Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-09-15 / 18-19. szám
NYITOTTSÁGGAL KUTATÓI FELELŐSSÉGGEL 1984. augusztus 6-9. között rendezte meg Budapesten a Magyar Fórum a Szórványmagyarság Helyzetét Kutatók Tudományos Találkozóját. A négy témakörben folyó tanácskozáson a következő előadások hangzottak el: Dávid Zoltán: Magyarok számbavétele a különböző országok népszámlálásában; Puskás Júlia: Az amerikai magyarok településeinek és társadalmi struktúrájának néhány jellegzetessége; Kovacsics József: A kanadai magyar szórványokra vonatkozó demográfiai források értékelése; Gellén József: Az 50 évnél idősebb első generációs magyarok az 1970. évi népszámlálás tükrében; Rossmy Rudolf (Ausztria): A külföldön élő magyarokat jelölő fogalmak tisztázásának kérdései; Szántó Miklós: Kettős identitás; Kovács L. Márton: (Kanada) Mobilitás és identitás elméletben és gyakorlatban; Bisztray György (Kanada): Irodalom és kulturális tudat, kanadai példák; Hunyadi István (Franciaország): A szórvanymagyarság fennmaradásának problémái Elszászban; Kovács József: Az amerikai magyar irodalomról kérdőjelekkel; Varga Ilona: Kivándorlás és beilleszkedés (Magyarok Brazíliában 1920-1945); Szászi Ferenc: Kivándorlás Szabolcs megyéből a két világháború között; Dreisziger Nándor (Kanada): A szervezett magyar bevándorló élet Kanadában, 1924-1941; Belanger Elizabeth (USA): Elkriver-i magyar farmertelepülés kutatása; Galambos Ferenc (Ausztria); Szórványmagyarság-kutatás Burgenlandban; Kutasi Kovács Lajos (Anglia): „Brazíliában elég puszta vagyon...” Egy magyar kolónia történetéből; Komjáthy Aladár (Kanada): Mégis megtartódat benne becsüld magyarság” Református egyház szolgálata az amerikai magyarság megmaradásáért; Bütösi János (USA): Diaszpóra a nemzet szolgálatában - magyar református szempontból nézve; Haraszti Sándor (USA): Az amerikai magyar baptisták történetének áttekintése; Trombitás Dezső (USA): Egyház a diaszpórában; Nagy Kázmér: A külföldi magyar sajtó, mint a szórványmagyarsóg intézményeinek és történetének egyik forrása; Gáti Vilmos: A magyar diaszpóra, mint rádiós-közeg; Újszászi Kálmán: A sárospataki amerikai magyar református gyűjtemény; Péter László: Az amerikai magyarság történetére vonatkozó gyűjtemények sorsa; Kovács Ilona: Az amerikai magyar könyvtári gyűjtemények történeti kutatása; Magyar Judit (USA): Az Amerikai Magyar Népművészeti Központ szerepe az amerikai magyar életben; Krizsa Ildikó: Etnikus szimbólumok az amerikai magyarok körében; Hoppál Mihály: Néprajzi kutatómunka az amerikai életben; Voight Vilmos: Az amerikai magyar folklór kutatása. Nagy jelentőségű, színvonalas konferencia volt: ebben minden résztvevő egyetértett. A világban szétszóródott magyarság helyzetét, történetét, intézményrendszerét, tudatállapotát feltáró kutatók nemzetközi találkozója — a nyugtalanító világpolitikai feszültségek légkörében is — a nyitottság, az egymást megbecsülő figyelem jegyében folyt. A magyarság iránti elkötelezettség, a téma iránti kutatói felelősség volt a jellemző és ez érthető, hiszen — ahogy megnyitójában Bognár József professzor rámutatott — ,,Nemzeti létünk, történelmünk nagy kérdése a szórványmagyarsiíg jelene és jövője, a mai Magyarországhoz fűződő viszonya. A kapcsolatok fejlesztése tudományos ismeretek nélkül lehetetlen és a megismerés a szociológiai, statisztikai, történelmi, nyelvi oldalról való tudományos megközelítést egyszerre és egyidejűleg igényli: mégpedig közös erővel, hazaiak és a külföldön élők együttes erőfeszítéseit.” Ezt a rendezvényt nagy várakozás kísérte, mivel voltak ígéretes előzmények. A befogadó országokban született nemzedékek érdeklődése a „gyökerek” iránt már évtizedes tapasztalat. Milyen volt a szülők, nagyszülők élete, sorsa szülőföldjükön a bevándorlás előtt, milyen is a régi haza ma ? A megindult vizsgálatokat ösztönözte a befogadó országok állami politikája is. Felismerték, hogy szükség van az etnikai csoportok hagyományos kultúrájának megőrzésére, mert ez gazdagítja az új haza sokszínű kulturális mozaikját. Ugyanakkor a különböző tudományágak kutatói Magyarországon is szinte egyidőben kezdtek foglalkozni a diaszpóra problémáival, felismerve az összehangolt kutatások szükségességét. A tanácskozáson kiderült, hogy sokkal gazdagabb, sokrétűbb munkát végeznek — egymástól elszigetelten — a lelkes tudósok, mozgalmi vezetők, a témák önkéntes búvárai mint azt eddig sejteni lehetett. Jó néhányan, akik különböző okokból nem tudtak eljönni a konferenciára, jelezték, hogy szívesen részt vennének a közös munkában, beszámoltak kutatásaikról, várva a részletes tájékoztatást, remélve az együttműködést a későbbiekben. A tanácskozás szervezői tisztában voltak azzal, hogy a diaszpórakutatók első konferenciája úttörő-jellegű; nem lesz és nem is lehet teljeskörű, nem ölelheti fel a kutatások egészét. Az előrelépés mégis korszakos, a konferencia az összehangolt kutatómunka első, máris nagyszabású kísérletének bizonyult. Helyes volt atémák kiválasztása, a több tudományág oldaláról való megközelítés. Tudatosodott, hogy sok tekintetben a huszonnegyedik órában vagyunk, az elkallódás veszélye fenyegeti a szórványmagyarság százados történetének sok értékét, emlékét. Ezért is rendkívül lényeges az intézmények, az egyesületek, a sajtó felelőssége és szerepe, és kiemelt fontossága van az egyházaknak, melyeknek keretei közt a diaszpóra jelentős tömegei őrzik magyarságukat. Sokan fejezték ki reményüket, hogy a tanácskozás új lendületet kölcsönöz a tárgyi emlékek gyűjtésének, feldolgozásának, dokumentálásának. Az első témakör A népszámlálási statisztikák nélkülözhetetlen, egyedülálló tudományos bázist szolgáltatnak, az adatok mégis magukon viselik a kérdőíves vizsgálatok bizonytalanságait. A kikérdezés a kritériumokon alapul és az olyan bonyolult — a történelem hullámverései szerint alakuló-módosuló — témánál, mint az etnikumhoz való tartozás, az anyanyelv, a leszármazás bevallása, nehéz egyértelmű meghatározásokat megfogalmazni. A kérdezőbiztosoknak legtöbbször nincs ideje, kedve törődni a megkérdezett állampolgárok szorongásaival. A kritériumok különbözősége, bizonytalansága okozzák aztán az összehasonlítás nehézségeit. Fokozza a gondokat, hogy — különösen az európai országokban — a kislétszámú ,,töredék”-etnikuinokat öszszevonják, és a magyarság ezen államokban e népességcsoportok közé tartozik. Dávid Zoltán bevezető előadása áttekintést adott a népszámlálások során alkalmazott azon kritériumokról, amelyek alapján a különböző országokban a nemzetiségi hovátartozást kérdezték és meghatározták. Megállapításait egészítették ki azok az előadók, akik — mint Puskás Júlia és Gellén József — az USA 1970-es népszámlálási statisztikájának adataiból vontak le érdekes következtetéseket. Rossmy Rudolf hozzászólásában azt a kérdést fejtegette: ki tekinthető magyarnak a külföldről kivándoroltak és leszármazottak közül? A második témakör A második témakör dolgozatai és hozzászólói széleskörűen tárgyalták a szórványmagyarság nemzeti azonosságtudatának helyzetét. (A vitaindítót: Szántó Miklós előadását lapunk más helyén közöljük). A vita öszszefoglalását Hanák Péter tartotta. Az ismert történész szerint a nemzet régi fogalma, ahogyan az a múlt században kialakult — egységbe foglalva a területet, az államot és a közös kultúrát — már nem alkalmazható a magyarság mai széttagolt helyzetében. A Magyar Népköztársaság népe más létkörülmények között él, mint a szomszédos országokban nemzeti kisebbségként létező magyarság és jelentősen különbözik mindettől a Nyugatra vándorolt magyar etnikai csoportok vagy szórványok élete. Végül természetszerűleg más a diaszpóra már a befogadó országokban született nemzedékeinek identitása, hiszen e generáció tagjai közt a kettős vagy többszörös nemzeti azonosságtudat a jellemző. >4 harmadik témakör A harmadik témakör előadói a szórványmagyarság intézményeiről, közösségeiről adtak szerteágazó képet. Négy előadás és egy hozzászólás hangzott el az egyházak szerepéről és feladatairól. Hatan foglalkoztak a ki- és bevándorlás, a megtelepedés, a létrejött intézmények kutatásának eredményeivel. Hatan a forrásmunkákról és gyűjteményekről tájékoztattak,három előadás pedig a néprajzi kutatások eredményeiről adott számot. A konferencia vé^én — Havasi Zoltán zárószavai után — a Szervező Bizottság képviseletében Szabó Zoltán foglalta össze a résztvevők részéről egyhangúan elfogadott ajánlásokat. Ezek a következők: — a kutatók rendszeres tapasztalatcsere találkozóit helyes lenne legalább három-négyévenként — a szükségleteknek megfelelő témakörökben — megrendezni; — a lezajlott konferencia előadásait, hozzászólásait, vitáját — lehetőleg még ez évben — adják ki, emellett gondolni kell a kutatások eredményeinek folyamatos cseréjét biztosító publikációk megszervezésére is; — időszerű egy — a hazai és a külföldi kutatásokat koordináló és segítő — intézetközi tudományos kutatóbázis létrehozása; — lényeges előrelépést jelenthetne, ha a Központi Statisztikai Hivatal illetékesei kezdeményeznék a nemzetközi szakmai fórumokon a nemzetiségi-etnikai hovatartozás egységes kritériumainak kidolgozását és alkalmazását a világ-népszámlálások során; — szükség van a szórványmagyarság helyzetével foglalkozó kutatómunkák bibliográfiájára és a rendelkezésre álló népszámlálási-demográfiai adatok összegyűjtésére; — helyes lenne a szórványmagyarság tárgyi-néprajzi értékeinek hazai állandó kiállítását megszervezni; — nélkülözhetetlen, hogy a szórványmagyarság intézményei dolgozzák fel saját történetüket. Különösen fontos ez azon közösségek, egyesületek számára, amelyek a közeli években ünnepük fennállásuk századik évfordulóját. * A konferencia kiemelkedő jelentőségét azzal is szeretnénk hangsúlyozni, hogy az elhangzott előadások részleteire következő lapszámainkban viszszatérünk. Sz. M. Augusztus 20-án avatták fel Szeged legújabb szobrát, Pátzay Pál „Kenyérszegő”-jét FOTO: MTI 6
