Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-07-21 / 14-15. szám
ORSZÁGJÁRÁS A NÉPHAGYOMÁNY TUDÓS MUNKÁSA Hol üdülhetnek, hová, merre kirándulhatnak a budapestiek és szerte a hazában más városlakók, ha történetesen nem szívlelik a helybeli uszodákat, strandokat, nincs saját telkük, nyaralójuk, horgásztanyájuk vagy egyéb „birodalmuk” nem utaznak szülőhöz, rokonhoz vidékre, nincs beutalójuk valamelyik szakszervezeti vagy vállalati üdülőbe, s ha ezúttal nem repülnek, autóznak külföldre? A fővárosi és a vidéki utazási irodák, s köztük a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő Budapest Tourist több mint száz különböző programot kínál egynapos gyalogtúráktól több hetes hegyvidéki nyaralásig. És lehet üdülni a Balatonon kívül más vízpartokon is: a Velencei-tó „fővárosában” Agárdon; a Gerecse-és Vértes-hegység szomszédságában Tatán; Nógrád megye legnagyobb tavánál, Bánkon; a mecseki tórendszer környezetében Abaligelen; az Alföldön a Szelídi-tó partján; az Orosháza melletti Gyopárosfürdőn; Sziksós-fürdőn Kiskundorozsmánál; vagy a szombathelyi kemping tófurdőjében. És ott vannak a folyópartok! A Szigetköz különleges természeti környezetében Dunasziget és Ásványráró, a Duna-kanyar nyugati részén Esztergom, a faddi Duna-ágnál Dombori, a Tisza és a Körös találkozásánál Csongrád, a szegedi Tiszaparton Tömörkény és Tiszakécske. Makó a Maros-parti strand- és horgászlehetőségek miatt vált idegenforgalmi célponttá. S említsük Vas megye horgászparadicsomát, Nicket és a ráckevei Duna-ág melletti Tasst. „Elvisszük Magyarország legszebb tájaira” — ígéri a tízesztendős Budapest Tourist — „Legyen a vendégünk, utazzon velünk!” — h — A MAGVAR NÉPRAJZ KLASSZIKUSAI GYŐRFFY ISTVÁN ALFÖLDI NÉPÉLET Gondolat A magyar néprajztudomány legjelentősebb kutatója, Győrffy István tanulmányaiból jelent meg egy kötetre való a Gondolat Kiadó néprajzi sorozatában. Az „Alföldi népélet” címen összefogott írások eltérnek a század eleji szaktudomány orientációjától. írásaiban szinte kitágul ez a szikár keménységében is emberszabású vidék: a matyók, hajdúk eredete és története, az ősi magyar földművelés rendszere és technikája, a szilaj pásztorélet megannyi szépsége (mely igencsak eltér a „tschikósgulyás”-os turistaparadicsomtól), a nagykun viselet vagy a cifraszűr aprólékos műgondja, a nemzetiségi együttélés viszonyai vagy a régi vásárok gazdasági szerepkörei az etnográfus előadásában megérthető és szerethető világba állnak öszsze. A népi építkezés formáinak, a kertes városi lét kérdéseinek, a táncformáknak és a népszokásoknak, a halászati kultúrának és a szólásmondásoknak kutatója érdekesen festi meg egy sajátos civilizáció tájképét — ha Petőfi végtelen rónáit idézzük föl, ha a be-Párnavég Mezöberényböl tyárhistóriákra gondolunk vagy a homoki bor ízét keressük, okvetlenül a magyar Alföld jut eszünkbe. Győrffy István tanulmányai ezt a képet teszik élővé, létezővé. Csupán hogy valamennyire is jelezzük erős történeti érdeklődését, egy rövidebb írását emeljük ki: A kunok megtérését. E belsőázsiai nomád népnek eredetét, múltját tisztázni, vándorlásának körülményeit és szétszóródásának okait követni szíve ügye volt. A kunokat a történettudomány vad és primitív népként kezelte hosszú időn át, Győrffy azonban kimutatja, hogy a pápa és a keresztény fejedelmek térítő munkája, a más hitre kényszerítés folyamata egy erős öntudatú, jó harcos és pogány hitű, saját nyelvű nép elleni agresszió formáit öltötte, mely ellen csellel és fegyverrel védekeztek a kunok, s ahhoz képest, hogy csupán a XIII. században kapják meg a betelepedés jogát, igen számosak eredményeik: ők voltak, akik szerzett hazájukat a tatárok ellen védték, ők honosították meg az állattenyésztés és a kenyérgabona kultúráját, a homoki szőlőkultúrát, stb. Kiváltságaikat, demokratikus rendszerű településeiket mégis fölszámolta a történelem ... Győrffy István adatokat gyűjt, bizonyítékokat keres... s teszi mindezt azért, mert ő a demokratikus érzelmű, népnek elkötelezett értelmiségi típusa — azé a gondolkodóé, aki baloldaliságát társadalmi cselekvésben, tudós munkálkodásban fejezi ki, aki szaktudományos könyörtelenséggel jár utána, ha tévedést vagy félreértést fedez föl, s aki a néphagyomány megőrzését nem gittegyletek szaporításával, hanem a nemzeti művelődés konkrét programjával képzeli megvalósíthatónak. Győrffy Istvánnak a történelmünk megelőző évszázadairól írott munkáit az eljövendő évszázadokhoz szóló tudósnak járó megbecsüléssel vehetjük kezünkbe. A. GERGELY ANDRÁS FOTÓ: TÓBIÁS FERENC JÓ ÉTVÁGYAT! TÁRGYIK SÁNDOR-NAGY LÁSZLÓ HIDEGKONYHAI SZAKÁCSMŰVÉSZET Szem-szájnak ingere ez a több mint ötszázoldalas, 1 kiló tíz dekás hidegkonyhai szakácskönyv, mely a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A szerzők, Tárgyik Sándor Oscar-díjas mesterszakács és Nagy László joggal nevezték el művüket Hidegkonyhai szakácsművészetnek, mert pompás receptjeivel, a szakmai rejtelmek feltárásával és színes fotóival valóban művészi alkotás. Huszonegyféle salátaöntet, illetve mártás és százhatvankilenc féle salátarecept közt töprenghet az olvasó, melyiket válassza. Hideglevesek, vegetáriánusoknak szóló zöldségkészítmények, sajtsaláták, körözöttek következnek, majd a szendvicsek sora jön: kenyeres, péksüteményes, zsúrkenyeres, extra és még extrább szendvicsek serege, továbbá étvágyfalatok, mignonszendvicsek és szendvicstorták sorakoznak. Rengeteg mártás, a szivárvány öszszes színeiben. Aszpikos, tojásos, hal- és rák, majd szárnyashús és húsos készítményköltemények. Vadhúsok, pástétomok, galantinok. A gyümölcsös finomságok után hidegtálak kelletik magukat a megfelelő köretekkel; tészták, krémek, habok, s ami a fő: remek koktélreceptek üdítenek. A kötet második része az áruismeretre, a díszítésre s sok egyébre tanít, de ebbe most ne bonyolódjunk bele, szemeljünk ki inkább néhány finomságot. Hiszen az étkezés az örömök forrása is lehet — nos, a „Receptek” című rovatunkból merítsünk belőle egy keveset! — h-52 «
