Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-09-29 / 20. szám

MAGYAR KLUBOKRÓL PITTSBURGTÚL

BERGISCH GLADBACHIG

Legutóbbi számunkban beszámoltunk az egyesületi vezetők ez évi budapesti találkozójáról, amelyen megvitatták a magyar egyesületek feladatait, a magyar kultúra megőrzésének és továbbadásának módszereit, az óhazával való kapcsolattartás eddigi eredményeit és további lehetőségeit. Az alábbiakban egyesületi vezetőket szólaltatnak meg munkatársaink: Balázs Ádám, Balázs István, Lintner Sándor és Pokorny István. Interjúinkat következő számunkban folytatjuk.

BÉRÉI

JÓZSEF

(Pittsburg, USA)

Béréi József a negyvenkétezer tagot tömörítő, egyik legrégibb alapítású magyar egyesület elnöke. A Magyar Polgári Szövetség az egyesült államokbeli Pittsburgban működik.

— Kik a Magyar Polgári Szövetség tagjai?

— Szövetségünk 1916-ban alakult, akkoriban Pittsburgban és harminc kilométeres körzetében 60—70 kisebb-nagyobb magyar egyesület működött. Tagjaik többsége a Pennsylvania állambeli ipari üzemekben, bányákban és acélkohókban dolgozott. Ezek az egyesületek korábban egymás rovására toborozták tagjaikat, akarva-akaratlan egymás ellen dolgoztak. A közös érdekeket felismerve, az említett egyesületek csúcsszerveként alakult meg és napjainkra egyeduralkodóvá vált a Magyar Polgári Szövetség, amely ma 42 ezer tagot számlál.

— Egy ilyen nagy létszámú magyar egyesület, mint szervezett etnikai csoport szerepet játszhat a politikai életben?

— Kikérik véleményünket a választások előtt, s ennek révén bele tudunk szólni a városi politikába. A polgármester-választáson és a fontosabb városi hivatalok betöltésében számottevőek szavazataink, noha tagságunkat semmilyen módon nem befolyásoljuk. A magyarok tiszteletet vívtak ki maguknak Pennsylvania államban. Három templomot építettünk fel, amelynek falán márványtábla hirdeti az alapítók és adakozók névsorát. Klubhelyiségünkben a harmadik és negyedik generációsok az alapítókkal együtt tölthetik el szabad idejüket. Idehaza, Magyarországon néha fejcsóválva hallgatják, amikor az egyesületi munkával kapcsolatban pénzről beszélünk. De hát semmit sem adnak ingyen, így mi sem, még az egyesület előtti parkolásért is fizetni kell! Ez az alapja annak, hogy önfenntartónk vagyunk.

— Milyen a kapcsolatuk Magyarországgal?

— Szinte évente, idén éppen két „chartert” küldtünk haza, fedélzetén többségében olyan tagjainkkal, akik már az Egyesült Államokban születtek és még nem jártak Magyarországon. Mivel tagjaink egyben a William Penn biztosító tagjai is, ezért most erre a kérdésére felsorolhatnám a William Penn Magyarországgal kapcsolatos programjait is ...

— ön már húsz éve elnöke a Magyar Polgári Szövetségnek. Tapasztalatai alapján hogyan ítéli meg a magyarság és az egyesületi munka jövőjét az USA-ban?

— A tisztán magyar nyelvű egyleteknek és szövetségeknek nem jósolok nagy jövőt. De ameddig az emberekben ébren tudjuk tartani a magyarságtudatot, ameddig értékeket találnak őseik kultúrájában és büszkék lehetnek szüleik és nagyszüleik hazájára, addig lesz magyar élet az Egyesült Államokban, még ha angol nyelven is. Az elmúlt húsz év alatt valóban sok tapasztalatot szereztem, annyit, hogy a következő választáson szándékomban áll lemondani. Mi megalapoztuk a jelent, a jövőt már a fiataloknak kell felépíteni, hiszen övék az amerikai magyar jövő.

BANKÓ

ISTVÁN

(USA)

Az egyik legtekintélyesebb, anyagi helyzetét és taglétszámát tekintve is igen jelentős egyesült államokbeli egyesület a William Penn. A szervezetet az egyesületi vezetők találkozóján az igazgató tanács tavaly szeptemberében megválasztott elnöke, Dankó István képviselte. A negyvenkét éves férfi a fiatal, agilis üzletember típusának megtestesítője. Felszólalását — amelyet egy kis akcentussal, de majdnem tökéletes magyarsággal mondott el — így kezdte; „Amerikában születtem, de magyar vagyok”. \

Beszélgetésünket ezért egy személyes kérdéssel kezdtük;

— ön magyarnak vallotta magát, oedig odakint született, s él azóta is. önkéntelen a kérdés: miért?

— Egyszerű a válasz: magyar az apám és az anyám, ötéves koromig nem is tudtam más nyelven, csak magyarul. Bár ma már jobban beszélek angolul, mint magyarul, ha megkérdezik, ki vagyok, mi vagyok, azt mondom, magyar. Nem szégyellem, hanem büszke vagyok rá.

— Köztudott, hogy a William Penn elsősorban üzleti vállalkozás: egy élet- és balesetbiztosítással foglalkozó társaság.

— De nemcsak gazdasági célja van, illetve ez a gazdasági tevékenység már az alapításnál is egy fontos kulturális célt szolgált. Azt, hogy a Kitelepült magyarokat összefoghassuk, segíthessük azon törekvéseiket, hogy egy más nyelvi és kulturális közegben is megmaradjanak magyarnak.

Harminc államban működik fiókunk, néhány államban több is. Ezekhez kapcsolódik az előbb említett kulturális tevékenységünk. Létrehoztunk táncházakat, tanítjuk a magyar nyelvet és muzsikát. A zene, a tánc a magyarsághoz kötődés első fokozata, főleg a második, harmadik generációnál, hiszen nem kell magyarul beszélni. Ezt követi a nyelv iránti érdeklődés, majd a magyar kultúra megismerésének vágya. Nekünk egyaránt feladatunk: a magyar hagyományok megőrzése, valamint továbbadása a gyerekeinknek, ahogy ezt a mi szüléink is tették. Én Detroitban lakom, az itteni 18-as fiókhoz tartozom. Elmondhatom, hogy olyan „erősek” vagyunk, hogy még az angol anyanyelvűeket is vonzzuk, jönnek hozzánk táncot és nyelvet tanulni.

— Közismert, hogy William Penn jó kapcsolatot tart fenn az óhazával. Például minden évben nagyobb turistacsoportot indítanak Magyarországra, idén is majd száz fő látogatott el hozzánk.

— A hetvenes években alakult ki a csoportos hazalátogatásnak ez a formája, amelynek megszervezésében, lebonyolításában segítséget nyújt a Magyarok Világszövetsége is. Ezt a hagyományt a jövőben is folytatni kívánjuk.

— Az egyesületük 1986-ban ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. Említette, hogy több esemény Magyarországon, illetve magyarországi segítséggel zajlik majd le.

— Az ünnepségsorozat egyik jelentős eseményét, az igazgató tanács ünnepi ülését Magyarországon kívánjuk megtartani. S egy hazai ének-, zene- és táncegyüttes egyesült államokbeli turnéját kívánjuk megszervezni, terveink szerint ünnepi összejöveteleinken lépnének fel.

DEMENY

KÁROLY

(Árhus, Dánia)

A Jylland félszigeten, ahol Arhus városa is található, az északi csücsöktől a német határig mintegy száztíz magyar család él. Nem egy tömbben, könnyen elérhető közelségben tehát, s ez az, ami nehezebbé teszi az Arhusban működő Dán— Magyar Baráti Kör dolgát. Demény Károly elnök ezért határozta el — ahogyan fogalmazott, „a kongó házaktól elfáradva” —, hogy a Magyarország iránt érdeklődő dánokat is bevonja klubjuk munkájába. Az eredmény: „Olykor háromszor annyi rendezvényeinken a dán, mint a magyar.” A Demény úr vezette kör — ingyen és bérmentve — az árhusi koncertház vendégszeretét élvezi, vehetője, Fjorsdale úr ezen túl is sok mindenben volt már az egyesület segítségére. Mire e sorok megjelennek, talán már lezajlott az ez évi szüreti mulatság — magyar kezdeményezésre, s bizonyára sok dán vendéggel. A Dán—Magyar Baráti Kör vezetője egyébként más területen is igyekszik „a két népet közelebb hozni egymáshoz”. Patrónusa-managere az árhusi versenytáncosoknak, akik ez ideig négyszer szerepeltek a szombathelyi táncversenyen, gyerekcsoportjuk Miskolcon is megfordult már. Ugyanakkor a magyar táncosok is szívesen látott vendégek a dániai városban.

JURÁK

JÁNOSNÉ

(Windsor,

Kanada)

Kanadai vendégünket a Magyar Keresztény Nőegylet és az általa vezetett magyar tánccsoport munkájáról kérdeztük.

— Szeretünk összejönni, együtt lenni mi, windsori magyar a ,szonyok. A téli hónapókban szinte minden napra esik valamilyen rendezvény. Ismétlődő találkozási alkalom a keddi klubnap; amikor is kézimunkázunk, közben persze meghányjukvetjük a világ dolgait. Kéthetente, ■csütörtökönként pedig csigatésztát készíteni jövünk össze. Kapós portéka, s mint ilyen, a Nőegylet kasszáját gyarapítja.

A tánccsoportot három esztendeje alakítottam, tudomásom szerint ez a hetedik ilyen kísérlet Windsor város magyarságának történetében. Ügy tűnik, hogy most végre tartósan számíthatunk a magyar néptánc jelenlétére. Negyven-ötven, hat-huszonhat éves fiatal alkotja csoportunkat, amelyben — ez nemzetközi ritkaság — több a fiú, mint a lány. Első ruhánk kalocsai volt, ezt az Ontario államtól kapott segélyből vásároltuk. Mi magunk készítettünk mezőségit, székit, Magyarországon varrattunk kapuvárit. Repertoárunk hét táncból áll. Az eddigiekben évente úgy harminc alkalommal léphettünk fel, és büszkén mondhatom, hogy már van némi hirünk-nevünk, köszönhetően a gyerekek lelkesedésének, és kitűnő tanárunknak, a torontói Dreisziger Kálmánnak. Egyelőre — ameddig válogathatunk — csak olyan fiúkat, lányokat várunk táncosaink közé, akiknek legalább egyik szülője magyar. Kitűnő közösséggé kovácsolódtak, barátságok, szerelmek szövődtek soraikban, egy házasságról is beszámolhatok. De nem csak a fiatalokat, szüleiket.is összehozza a népi tánc, akiknek segítsége, lelkesítő szava nélkülözhetetlen a munkánkhoz.

LONDON

PÁL

(Párizs)

London Pál, a Párizsi Kölcsönösen Segélyző/Egylet főtitkára is az új egyesületi vezetők közé tartozik. Idén januárban választották meg a nagy múltú egyesület egyik vezetőjének.

i