Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-01-21 / 1-2. szám
KELLÉR DEZSŐ Leltár SALAMON Miért jut eszembe annyiszor a közelmúlt népszerű komikusa? Mert a kabaré sorsán, jövőjén meditálva, egyre jobban látom, menynyire hiányoznak az ő sokszereplős bohózatai, mint oázisok a párjelenetek és magánszámok egyhangú környezetében. Akkor nem részesültek olyan megbecsülésben, amilyet érdemeltek volna. Nem a közönség; a kollégák részéről. Azok fölényesen megmosolyogták Béla bácsi ismétlődő fogásait, éneklő hanghordozását, a szájbarágó poentirozást. Nem is nagyon szerettek vele játszani, önérzetü ket sértette a sok figyelmeztetés; a furcsa rendezői instrukciók között ilyen is akadt: „Aranyoskám, ha hozzám beszél, ne rám nézzen, hanem a közönségre.” Vajon bántotta-e a közönségtől dédelgetett Salamont színésztársai lekicsinylő véleménye? Nem tudom. De egy biztos: amikor meghalt, bosszúból elvitte magával a műfaját is. Azóta nincs bohózat. A KIS KABOS KÖSZÖNTÉSE Jó dolog, nagyon jó egy ilyen ötvenéves jubileum. Az ember érzi a feléje áradó szeretetet, a szakma, a kollégák megbecsülését, minden újságban megjelenik pár meleg sor, ne tagadjuk, jó érzés ez ... Ugyanezt fogod érezni a hatvannál meg a hetvennél is. A nehéz csak az, ami két kerek évforduló között van, azon kell az embernek valahogy átvergődnie. Lacikám, én ott voltam a Pódiumban pályád bölcsőjénél, és aztán végigkísértelek az úton, amelyen sikert sikerre halmozva, célhoz értél: feliratkoztál a nagy nevettetők listájára. Ezen már nem lehet vitatkozni: a kis Rótt és a kis Latyi neve mellé már odakerült a kis Kabos neve is. Pályád sima volt, egyenletes. Egy színész karrierjét sok veszély fenyegeti. A naiva felett eljárhat az idő. A bonviván elhájasodhat. Az énekes berekedhet. Téged kezdettől fogva csak egy veszély fenyegetett. Hogy az idők folyamán megszépülsz. A sors kegyes volt hozzád! (1976) A Katona lózsef Színház játssza naqy sikerrel a Budapest Orfeum című nosztalgia kabarét. Képünkön Szacsvay László, Császár Angéla és Benedek Miklós FOTO: ILOVSZKY BÉLA — MTI ALFONZÓ Idefigyeljenek, emberek! (részletek) Budapesten születtem ... Gyermekkorom szokványos. Kamaszkori ligeti csavargások, verekedések. Túlontúl is önérzetes ifjú voltam. Sértést nem hagytam megtorlatlanul. A kereskedelmi iskolából „eltanácsoltak”. Ok: a matematikatanár megpofozott, tizenhat éves daccal visszaütöttem. 1930 júniusában a csillaghegyi strandon meglátott egy artista. Hívott: lépjek a csoportjába. Így kezdődött el „művészi” pályafutásom. A Moulinban próbálkoztam régi titkos álmommal — a paródiával. Kezdetben az öltözőben, a próbaszünetekben „jópofáskodtam”. Egyszer bemutattam, hogy kolléganőnk miként táncolja a Tavaszi zsongás zenéjére a Virágszedő kislány balettet. Nem vettem észre, hogy az egyik páholyban ott ül a főnök, Flaschner. Azonnal „utasított”: — Józsikám, ma este nem „emel”, a paródiát adja elő, köz-Bodrogi Gyula és Kabos László a Vidám Színpad legújabb, 1983 novemberében bemutatott darabjában, a „Hajrá magyarok!”-ban FOTO: TÓTH ISTVÁNT CSABA — MTI A Vidám Színpad 1980-ban mutatta be Alfonzé „Idefigyeljenek emberek” című kabaréját. Képeinken: Alfonzé három arca FOTOK: RUZSONYI GABOR — MTI vétlenül a Virágszedő kislány után. Nem szépítem a múltam. Ami igaz, az igaz: estéről estére megbuktam a paródiával. Erőlködtem, „csináltam”. Kudarcom addig tartott, míg rá nem jöttem: most és mindenkor úgy kell dolgoznom a színpadon, mintha próbaszünet volna. 1952. április 4-én a Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozatával tüntettek ki a Peleskei nótáriusban játszott — Baldauf Herkules átváltozó művész és az osztrák kamarilla kémje — alakításomért. Ugyanabban az esztendőben a Vidám Színpadhoz kerültem. Egy színházhoz, sőt, egy öltözőbe Boross Gézával, Komlós Vilmossal, Benedek Tiborral és — Salamon Bélával. Salamon Béla ars poeticája tegnap, ma, holnap cáfolhatatlan, érvényes, példaadó: — Aranyoskám — mondta, amikor egy alkalommal „blődliztem” a színpadon —, aranyoskám, egyet tanulj meg, a kuncsaftot mindig tisztességgel, becsülettel, a legjobb tudásunk szerint kell kiszolgálni! Ügy vélem, nem érdektelen „mondásaim” története: Az Idefigyeljenek emberek-nek múltja van. A felszabadulás előtti nehéz években, amikor sokan elfeledkeztek az emberi méltóságról, akadt egy fiatal őrmester, aki így szólt hozzánk: „idefigyeljenek emberek!” Először el sem akartuk hinni, hogy valaki embernek néz bennünket. Egy pergőtűz alkalmával megfogadtam, ha megúszom az egész ocsmányságot, és újra színpadra kerülök, én is így fogom szólítani a közönséget. 43
