Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-08-04 / 16-17. szám
szépen megütögesse a párnámat, mikor lefekszem? (Fájdalmas éneklő sóhajtással) Jaj, jaj. Pincér: (A könyökével kinyitja az ajtót, a térdével teszi be, mind a két keze teli van): Itt a vacsora, tanár úr. (Némán felteríti a vacsorát a hasbeszélő előtt az asztalra) Hozzak utána egy darab tortát vagy sajtot? Antoni: (Lassan csóválja a fejét) Pincér: Nem? Kérem. Majd bejövök leszedni. (El) Antoni: (Lassan kibontja a szalvétát, a nyakába akasztja. A belső zsebéből előveszi az Artisten Revue-t, belenéz, leteszi maga elé. Eszik egy falatot a húsból, bágyadtan leteszi a kést, villát): Nincs étvágyam ... Nincs kedvem. Ma megint úgy rámjött... Mindig egyedül vacsorázni... (Tölt, megiszik egy pohár bort. Megint eszik egy falat húst. Felveszi a lapot, lassan lapoz benne, leteszi. Iszik egy kortyot. A fogasra néz, bólogatni kezd a fejével) Szép kis élet ez. Mi, lord Bifsztek? Mit szól hozzá? Semmit. Ilyenkor egy szava sincs a gazdájához. Csak lóg ott, mint egy esernyő. Lord Bifsztek ... (Kis szünet) Hallja, maga lord Bifsztek, talán ideülne mellém egy kicsit, hogy ne legyek olyan egyedül. Na? Várjon, majd idehozom ... (A fogashoz megy, leakasztja az angolt, karon fogja, az asztalhoz sétál vele, leülteti maga mellé a másik székre) így ni. (Sokáig nézi) Na? (Felemeli a poharát) Proszt! (Iszik) Az angol: Proszt, tanár úr. Antoni: Na lám. Mindjárt jobban esik, ha ketten vagyunk az asztalnál. Nem? Az angol: Persze. Persze. Antoni: No, ja. Proszt! (Iszik) Az angol: Proszt. Antoni. Antoni: Hát hogy van, lord Bifsztek? Az angol: Szó, szó, Iá, Iá. Hát maga, hogy van, Antoni? Antoni: Köszönöm, csak csendesen. Passzabl, mizerabl. De minek is magázzuk egymást, mikor olyan régi jó barátok vagyunk? Nem igaz? Itt egy pohár, ne, egy kis bor, szervusz. (Odaüti a poharát az angoléhoz, iszik egy kortyot) Az angol: Szervusz, Antoni. Antoni: Szervusz, barátom. (Megfogja, megrázza az angol kezét). Jó ez a bor. Te, hát igazán szép, hogy eljöttél, hogy meglátogattál. Jó, hogy az embernek legalább egy barátja van. Egy barátja, akivel mindenféle bizalmas dolgokról beszélhet. Te, barátom vagy? Az angol: Igen. Antoni. Antoni: Te ... tudod, barátom, én már régen akarok néked mondani valamit. Egy titkot akarok neked elárulni, amilyent az ember csak a legjobb barátjának mondhat el. Te ... (Nevet) én nem is vagyok tanár. Az angol: (Arra fordítja a fejét) Ä, á. Antoni: Nem én. Sohase voltam tanár, én csak úgy kineveztem magamat tanárnak, mikor hasbészélő lettem. Ez hozzátartozik a mesterségemhez. Az ember a varieténél vagy tanár, vagy ezredes. Professzor Antoni, jó mi? (Megfenyegeti az ujjúval). Te, de osztán meg ne mondd senkinek! Igen, na, igyunk, pajtás. Jó bor mi? Egy kis vörös bor csak kell az embernek, nem? Szép ital, olyan jó meleg a színe. MI? Az angol: Igen. Antoni. Antoni: Tudod, barátom, a fehér bor az mégsem ilyen. Az hideg, az idegen, abban nincs semmi. De a vörös bor..., mintha élne. Mintha csókot inna az ember, amikor egy pohár vörös bort iszik, mintha egy nő szerelmét csurgatná lefelé a szívébe ... Az angol: A nő, a nő. (Kis csönd) Antoni: A nő, a nő. Mit csináljak kedves barátom, lord Bifsztek? Már ez az én életem így telik el, mit csináljak. Hol vegyek én feleséget, gyereket? (A fogasra néz tűnődve) Az angol: Onnan. Antoni: Honnan? Az angol: A fogasról. Antoni: A fogasról. (Megint odanéz. Hörpint egy kis bort). Persze, hisz ott lógnak, mi. (Ravaszul nevet, be akarja csapni magát). Minek lógjanak ott szegények, várj, idehozom őket. (A fogashoz siet, leakasztja a nőt meg Móricot. A nőt karonfogja, Móricot a kezénél fogva az asztalhoz vezeti őket.) Gyertek, gyertek, itt a vacsora. (Éneklő, családi hangon); Vacsorázni, vacsorázni! (Leülteti a nőt az angollal szemben, a másik székre, ő maga is leül), Móricot az ölébe veszi. Az angolhoz: Barátom, bemutatlak a feleségemnek (Az angolt hátulról előre hajlítja). Az angol: Lord Bifsztek. A nő: örvendek. (Antoni a nő derekát is meghajlítja). Antoni: Ez meg itt a kis fiam. Az én kis fiacskám. Mondd meg szépen, a bácsinak, hogy hínak. Móric: Antoni. Antoni: Kis Antoni, bizony. Az angol: Szép kis fiú. Antoni: Mondd kis fiam, mi leszel, ha megnősz? Móric: Katona. Antoni: Katona ... azaz dehogy katona, az már nem divat fiam. Ugye anyjuk ne legyen katona? A nő: Nem. Antoni: Na látod fiam, édesanyád se akarja, hogy katona légy, inkább tudod mi légy? Orvos! Az nagyon szép, komoly pálya, tisztelni fognak az emberek, de az nem baj, mert sok pénzt fogsz keresni, aztán majd professzor lesz belőled, büszkesége leszel öreg szüleidnek. Aztán egyszer majd a király nagy betegségbe esik, senki se fog tudni rajta segíteni, akkor majd elhivatják a királyhoz az én fiamat, a professzort, és az én fiam, a professzor, egy operációval megmenti a király életét. Jó lesz? Móric: Jaj, de jó lesz. Antoni: No látod, így már szeretlek. Most megtanítalak egy szép kis dalra. Énekeld szépen utánam. Boci, boci tarka . . Móric: Boci, boci tarka ... Antoni: Se füle, se farka ... Móric: Se füle, se farka ... Antoni: Oda megyünk lakni... Móric: Oda megyünk lakni... Antoni: Ahol csókot kapni. Móric: Ahol csókot kapni. Antoni: Brávó, brávó, nagyszerű volt. (Meg-, cirógatja és megcsókolja Móric fejét, előveszi Móric kezét, felemeli és számolgatja az ujjait) Ez elment nyulászni, ez megkergette, ez meglőtte, ez megfogta, ez elszalasztottá, itt szalad, itt szalad.. (Megcsiklandozza a Móric tenyerét, kuc, kuc, kuc). Móric: (nevet). Antoni: Mondd: apám. (Iszik egy kortyot). Móric: Apám. Anto'ri: Mondd: édes apám. Móric: Édes apám. Te, édes, kedves, egyetlen drága jó édes apám. 41
