni-tó környékén számos magyar család él — mondja dr. Szécsi László. — Újsághirdetést adtam fel. számítva jelentkezésükre. Karácsonykor már meg is alakulhatott Karlsruhe-ban a Német—Magyar Baráti Kör; februárban hivatalosan bejegyzett egyesület lettünk. 90 családdal állunk kapcsolatban, több mint 200-an látogatják több-kevesebb rendszerességgel rendezvényeinket, amelyeket kéthetente tartunk egy színpaddal is rendelkező vendéglőben.

Klubunk kétnyelvű — a két nép közötti barátság ápolását, a kulturális kapcsolatok kiépítését tekinti fő feladatának.

— Több magyar muzsikus dolgozik a Karlsruhei Színházban: az ő segítségükkel, közreműködésükkel szeretnénk létrehozni egy önálló

ének- és zenekart, illetve tánccsoportot. Rendezünk szavalóesteket és disznótoros vacsorákat; kölcsönzünk filmeket Magyarország bonni nagykövetségétől. Remélem, előbb-utóbb önálló klubhelységet is tudunk vásárolni ...

DR. DÉMUTH GYULA

(Frankhirt am NSZK)

A frankfurti Fonó Magyar Egyesület elnöke, dr. Démuth Gyula közgazdász, 1948-tól 1956-ig Argentínában, azóta az NSZK-ban él.

— Egyesületünknek mintegy 50

tagja, rendezvényeinknek 70—80

rendszeres látogatója van — tájékoztat dr. Démuth Gyula. — Tagságunk többsége a Magyarországgal szomszédos államok magyarlakta területeiről származik; kisebbségi-nemzetiségi sorból került az NSZK-ba. Kulturális programjaink előadói főképpen saját tagságunkból kerülnek ki; de meghívjuk a nyugati magyar szellemi élet jeleseit és azokat a hazai művészeket, tudósokat is, akiknek munkássága beilleszthető érdeklődési körünkbe.

— Felszólalásában ön hangsúlyozta a közelgő Liszt-emlékünnepségek jelentőségét.

— Ezt valóban szívügyemnek tekintem. 1986-ban ünnepli a világ Liszt Ferenc születésének 175., halálának 100. évfordulóját. Szeretném, ha egyesületünk aktívan hozzájárulna — a hivatalos német és magyar szervekkel is összefogva — nagy zeneszerzőnk kettős évfordulójának méltó megünnepléséhez.

Main,

DR. MELEGHY GYULA

(Bergisch Gladbach,

NSZK)

A Bergisch Gladbach-i Magyar Egyesület elnöke, dr. Meleghy Gyula közgazdász. A Köln melletti kisváros 250 munkást — köztük mintegy 60 magyart — foglalkoztató Szerszámgyárának tulajdonosa.

— Magyarságom, a magyar nép iránti elkötelezettségem hozott haza — vallja dr. Meleghy Gyula. — Egyesületünk több mint tízesztendős; a Kölni Magyar Irodalmi Klubbal karöltve működünk. Havonta egyszer jövünk össze; rendezvényeinket — amelyeket gyáram vendéglőjében tartunk — 50—60 tag látogatja rendszeresen. Mintegy 200 magyar családdal állunk kapcsolatban. Március 15-i megemlékezésünkre — amelyet a Magyar Nagykövetséggel közösen több magyar egyesület rendezett — 1000-nél többen jöttek el.

— Filmeket vetítünk, videózunk. A közeljövőben szeretnénk vendégül látni László Gyula régészprofeszszort.

— ön 1948 óta él az NSZK-ban, felesége német. Gyermekei beszélnek-e magyarul?

— Családom valamennyi tagja tud magyarul, német feleségem is. Három gyermekem a kölni egyetemen tanulja a nyelvet és mindhárman magyarnak vallják magukat.

5