Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-07-21 / 14-15. szám
Az együttműködés irányai A KGST-ORSZÁGOK CSÚCSTALÁLKOZÓJÁRÓL Népgazdaságunk egyik jellemző vonása, hogy működéséhez-fejlődéséhez elengedhetetlenek a külgazdasági kapcsolatok: nemzeti jövedelmünk mintegy ötven százalékát külkereskedelmünk közvetítésével állítjuk elő, melynek körülbelül a felét teszi ki a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa országaival lebonyolított forgalom. Ez az utóbbi arány nem csupán mennyiségi szempontból döntő fontosságú, hiszen egy sor — iparunk és mezőgazdaságunk számára nélkülözhetetlen — energiahordozót, nyersanyagot, üzemanyagot a KGST-piacokról — elsősorban a Szovjetunióból — szerzünk be, és iparunk bizonyos „húzó” ágazatai is elsősorban a KGST-keretekben megvalósuló, úgynevezett komplex programoktól — a sokoldalú munkamegosztást, a népgazdaságok egyeztetett fejlesztését magábafoglaló gazdasági integrációtól — várhatják kibontakozásukat. Mindeme tényezők indokolják a júniusi moszkvai KGST-csúcsértekezlet munkája, a kiadott közös nyilatkozat iránt megmutatkozó fokozott érdeklődést. „Nyilatkozat a KGST- tagországok közötti gazdasági és tudományosműszaki együttműködés továbbfejlesztésének és elmélyítésének fő irányairól” — hangzott a közös dokumentum teljes címe, amely kifejezi annak átfogó jellegét, azt, hogy a konkrét feladatok meghatározása majd e „fő irányokat” kijelölő útmutatásra épül. Mindazonáltal a dokumentum — melyet napilapjainkból a széles olvasóközönség is megismerhetett — átfogó jellege mellett is elég konkrét ahhoz, hogy továbbgondolásra alkalmas támpontul szolgálhat a vállalati tervezésért felelős szakembereknek, de az érdeklődő közvéleménynek is. A nyilatkozat aránylag kis terjedelmet szentel az alapelvek leszögezésének, s az együttműködés eddigi eredményei áttekintésének. Munka-dokumentum jellegének megfelelően csakhamar rátér a feladatokra, előrebocsátva a résztvevők azon véleményét, hogy „még jelentős tartalékok állnak rendelkezésre a kölcsönös együttműködés bővítéséhez, a gyártásszakosítás és kooperáció elmélyítéséhez, a kölcsönös kereskedelem növeléséhez, a tagországok termelési és tudományos-műszaki potenciáljának hatékonyabb kiaknázásához . . Az „intenzív fejlődési pálya” kifejezés a hosszú távú fejlesztési program egyik sarkalatos pontjára utal, amely egyebek között a termelési szerkezet korszerűsítését, a műszakitechnikai színvonal emelését, a tudomány eredményeinek gyorsabb gyakorlati alkalmazását, a munkaerővel, a nyersanyagokkal és az energiával való takarékosabb gazdálkodást foglalja magába. A dokumentum leszögezi, hogy az egyes népgazdaságok együttműködésének meghatározó eleme, a tervegyeztetés, ezen az úton határozzák meg a nemzetközi munkamegosztás, a kölcsönös szállítások főbb irányait, arányait, struktúráját. A magyar vállalatok megkülönböztetett figyelemmel fogadták az együttműködés gazdasági mechanizmusának tökéletesítését sürgető irányelveket; a termelési kooperáció széles körű fejlesztésének, az egyesülések, szervezetek, vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok létesítésének és közös, önnálló gazdasági elszámolást folytató vállalatok alapításának szándékát. Ez a törekvés már meglévő — ám még korántsem kielégítő — eredményekben, a gazdasági kapcsolatok mindennapjaiban gyökerezik. Erről beszélgettünk két, jelentős KGST- kapcsolatokat fenntartó, budapesti üzemben. A MEDICOR világviszonylatban is jelentős orvosi műszergyártó- és forgalmazó cég. Kiss Imre a vállalat nemzetközi kapcsolatok főosztályának vezetője úgy tájékoztatott, hogy eladásaik egyharmad-egyharmad arányban irányulnak a hazai, a KGST és a tőkés piacokra. — Az elmúlt évek során sokoldalú szakosodás valósult meg a KGST-országok orvosi műszereket gyártó cégei között. Ennek megfelelően a MEDICOR például a műtőasztalokra és az inkubátorokra szakosodott, s e tekintetben — egyebek között — kitüntetett helyet foglal el gyártmányaink köréből az elektroenkefalográf és az ergométer is. Mindez jótékony hatással van nyugatra irányuló exportunkra is, mivel a nagy szériák lehetővé teszik, hogy eleget tegyünk, „promt” megrendeléseknek, több erőt fordíthatunk a technológiai korszerűsítésre. Gyengeségünk azonban, hogy az alkatrészek, részegységek szakosított gyártásában nem értünk el kielégítő eredményeket. Ügy látjuk, hogy e téren csak — a csúcsértekezlet által is szorgalmazott — közvetlen, vállalatközi együttműködés útján léphetünk előre. Ez 26
