Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-07-21 / 14-15. szám
sei. Az a baj, hogy mi, termelők, csak a magunk portékájának a minél jobb eladásával vagyunk elfoglalva, a kereskedők azonban — úgy látjuk — összejátszanak ... — Miért nem kísérleteznek más piacokkal is? Hiszen vannak még városaink, ahol közel sem olyan jó a zöldségkínálat, mint Budapesten. — Próbálkoztunk mi, de a vidéki kereskedők is előszeretettel járnak a Bosnyákra. Ha meg a helyükbe visszük az árut, aláígérnek, arra számítva, hogy úgysem viszem vissza... — Egyelőre azonban fóliáznak, így vagy úgy, megéri tehát. Nyilván a szépen berendezett ház, az autó után újabb célok is sarkallják önöket__ — Lányunk fodrásznak tanul, szeretnénk számára berendezni egy műhelyt. Mi meg ... utaznánk ... Törökországot már megjártuk. A szomszédban Melit József is a gyerekeknek meg az utazásra gyűjt. Idén Svájcba, Franciaországba készülnek, s mint mondja, „legközelebb a norvég fjordokat mutatom meg a csemetéimnek”, ö is érettségizett szakmunkás, most a fóliázás mellett lakatosként dolgozik — kertésztársai megrendelésére —, felesége pedig a melegágyi szegfűket árusítja kis virágüzletükben. Harmincas férfi, de órára számolva dolgozott tán annyit életében, hogy akár nyugdíjba is mehetne. Erre ugyan nem készül, ám komoly elszánást látok szemeiben, amikor azt mondja: „alább kell azért adni a tempót.” Mert „eszem a cigarettát”, „vedelem a kávét”, s a szívinfarktus Lőrinckátán is szedett már áldozatot a negyven-ötvenévesek közül__ * Azzal fordulok ki Meliték kapuján, és indulok el a közeli szövetkezeti majorba, hogy egyelőre valóban szép pénzt hoz a kisgazdaságoknak a zöldség, az intenzív kertészkedés. Ám a természetes, az indokolt piaci izgalmaknál több az, amit művelőiknek el kell viselniük. Számos tényező teheti — ha nem is kockázatmentessé, de — valamivel biztosabbá a piacot. Több hűtőház, korszerű bolthálózat és — például — az otthoni mélyhűtők nagyobb elterjedése. Mert ma még azzal is érvelhet a kereskedő, hogy nagy felhozatal esetén igen alacsony áron sem lehet eladni egy bizonyos mennyiségen túl, hiszen friss zöldségből nem vásárolnak a fogyasztók egyszerre többet. A szövetkezeti majorban Nemes László főkertész fogad. Ágazatuk a szövetkezeten belül inkább viszi, mint hozza a pénzt. 1981- ben például még két-háromszáz tonna borsót termeltek, idén már egy szemet sem, a borsóföldek helyén jobban fizető napraforgótábla virít. A gépállomány kiöregedett, az alkatrész, az új gép igen drága, a borsó nem hozza be az árát. A kézimunka-igényes kultúrákból a szabadföldi paprikát, paradicsomot, káposztát részes művelésre adták ki a tagoknak. A szintén igen munkaigényes fóliázás már régen otthoni elfoglaltságnak számít, azonban a háztáji gazdaságok palántaszükségletének 20-30 százalékát továbbra is a gazdaság adja; ezen kívül szaktanácsadással szolgálnak, növényvédő szert, műtrágyát, istállótrágyát is adnak el a számukra. A főkertész természetesnek tartja a kézimunka-igényes kultúráknak a magánkertekbe vándorlását, hiszen amíg a tetemes munkadíj, s az erre rakódó adók viszik a szövetkezettől a pénzt, addig a háztáji gazdaságokban a családi munkaráfordítás nyereségként jelentkezik. Az azonban szerinte is, más szakemberek szerint is elképzelhetetlen, hogy a nagy mennyiség termelőjének szerepét átvállalhatná a kisgazdaság. A közelmúltban a minisztertanács is foglalkozott a zöldségtermesztés helyzetével. Az ezt követő kommentárok egyebek között hangsúlyozták: a budapesti mellett több, tájegységenként szervezett, nagybani piacra, s egy, a termelők érdekeit jobban figyelembe vevő állami-szövetkezeti felvásárlási rendszerre van szükség. Szerteágazó intézkedésekkel javítani kell a zöldségtermelő nagyüzemek érdekeltségét is. Ez nem utolsósorban azért fontos, mert kedvük és erejük az új módszerek kipróbálására a kisgazdaságok további virágzásának is egyik előfeltétele. BALÁZS ISTVÁN
