Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-06-23 / 13. szám

Hogy honnan tudja mindezt a történész, a régész, a műemléket helyreállító építész? A nevek „árulkodnak”: — Nézze csak, itt egy Zombor (nem össze­tévesztendő a vajdasági Zomborral!) a Maros mellett. Aztán itt a másik, Mezőzombor, To­kajtól nem messze. És itt a harmadik: a zbo­­rói vár, ami valaha Zomboró volt. Ezek a ne­vek őrzik tehát az Árpád-unoka emlékét, templomai pedig arról tanúskodnak, hogy Zombor keresztény (is) volt... A Bugár-Mészáros Károly vázolta történet (vagy inkább történelem) bonyolult-indázó, summája pedig az, hogy feltehetően diplomá­ciai okokból egy-egy fejedelemfi vagy közeli hozzátartozó felvette a keresztény hitet, hogy így harmonikusabb legyen a kapcsolat a ke­letrómai császársággal. Zombor 953-ban uta­zik Bizáncba, megkeresztelkedni ott, vala­mint a megnemtámadási szerződést megújí­tani Konstantinos Romanos-szál, aki — ke­resztapaként — ajándékokkal is elhalmozza a messziről jött vendéget. (Ez egyébként szépen magyarázza, hogy miért találhattak Kiszom­­borban és Mezőzomborban Bizáncból való, Konstantinos Romanostól és utódjától vert pénzérméket.) Föltételezhető tehát, hogy 953- ban, amikor Zombor hazatér, és kíséretében magával hozza Hierotos püspököt, építőmes­tert is kér s kap mellé, így idehaza rögtön hozzákezdhet a templomépítéshez. És nem­csak Kiszomboron. Hasonló templomok — és szintén hatkarélyos rotundák — vannak ugyanis még több helyen, Zombor territó­riumának partvonala mentén: így például Karcsán (Sátoraljaújhely közelében), (Serény­ben (Ungvárnál) és Kolozsmonostoron. Az idők folyamán aztán a viszonylag ki­csiny alapterületű rotundákhoz nagyobb templomok épültek, s így az egykor önálló is­­tenházákból az újabban épült templomok szentélye lett. Mint Kiszomborban is. Itt a XVIII. századig csupán egy lakótorony előtét­tel toldották meg a rotundát, a templom ez­után került melléje, s a két épületet összekö­tő-kapcsoló ív alakú átjárót is ekkor törték a rotunda falába. A műemlékesek érdeme, — nem is kicsiny —, hogy az ősi templomocskát egy tatarozás alkalmával fölfedezték, és 1975- ben Kozák Károly régész elkezdte a helyreál­lításhoz szükséges kutató munkálatokat. 1979 végén aztán megindult a tényleges helyreállí­tás: a rotundát elkülönítették a templomtól, visszaadták eredeti alakját, kibontották és restaurálták faliképéit, berendezték. A régé-6 szék, építészek — Nagypál Judit és Erdei Fe­renc tervei alapján — még azzal is törődtek, hogy a rotunda leválasztása a templomnak se ártson. Az átalakítással ugyanis megold­ható lett az új típusú liturgikus tér kialakítá­sa, a szembe misézés. — Nem lehetett olcsó az átalakítás és a helyreállítás — vélekedem —, már csak azért sem, mert kiderült, hogy ha az eredeti padló­szintig akarnak lemenni, akkor mindent elbo­rít a talajvíz. — Hogy mi drága, mi olcsó, az megítélés kérdése — mondja az építész —. Az egész költség négy és félmillió forint volt, ebből fél­milliót vállalt az egyház, nyolcszázezret a megyei tanács, a többit pedig mi adtuk, az Országos Műemléki Felügyelőség. A munkálatok tavaly decemberben fejeződ­tek be, a helyreállított rotunda igazi megnyi­tása, úgy is írhatnám, ünnepélyes felavatása azonban csak a műemléki világnap alkalmá­val történt meg, amikor felcsendült itt — töb­bek között, persze — Viadana „örvendező zsoltár”-ja, Arcadelt „Ave Maria”-ja... És valóban: örvendezzünk, hogy építészeti kin­cseink, ékszereink száma eggyel ismét gyara­podott. Az építész-műemlékest azonban most már inkább a jövő foglalkoztatja: — Azt a szőregi műemlék templomot is meg kell még tisztességesen csinálni — mond­ja, félig-meddig nekem, félig-meddig önnön­­magának. — Aztán van Szentesen egy gyö­nyörű polgárház, a Petőfi út 9. szám alatt. Gyulán is van egy, esztendőre meg is nyit­hatjuk, eredeti bútorokkal, dísztárgyakkal, még a régi ruhák is megvannak, és megma­radt az egész családi levéltár is ... Bugár-Mészáros Károly ki nem fogy a fel­adatok sorolásából. Hinni sem mertem volna, hogy nálunk még ennyi műemlék van, és hogy a sok-sok restaurált mellett még ily rengeteg vár helyreállításra. Horler Miklós dr., Ybl-díjas építész, az Országos Műemléki Felügyelőség tudományos titkára azonban megmagyarázza: — A műemlék-fogalom egyre inkább kiter­jed, szélesedik, méghozzá kétféle értelemben. Először: már nemcsak a templomok, a kasté­lyok tekintendők műemlékeknek, hanem pél­dául a népi vagy az ipari, mezőgazdasági épí­tészet értékes, jellemző darabjai is. Másod­szor: kiterjedt a fogalom időben, mert már nemcsak a XIX. századig létrehozott értékek a műemlékek, amelyeket óvni, és ha szüksé­ges, helyreállítani kell, hanem akár a mi szá­zadunkban emelt épületek is azok, ha érté­kük miatt megérdemlik. Kiszomborban sincs befejezve még a mű­emlékesek munkája. A tanácsházán, a rötun­­dai koncert után, együtt ül a község párttit­kára, tanácselnöke, esperes plébánosa *és az építészmérnök, hogy megbeszéljék a további teendőket. Lohmann Ferenc plébános úr pél­dául elmondja, hogy a rotunda nemcsak ide­genforgalmi látványosság lesz, hisz kereszte­lőket és esküvőket is Tehet benne rendezni. Mitykó Sándor, a tanácselnök azon töpreng, hogyan lehetne a néhány évvel ezelőtt már védetté nyilvánított Rónay-féle romantikus kastélyt helyreállítani, mert nagyon rossz ál­lapotban van. Az építészmérnök, más titulusán nevezve, a területi referens, búcsúzik a kiszomboriaktól, s miközben együtt lépegetünk, elmondja, hogy a hét esztendő alatt, amióta ez a tisztje, Békésben 80, Csongrádban 50 épületet nyil­váníttatott védetté. — És még legalább kétszer ennyi lesz! Érezni a hangulaton: az itteniek megtanul­ták értékelni a műemlékeket, s tudják azt is, hogy őrzésük nemcsak a múlt tiszteletét, ha­nem a jelen jobbulását is szolgálja. Különö­sen falun, ahol minden helyreállított érték, minden idegent vonzó látványosság segíthet a népesség megőrzésében, helyhez kötésében. G. L. 25 1

Next

/
Thumbnails
Contents