Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-08-04 / 16-17. szám
Szereplők: Antoni tanár, hasbeszélő Pincér Orfeumszolga Az angol 1 A nő I a hasbeszélő bábjai Móric •* (Játszódik egy kis ócska hotelszobában este. A szobában: egy ágy, asztal három, székkel, egy szekrény, egy ablak, az ajtó mellett a falon berámázott szobaárjegyzék.) Antoni: (Benyit, felcsavarja a villanyt, mögötte jön az orfeumszolga, a két hóna alatt és a kezében a három tipikus hasbeszélőbábuval : a kockás ruhájú, pofaszakállas angollal, az ódivatú anyóssal, a kis Móriccal s egy kofferrel. A hasbeszélő leveti a kabátját, az ágyra teszi. Frakkban van, nagy hamis gyémánt a plasztronjában, mellén egy érdemrend, mellényéből piros zsebkendő bújik ki. Megsimítja a homlokát): Hála istennek, vége a számomnak. Fáradt vagyok az utazástól. Orfeumszolga: Kérem, hova tegyem a bábukat? Antoni: Akassza oda őket a fogasra. Mindnek a nyakán van akasztó. Majd holnap azután helyet csinálunk nekik az orfeumban. Orfeumszolga: (Egymás mellé akasztja a bábokat a fogasra, a koffert leteszi a sarokba.) Jóéjszakát kívánok. (El) Antoni: Jó éjszakát. (Fáradt sóhajjal leül az asztalhoz) Pincér (kopog és benyit): Jó estét. Antoni: Maga a szobapincér? Pincér: Igenis. Meg fog felelni a szoba, kérem? Nem tudtunk már jobbat adni. Antoni: Jó, jó. Tele van a hotel? Pincér: Vannak elegen. Máma többen szálltak meg az új programból. Itt van a la belle Furiosa avec son danseur ... Antoni: Furiosa, Furiosa ... Aha. Az a szőke hölgy avval a göndör fiatalemberrel. Koppenhágában együtt dolgoztam velük. Pincér: Igen? Azután itt lakik Jackson birkózó, Amerika championja. Antoni: Lefeküdt már? Pincér: Le. Nagyon kimerült, azt mondja. Priznicet is kért. Antoni: Szegény Jackson. Konstantinápolyban láttam. Beteges ember. Pincér: Ma érkeztek a Piccadilly-sisters nővérek is, a hat kis angol táncosnők a mamájukkal. Mikor két éve itt dolgoztak, a papájuk is velük volt, de azt azóta valahol eltemették. Részeges öreg ember volt, mindig pofozta a lányokat. Pedig olyan jó gyerekek, egész nap kézimunkáinak a szobában, mikor előadás után hazajönnek és lefeküsznek, mindig imádkoznak. Nagyon tisztességes lányok, a mamájuk nélkül sose mennek szeparéba. Tanár úr, lefekszik már? Antoni: Lefekszem, csak szeretnék valamit vacsorázni. Pincér: Még nem vacsorázott, tanár úr? Antoni: Nem, ahogy megérkeztem a városba, egyenesen az orfeumba kellett mennem. Jött a számom, azután mindjárt hazajöttem, mert nagyon fáradt vagyok, a szobában akarok valamit enni. Van még lenn a konyhában valami? Pincér: Készen már semmi sincs, hanem csináltatok valamit. Talán egy szép bécsi szeletet? Szép Ernő (1884—1953) Hűsítőn született, szegény zsidó tanító fiaként Gyermekkorát Hajdúszoboszlón és Debrecenben töltötte. Mezőtúron jelent meg első verseskötete tizennyolc éves korában. A következő évben már pesti hírlapíró. Ady és Babits mellett talán ő reagált legérzékenyebben az I. világháború szörnyűségeire. 1924-ben adta közre válogatott verseit „Elolvó hattyú" címmel. Érett verseiben egy megfáradt nagyvárosi ember gondol vissza indulásának tiszta éveire, a gyermekkor édenére: „Mint magányos lovast az este, / Elér a bánat engemet, / Gyereksírás jön fel szívemből, / Könnyűim csöpp csengői csengenek.” A csodálkozó, gyermeki magatartás pályája derekán írt szimbolista-impresszionista verseiben is jelen van: „Kérem én még nem játszottam, / Nem játszottam, / Nem játszottam, / Játszani szeretnék mostan." - írja „Gyermekjáték” című ismert költeményében. „Szeretem ezeket a drága, finom, vékonyszálú rajzokat - vallja Szép Ernő verseiről Babits -, amelyek olyanok, mint egy torka és tolongó városnak valomi lassú, tiszto, halkzenéjű folyócska szürke, selymes tükrében látszó képei.” Elbeszéléseiben is (A jázminok illata, Szeretném átölelni a világot) lírikus alkat: nosztalgiája itt a kisemberek, az elesettek iránti mély szimpátiával ötvöződik. Színdarabjai manapság reneszánszukat élik. Nyelvi leleményei, groteszkbe hajló párbeszédei miatt sokan az abszurd színház egyik ősének tartják a „Kávécsarnok”-ot, amely a „Május” című gyönyörű egyfelvonásossal együtt jelenleg is szerepel a Pesti Színház műsorán. A „Patiká”-t nemrégiben újította fel a Madách Színház, az „Aranyórá”-t a Játékszín játssza. „Vőlegény" című regényét és a „Lila ákác”-ot megfilmesítették, utóbbit két ízben is. Drámáiban a valóságos és a szürreális elemek szelíd harmóniába olvadnak. Varázslatosan jeleníti meg a századelő pesti miliőjét; a halál, az elmúlás tragikus alapkérdéseire iróniával, humorral, költői nyelven ad választ Az itt közölt egyfelvonásos 1912-ben jelent meg a Nyugatban, s még ugyanabban az évben bemutatták Hegedűs Gyulával Antoni tanár szerepében. 1944-ben munkaszolgálatra viszik a 60 éves írót. Ezekről a pokoljáró hónapokról írta meg emlékirat-szerű - vádirattá váló - vallomását (Emberszag, 1945). Az ötvenes évek elején betegen, anyagi gondokkal küszködve él. Új ismerőseinek - sötét iróniával - így mutatkozik be: Szép Ernő voltam ...". Száz esztendeje született. BALÁZS ADAM Antoni: Bécsi szeletet, egy kis krumplival. Pincér: Italt? Antoni: Egy kis bort hozzon. Egy kis üveg valami jó vörös bort. Pincér: Kis üveg asztali vörös. Mindjárt meglesz. (El) Antoni: (A két karjára könyököl és sóhajt): Jaj, istenem. (Föláll és hátratett kezekkel sétálni kezd a szobában. Séta közben halkan dúdol) Tonella, tonella, a, a, a. Tonella, tonella, a, a, a... (Az ablakhoz áll, dobolni kezd az üvegen, kinéz az utcára). Budapest . .. Megint egy idegen város. A kocsik szaladnak az utcán, az emberek mennek előre-hátra a két járdán ... Senkit se ismerek ezek közül az emberek közül. Egy hónapig itt is élek. Egy hónap a világ mindenütt. Míg egy embert megismerek, míg egy nőt jól megnézek ... azután lejárt a kontrakt, fütyül a vonat, álló professzor Antoni! Antoni tanár, a század leghíresebb hasbeszélője, az orosz cár által kitüntetve.. . (A bábukhoz sétál, megvizsgálja a ruhájukat, az angolnak megrántja a karját, úgyhogy a kar egy percig hintái, a Móric arcát megtöröli a könyökével. Visszasétál az asztalhoz, leül és a fejét a két kezébe ereszti.) Milyen egy árva is vagyok én ezen a világon. Mint egy árva gyerek az erdőben. Máma itten, holnap ottan, minden éjszaka egyedül találom magam valami rongyos kis hotelszobában. Hamburg, Brüsszel, Bécs, Budapest, Lemberg, Moszkva... Az én kalendáriumom a menetrend, az én otthonom a vonat kupéja, az én kutyám a koffer, az én akácfáim a telegráfoszlopok. Hol vagyok én otthon, hol van nekem egy utcám, egy kis házam, egy arckép a falon, egy pipám a sarokban, egy cserép virágom az ablakban? Hol van nekem egy barátom, aki megkérdezze tőlem, hogy vagy, mi újság? akivel egy kedélyes parthie sakkot játszhassak? Hol van egy nő, aki hazavárjon, aki A HASBESZÉLŐ 40
