Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-07-21 / 14-15. szám

Különös sikernek lehetnek a tanúi fél esztendő óta a könyvkereskedők. 1983-ban útjára indult egy utánnyomás-sorozat, a neve Tudománytár, amely főként a szakembereknek és a tudóspalántáknak, az egyetemi hallgatóknak szerette volna kiadványaival a munkáját segíteni. Am a szorosan vett szakmai érdeklődésen túl megnőtt a figyelem a Tudománytár első kötetei — az 1875-ben kiadott Ógörög—magyar szótár mása, és a Bodor-féle Honismereti bibliográfia reprint kiadása — iránt a szélesebb közönség körében is. A Soltész—Szinyei szerkesztette, csak a „nagy sárospataki” néven emlegetett görög szótár háromezer példánya például szinte pillanatok alatt elfogyott a könyvesboltokból és a sorozat gazdája, a Könyvértékesítő Vállalat gyors utánnyomásra kényszerült. Drucker Tiborral, a Könyvértékesítő Vállalat igazgatójával arról beszélgetünk, vajon mi ennek a hirtelen sikernek a magyarázata, és a Tudománytár iránti általános, hazai és külföldi érdeklődés milyen kötelességeket ró a kiadóra?

— Igaz, ami igaz, — mondja Drucker Tibor — nem a nagy tömegek számára készültünk ezzel a sorozattal, hanem legelsősorban a könyvtárak igényeit szem előtt tartva olyan kézikönyveket akartunk megjelentetni, amelyek ma is mindennapos tudományos segédeszközei a kutatóknak, a könyvtárosoknak és az egyetemistáknak. Mielőtt a sorozat elindult volna, Gazda István tudománytörténésszel, a magyar tudományosság és könyvtárügy nagy tudású és lelkes elkötelezettjével közösen, széles körű közvélemény-kutatást tartottunk. Megkértük a legnagyobb hazai könyvtárakat, valamint a Könyvtártudományi és Módszertani Központot, készítsenek javaslatokat arról, melyek azok a „hiánykönyvek”, amelyeket olvasóik a leggyakrabban keresnek kutatói munkájuk során, és amelyekből még a szakkönyvtárakban is kevés és ritka értékes példány található. Az egyetemi oktatók véleményét is kikértük, mik azok a segédkönyvek, amelyeket a diákok tudományos fölkészülésük folyamán haszonnal forgathatnának, ha éppen ott lehetnének a polcaikon a rendszerint nehezen föllelhető, antikváriumokban legfeljebb csillagászati összegekért beszerezhető munkák. így állt össze a művelődéstörténetileg jelentős és régóta hozzáférhetetlen művek újrakiadásának a terve, a Tudománytár egyelőre nyolc kiadványra szerkesztett sorozata.

Hamarosan rá kellett azonban jönnünk, hogy a Tudomány tár túlnő a könyvtárak és a tudományos intézmények, egyetemek falain. Az az érdeklődés, amely az első könyvek iránt jelentkezett, a klasszikus kultúra iránti általános érdeklődést reprezentálja, és egyben azt is jelzi, hogy Magyarországon megnőtt a kereslet a ritka, régi könyvek iránt is. Ezért úgy gondoljuk, hogy utánnyomás-sorozatunknak a szélesebb igényekre is számot tartó könyvek kiadását is vállalnia kell, és nem csak a „boldog keveseknek” való műveket kell terveinkbe illeszteni. Persze, azt kell mondanom, már az első kiadványok is túllépik a szorosan vett tudományosság kereteit. Az éppen most megjelent, Baán Kálmán 1932-es gyűjtésére épülő és Kóczy T. László által korrigált A magyar családtörténeti és címertani irodalom bibliográfiája, amely az 1561 és 1944 közötti időszakot öleli fel, bár elsősorban a törénelemmel behatóbban foglalkozók fontos segédeszköze, bizonyosan keresett könyve lesz azoknak, akik

csupán kedvtelésből és személyes érdeklődésből foglalkoznak a régi magyar családok történetével.

— A Bodor Antal-féle honismereti bibliográfiának Gazda István által kibővített változata sem csupán könyvtárosok és történészek segédeszköze. Magyarországon ma húszezer aktív honismereti kutatót tartanak számon. Ezek között találhatni kis községekben élő református lelkészektől nagyvárosi munkásokig a legkülönbözőbb képzettségű és foglalkozású embereket. Ezek a lelkes búvárkodók rendszerint azoknak a területeknek a legrégibb történetéig mennek vissza, amelyeken élnek. Nékik is hasznos az 1527 és 1940 között megjelent helyismereti kiadványokat tartalmazó Bodorkönyvnek az 1941 és 1944 közötti helytörténeti munkákkal, honismereti sorozatokkal kiegészített reprint-kötet.

Azt is sejtjük, hogy milyen óriási lesz az érdeklődés Pecz Vilmos Ókori lexikona iránt. (A négykötetes kiadvány első kötetének reprintváltozata ez év októberében jelenik meg.) A század elején látott napvilágot az utolsó magyar nyelvű ókori lexikon, ennek a szerkeszté-Régi

könyvek

r m«j

kiadása

Beszélgetés Drucker Tiborral\ a Könyvértékesítő Vállalat igazgatójával

sét végezte Pecz Vilmos. A lexikon cikkeihez felhasználta az akkor forgalomban levő német és angol kézikönyvek adatait. A lexikoncikkek nagyobb részét az akkori Tudományegyetem tanárai írták és fordították. Azóta lexikonjainkban szerepeltek ugyan az ókorról szóló legfontosabb címszavak, de ezeknek az együttese sem éri el Pecz műve terjedelmének az egytizedét. Tisztában vagyunk természetesen azzal, hogy ez a század eleji kiadvány néhány adat tekintetében pótlásra és kiegészítésre szorul, hiszen az utóbbi évtizedek kutatási eredményeit nem tartalmazza. Ezért a Kiadó fölkérte Ritoók Zsigmond professzort, hogy az új kiadáshoz írjon olyan előszót, amely mindezekre felhívja az olvasók figyelmét. Ritoók Zsigmond, a magyar nyelvű ókortörténeti irodalom legfontosabb, új alapműveire is felhívja az olvasók figyelmét, és helyet kap kiadványunkban az a néhány század elejei kritika is, amely a lexikon sajtóhibáit korrigálja. A reprint-kötet tehát azoknak a keveseknek is hasznos, akik rendelkeznek az eredeti kiadvánnyal.

— Szívesen hallanánk még a Tudománytár további terveiről is. A Pecz-lexikon újrakiadásáról szólva azonban, úgy hiszem közbevetőleg érinteni kell a tudományok világától látszólag távoli, ám velük mégis fontos kapcsolatban levő kérdést: a reprint-könyvek árát. A Pecz-lexikon első kötetének ára a tervek szerint ötszáz forint. A teljes mű tehát nagyjából kétezer forintba fog kerülni. A mű valódi értékét, tudományos hasznát tekintve, ez az ár nem nagy összeg. Nem nagy összeg a közintézmények számára, de tekintélyes summa a magánszemélynek, az egyetemi hallgatónak ...

— Miközben a világnak egyre inkább a hasznosság és a haszon a mozgatója mindenütt, mi mégsem a nyereség kedvéért vállaltuk a Tudomány tár szerkesztését, kiadását. Csaknem azon az áron adják el a Tudománytár egyes köteteit, mint amennyibe azok a Kiadónak kerülnek. A nemzetközi könyvárak ismeretében úgy hiszem, kedvezőek és méltányosak a mi áraink.

— Az újságíró tanúsíthatja, hogy a többi hazai reprinthez képest is kedvezőek a Könyvértékesítő Vállalatnak az Editorg-gal közösen gondozott utánnyomás-sorozata árai.

— A tudományok közvetlen, mindennapi hasznára lenni elsőrendű szerkesztési és kiadói elvünk volt. Ehhez társult most, a fogadtatást látva a szélesebb szellemi érdeklődést kielégítő könyvek újrakiadásának a gondolata. Bár, ha jól meggondolom, nem is kell a Tudománytár eredeti bástyái közül kilépni, ahhoz, hogy az általánosabb érdeklődésnek is megfelelhessen sorozatunk. 1984-re például két olyan könyv utánnyomását is tervezzük, amelyet tudományos törekvésektől függetlenül is szívesen vesz a kezébe alighanem a legtöbb könyvbarát. Kiss Áron Magyar gyérmékjátékokgyűjteménye 1891-ben jelent meg először, és már a század elején ritkaságnak számított. Éppen ezért több rövidített kiadását is közreadták. A Tudománytár-ban az első teljes kiadást adjuk közre, előszóként Kodály Zoltán Kiss Áronról írt méltatását illesztjük hozzá. Ez a mű ugyanis a Kodály Zoltán által megkezdett gyűjtésnek egyik legfontosabb előzménye. Kodály Zoltán Kiss Áront a magyar népdalgyűjtés első nagy szakemberének és a maga tanítómesterének vallja. Említett írásában azt is elmondja, hogy a Kiss Áron által szervezett gyűjtőmunkában a századvég negyvennyolc vármegyéjének kettőszáztizennégy tanítója vett részt, így e mű a maga nemében egyedülálló.

A másik közérdeklődésre számot tartó 1985- ös kiadványunk Fináncz Ernő négykötetes Neveléstörténete, amely 1906-ban jelent meg, és ma már szintén könyvritkaságnak számít. Pedig mindenkinek ismerni illenék, aki a pedagógiai pályára készül. Az első kötet témája az ókori pedagógia, a további háromé a középkor, a reneszánsz és az újkor.

Nagy siker lesz Szentpétery Imre — hagyatéka alapján kiegészített — Oklevéltant naptára és Chronológiája, továbbá Gulyás Pál alapműve, a Bibliográfia kézikönyve, ez utóbbi Kozocsa Sándor bevezető soraival. Tervezünk nyelvújítási szótárt és kötetet a rovásírásról, helytörténeti és történeti kézikönyveket, címertant és egyháztörténetet. Olyan alapműveket, amelyeket a könyvtárak is kértek vagy legalábbis: kérniük kellett volna. Minden történeti kutatás alapja a jó bibliográfia: ezt kívánjuk igazolni a Tudománytár bibliográfiai köteteivel. Sorozatunkban nem fakszimile kötetek, nem egyszerű reprintek, hanem bővített utánnyomások jelennek meg, s ezek iránt komoly kereslet mutatkozik itthon és külföldön egyaránt. Sorozatunk méltó kíván lenni a 150 éve, 1834-ben indult Tudománytárhoz, s bízunk benne, hogy tartósabb, hosszabb életű lesz, mint nagy hírű elődje, a Magyar Tudós Társaság egykori vállalkozása.

L. G.

36