Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-06-23 / 13. szám
Újra a Honvéd a legjobb „A Bp. Honvéd napjaink legjobb magyar labdarúgócsapata.” A bajnokság tavaszi sorozatában sokszor elhangzott ez a megállapítás, hiszen a kispesti együttes a 16. fordulótól az élre állt, s megingathatatlanul tartotta első helyezését riválisaival szemben. Az őszi zárófordulóban még együtt volt a Videotonnal — 22—22 pontja volt mindkét csapatnak, sőt, jobb gólkülönbségével a székesfehérvári gárda tért elsőként téli pihenőre —, de tavasszal azután Komor a Imre, a volt válogatott által vezetett csapat lekörözte ellenfeleit. A bajnokság egyébként a legszebb ajándék, amelyet a Bp. Honvéd adhat lelkes szurkolóinak a klub 35 éves jubileumára. A Kispesti AC-ból 1949. december 18-án alakult meg a Budapesti Honvéd Sport Egyesület. Az évtizedek során főszerepet játszottak a magyar labdarúgás történetében. A Grosics — Rákóczi, Lóránt, Kovács — Bozsik, Kotász — Budai II., Kocsis, Machos, Puskás, Czibor összetételű együttes mindenfajta hasonlítást kibírt hazai és külföldi ellenfeleivel. Sok nagy álmuk nem valósulhatott meg, de azért a kispesti futballrajongók egyáltalán nem panaszkodhatnak: kedvenceik sok örömet szereztek már számukra, s hogy csak a legfrissebbet vegyük, újra bajnokok lettek. A mostani a Bp. Honvéd hetedik bajnoksága 1949—1950, 1950 (őszi bajnokság), 1952, 1954, 1955, 1979—80 után, miközben 11-szer második és 4-szer a harmadik helyen végeztek. Huszonegy dobogós helynél többel csak a Ferencváros (67), az Üjpest (48) és az MTK (47) dicsekedhet. A jelenlegi edző — a 44. életévében járó Komora Imre — 1960- ban a szombathelyi Haladásból kerül a Bp. Honvédhoz. Játékos-pályafutása során kétszer a meggypiros mezt is magára húzhatta, tagja volt a Tokióban olimpiai bajnokságot nyert csapatnak. Amikor felhagyott az aktív játékkal, a technikai vezetői posztot vállalta el. Az edzők kitűnő segítőtársának bizonyult, s mindenki biztosra vette, hogy az irodát nem cseréli fel a kispaddal. Éppen ezért sokakat nagyon meglepett, amikor két éve, 1982 őszén a Kuvaitba szerződött Tichy Lajos után elvállalta a vezető edzői tisztséget. Nagy várakozás előzte meg munkáját, vajon hogyan boldogul a tehetséges, de eléggé nehezen kezelhető játékosokkal? Megfelelő edzői tapasztalata sem volt és sokan kétkedtek működését illetően. „Első feladatom a csapat morális egységének kialakítása — — mondta első nyilatkozatában. A Bp. Honvéd bajnokcsapata (balról, hátsó sor) Menyhárt, Varga, Garaba, Nagy A., Tóth J., Esterházy, Mohácsi, Andrusch, (középső sor) Tóth Kálmán gyúró, Kozma, Kerepeczky, Haász edző, Komora Imre vezető edző, Vági edző, Détári, Gere, dr. Mecseki sportorvos, (első sor) Kovács, Sikesdi, Gyimesi, Bodonyi, Dajka, Sallai, Pál FOTO: FARKAS JÓZSEF — Olyan együttest akarok összehozni, amelynek minden tagja az első perctől az utolsóig küzd a piros-fehér színekért. S ezek után a Honvéd hírnevéhez méltón kell szerepelnünk.. A csapat 1983 tavaszán a harmadik helyen végzett. Majd 1984 januárjában már a bajnoki cím elnyerését tűzte ki célul. Menetközben több nehézséggel kellett megküzdenie. Paróczai, Kuti Kanász és Csehi eltávozott Kispestről. Az erősítésnek szánt Kun viszszaigazolt Szegedre, s így mindössze a válogatottat is már megjárt debreceni Sallai és a fiatal dorogi Sikesdi jelentett frissítést. Az is érzékenyen érintette, hogy addigi segítőtársa, Tajti József a válogatotthoz került, Mezey György szövetségi kapitány mellé. Csapata ennek ellenére hétről hétre meglepte valamivel a futballrajongókat. Leginkább azzal, hogy egyre agresszívebb játékmódjukkal — amely soha nem csapott át durvaságba, vagy kíméletlenségbe — térdre késztették ellenfeleiket. Az elvesztett labdát igyekeztek mielőbb, lehetőleg már az ellenfél térfelén visszaszerezni. Ennek gyakorlása nem ment egyszerűen, s akadtak is zökkenők a csapatjátékban. A védőmunka hamarosan szemmelláthatóan javult, egyre kevesebb gól került a kispesti hálóba, a támadások hatékonysága viszont csökkent, mert lassan találták meg a megfelelő arányt a védekezés és támadásvezetés között. Komora keménynek és nagyon következetesnek bizonyult edzésvezetésében, és így a Bp. Honvéd játékosai mindenekelőtt kiváló erőnlétükkel ma már kiemelkednek a magyar mezőnyből. Éppen ezért a sportkedvelők kíváncsian várják, hogy az ősszel induló újabb európai kupaküzdelemben hogyan állja meg a helyét majd az új bajnokcsapat? Minden magyar futballkedvelő reménykedik abban, hogy a kispestiek végre eljutnak legalább a legjobb négy közé. A Honvéd a tavaszi forduló egyik mérkőzésén ilyen reményeket ébresztett a szurkolókban. Talán Puskásék sem játszhattak volna jobban, mint a maiak az MTKVM elleni 8—0-as találkozón. Nem is a gólok száma kápráztatta el a nézőket, hanem inkább a kispestiek által diktált iram, s ezzel egyidőben remek technikai trükkök és szédületes cselek sorozata, Gyimesi, Dajka és Détári virtuozitása. Érdekes volt ezzel kapcsolatban annak a Palicskó Tibornak a nyilatkozata, aki ekkor a szenvedő fél, az MTK csapatának a kispadján ült, de az ötvenes években Bozsikékkal együtt rúgta a labdát a Honvédban: „Szavamra mondom, még nagyon bánkódni sem tudtam, annyira lenyűgözött Komora legénységének mindvégig sziporkázó produkciója.” Az igazsághoz persze hozzátartozik az is, hogy a Bp. Honvéd még messze van az ilyen nagyszerű forma állandósításától. Ha ma valahol is szóba kerül a Bp. Honvéd csapatának szereplése, néhány mondat után már előtérbe kerül az egykori aranycsapattal való összehasonlítása. Egykoron a Bp. Honvéd adta a válogatott együttes zömét, ez ma is így van. Kilenc Honvéd-játékos szerepel Mezey György állandó keretében — Andrusch, Sallai, Garaba, Nagy, Varga, Gyimesi, Dajka, Bodonyi, Esterházy. A két fiatal Détári és Sikesdi is a „tűzkeresztség” előtt áll... A csapat pillanatnyilag 26 éves átlagéletkorú, legfiatalabb a januártól a 20-as keretbe került Kovács Kálmán ifjúsági válogatott középcsatár, a legidősebb a stabil játékosok közül Varga József. Á balhátvéd 30 éves. A legtöbbször foglalkoztatott cserejátékos pedig az a Kozma Mihály — aki a legnagyobb magyar futballtehetségek közé tartozott, de valahol megtört felfelé ívelő pályája, miközben Belgiumot is megjárta — 35. életévében tart. A mai Honvéd legfőbb jellemzője a szinte kifogástalan csapategység. Sikerült elfogadtatni a játékosokkal az alaptételt: egységben az erő. Ami a játékosokat illeti: Andrusch kapus a biztonság megtestesítője. Olyan „alapot” ad csapatának, amelyre lehet építeni. Mezey György mondta legutóbb: „Ma kétségkívül a kis Sallai a legjobb magyar hátvéd.” Mivel már sok poszton játszott, tapasztalatait hátul is kitűnően érvényesíti és védőmunkája mellett nagyszerűen ért a támadásindításhoz is. A védősor közepét a Garaba— Nagy duó alkotja, ez a Bp. Honvéd talán legjobb egysége. Még a nagy Honvédban is megállták volna a helyüket. Varga kitűnően illeszkedik a már említett „hármasba. A középpályás sorban Gyimesi a legnagyobb talentum. A 21 éves Détári jelentős tehetség: egyre jobban bontogatja szárnyait. Sikesdi hamar beilleszkedett a kispesti gárdába, ma már többször is a legjobbakkal hasonló tejjesítményre képes. Bodonyi, a jobbszélső, eléggé rapszódikus. Van, hogy lehetetlen őt tartani, de akad, amikor hosszú ideig észrevétlen marad. A középcsatár Dajka remek labdarúgó: kiválóan fejel, s ilyenkor gyakran kiszakad a sóhaj a régi kispesti drukkerekből: „Mintha a .Kockát’, Kocsis Sanyit látnám.” Esterházy villámgyors, robusztus a játéka, nem fél a védőktől, s emellett, ha igazi formában van, a góllövésben is jeleskedik. Remélhetőleg igazuk lesz azoknak, akik azt tartják: „A Bp. Honvéd mai csapata még sokat javulhat!.. HOFFER JÓZSEF 26