Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-09-15 / 18-19. szám
EGYESÜLETI VEZETŐK TALÁLKOZÓJA Kitüntetések Az Elnöki Tanács kiemelkedő tudományos, illetve művészi munkásságuk elismeréseként az alábbi tudósoknak, illetve művészeknek adományozott kitüntetést: Tolnai Klári kétszeres Kossuthdíjas, kiváló színművésznek 70. születésnapja alkalmából a Magyar NépkdRársaság Zászlórendjét; Major Máté Kossuth-díjas akadémikusnak, nyugalmazott egyetemi tanárnak 80. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendjét; Kollányi Ágoston Kossuth-díjas kiváló művésznek, filmrendezőnek, a Szocialista Magyarországért Érdemrendet ; Bajomi-Lázár Endre írónak, műfordítónak 70. születésnapja alkalmából, a Szocialista Magyarországért Érdemrendet. Az egyházak életéből Régészek, történészek, művészettörténészek részvételével tudományos tanácskozáson emlékeztek Pitisszentkereszten arról, bogy 800 évvel ezelőtt III. Béla király itt alapította meg az ősi főváros, Esztergom közelében a pilisi ciszterci apátságot. Az ünnepségen részt vett Lékai László bíboros, esztergomi érsek, továbbá a katolikus püspöki kar több tagja. * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Makkal Lászlónak, a Debreceni Református Teológiai Akadémia professzorának, az állam és a református egyház jó viszonyéinak fejlesztése terén kifejtett eredményes tevékenysége elismeréseként, 70. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztiírsaság Zászlórendje kitüntetést adományozta. * Szabó Géza kanonok, a Szent István Bazilika plébánosa felolvasta Lékai László bíboros, Magyarország prímása leiratát, amelyben a főpásztor nemzeti ereklyénk megtalálása 900. évfordulója alkalmából a budapesti főtemplom „sekrestye kápolnájá”-t Szent Jobb kápolnává nyilvánította. * A budapesti Pázmány Péter Hittudományi Akadémia professzori kara Szennai/ András pannonhalmi főapátot az Akadémia alapvető hittan nyilvános rendes tanárát választotta meg dékánnak az 1984—8ö-ös és az 19S5 — 86-os tanévre. * Látogatást tett hazánkban dr. Franz Schäfer svájci püspök. Részt vett a Magyarországi Metodista Egyház évi konferenciáján és felkereste Miklós Imre államtitkárt, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét. A megbeszélésen részt vett Hecker Frigyes, a Magyarországi Metodista Egyház szuperintendá nsa. Az évek során hagyománnyá lett, a nyugaton működő magyar egyesületek hazai tapasztalatcsere-találkozója. A résztvevők nagy része esztendőről esztendőre cserélődik, a program is változik. A lényeg azonban változatlan: megismerkednek az ország egyegy tájával, a magyar társadalom életének egy-egy fontos területével, a Magyarok Világszövetsége aktuális feladataival és főleg egymás tevékenységével ; tanulnak egymás sikereiből és kudarcaiból. Az idén tizenegy országból huszonkilenc egyesület vezetői töltöttek közel egy hetet Budapesten. Meghallgatták Kátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes tájékoztatóját a magyar kulturális élet időszerű kérdéseiről, ellátogattak egy budapesti szabadidő-központba, meghallgatták egy népiegyüttes, a „Summások” műsorát ; vendégei voltak a budapesti Rozmaring Termelőszövetkezetnek, ahol átfogó képet kaptak egy magyar mezőgazdasági nagyüzem hétköznapjairól. Gosztonyi János, az MVSZ főtitkára tartott előadást a Szövetség feladatairól, mindenekelőtt azokról, amelyeknek a célja az egyesületek munkájának segítése. A főtitkár részletesen elemezte azokat a feltételeket és körülményeket, amelyek a kapcsolatokat elősegítik vagy nehezítik és a Világszövetség negyedszázados tapasztalatai alapján — saját helyszíni élményei és az egyesületek szükségletei szerint — vázolta a közös feladatok végrehajtásának mai lehetőségeit. A magyar egyesületek különböző földrészeken, országokban, városokban működnek, más-más éghajlat alatt, változó feltételek mellett, eltérő lehetőségekkel. Vannak köztük régi, nagy múltú közel százéves szervezetek, mint a William Penn vagy az Egyesült Magyar Polgári Társaság, a Párizsi Kölcsönösen Segítő Magyar Egyesület, vagy a Bécsi Magyar Munkás Egyesület és egészen újak is. Más az összetételük, mások az alapszabályok szövegei. Vannak gyakorlott, évtizedek rutinjával dolgozó vezetők és egészen kezdők. De valamennyien azonosak abban, hogy a magyarságtudat, az anyanyelv megőrzésén munkálkodnak. Egyformán meggyőződésük, hogy ezt a tevékenységet csakis a mai Magyarországgal való állandó és folyamatos kapcsolat teszi lehetővé és mindennapi munkájukban partnerük a Magyarok Világszövetsége, amelynek politikai feltételek nélküli segítségére mindenkor számíthatnak. Az idei találkozóra is a nyitottság és az őszinteség volt a jellemző. Világnézetileg, politikailag sokféle állásponttal érkeztek, de mindnyájan azt keresték, ami összeköt. A közös nevező : a kapcsolatok erősítésének szándéka volt. Az egyesületek helyeselt törekvése: tagjaik a befogadó országok hűséges polgárai és jó munkájukkal szereznek elismerést a magyarságnak. Valamennyien tudatában voltak annak, hogy a béke megőrzése a zavartalan kapcsolatok nélkülözhetetlen feltétele. A találkozón elmondott tapasztalatokból kirajzolódtak az új jelenségek is. A régi, patinás egyesületek is birkóznak a nemzedékváltás gondjaival és keresik a hagyományok megőrzése mellett az új formákat. (A William Penn egyesület 1986-ban ünnepli százesztendős fennállását.) Ugyanakkor napról napra születnek új egyesületek, a magyar közösségek keresik a számukra megfelelő intézményi formákat . Az ötvenhatos nagy vándorhullám jellegzetessége volt, hogy túlnyomórészt fiatal, nőtlen férfiak hagyták el az országot és letelepedve a befogadó országokban alapítottak családot. E hullám tagjai is szükségét érezték az idők során, hogy Magyarországon maradt rokonaikkal, a magyar kultúrával állandó kapcsolatban maradjanak és mindenfelé létrejöttek kulturális egyesületeik. Az idegen házastársak is szívesen járnak az egyesületekbe és a magyar szervezetek jó légköre, érdekes programjai vonzást gyakorolnak a más etnikumú ismerősökre is. „Társaságok” alakultak a Német Szövetségi Köztársaságban, Belgiumban, Olaszországban, több nyelvű alapon, sokszínű kulturális igényekkel. Céljuk, az új haza és a szülőföld kulturális közelítése, egymás életének kölcsönös megismerése. Sok helyen vannak tánccsoportok, — ez a „nyelv” internacionális — és soknemzetiségű fiatal tagságukkal szívesen tanulnak magyar táncokat. Az irodalom, a költészet igényli a magyar remekművek jó fordításait, művészi előadását. Nagy érdeklődést keltett az Ausztriában és Angliában jól működő, az egyesületek programjait koordináló és ezzel nagy erőket megtakarító intézőbizottságok tevékenysége, amelyek ugyanakkor mindenkor tiszteletben tartják és elősegítik az egyesületek teljes önállóságát. Figyelemmel hallgatták az olyan egyesületi tapasztalatokat, amelyek az állami szervek támogatásáról, a helyi, városi vezetés rokonszen véről, anyagi segítségéről számoltak be. Az egyesületek tagsága sokféle szálon, különböző csatornákon jut hozzá a magyar kultúra termékeihez. Vásárolnak könyveket, lemezeket, képzőművészeti, népművészeti alkotásokkal díszítik lakásukat, filmeket igényelnek. Közülük sokan Magyarországon üdülnek, ügyes-bajos dolgaikban például jogi segítséget szeretnének. A tanácskozáson resztvettek a „kapcsolati intézmények” vezető munkatársai és első kézből adtak tájékoztatást saját munkájukról, az általuk nyújtott lehetőségekről; válaszoltak az egyesületi vezetők kérdéseire, az igények kielégítésének gyakorlati módjaira. Ott voltak a Szülőföldünk Rádió, a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalat, a Hungarofilm, az IBUSZ, az Idegenforgalmi Propaganda Vállalat és más intézmények képviselői. Sokféle javaslat, felajánlás hangzott el. A Szülőföldünk Rádió az egyesületek rendelkezésére bocsájtja a honismereti műsorok hangszalagjait. A minisztérium intézményei segítséget adnak kiállítások rendezésére, a Kultúra kész kedvezményes áron könyveket biztosítani. Szüts Pál főtitkárhelyettes zárszavában összefoglalta a tanácskozás tanulságait. A Magyarok Világszövetsége arra törekszik, hogy emelje a kiutazó művészcsoportok műsorainak színvonalát, figyelemmel lesz a kétnyelvű programokkal kapcsolatos igényekre. Gondoskodni kíván a Liszt Ferenc-jubileum méltó megünnepléséről. Kérte, hogy az egyesületek vállaljanak részt a magyar kultúra nyugatra került értékeinek megóvásában, hogy azok el ne kallódjanak. Felhívta az egyesületek, a magyar intézmények vezetőit és tagságát, őrizzék meg, dolgozzák fel saját történetük, életük dokumentumait. Legyenek emléktáblák a magyar kivándorlók áldozatkészségéből épült templomok, magyar házak falán, amelyek hirdessék az alapító elődök nagyszerű teljesítményeit. Az egyesületek tájékoztassák rendszeresen rendezvényeikről az MVSZ lapját, a Magyar Híreket; íráskészséggel rendelkező tagjaikat kérjék fel, legyenek levelezői az újságnak és a Magyar Hírek széles nyilvánosságot biztosít az egyesületi tapasztalatoknak. Az idén még erőteljesebben jelentkezett a technikai előrelépés igénye, mint a múltban bármikor: a video-korszak új lehetőségeivel számolni kell. Az egyesületi elnökök találkozóján valamennyi előadó hangsúlyozta a kölcsönös tapasztalatok hasznosságát, saját munkájuk megéljításában, fej - lesztésében. Sz. M. FOTÓ; GÁBOR VIKTOR 5
