Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-06-23 / 13. szám
KÖNYVESPOLC A MŰKINCSLOPÁS TÖRTÉNETE Nikolas Lenau „magyarsága”, illetve a magyarsághoz való viszonya csaknem két évszázada foglalkoztatja a magyar irodalomtörténészeket és olvasókat. Érdekes módon azonban a hasonló háttérrel rendelkező és hasonló életpályát befutott csaknem kortárs Karl Beck magyarságából nem lett sem „nemzeti”, sem irodalmi kérdés. Vajon miért nem? Ennek a kérdésnek a vizsgálatára vállalkozott az USA-ban élő Várdy Huszár Ágnes irodalomtörténész „Kari Beck élete és költői pályája” című monográfiájában, amely az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg az idén. A paradoxon azzal magyarázható — írja a szerző a kötet nyolcadik, „Beck magyarsága” című fejezetében, — hogy Lenauhoz viszonyítva Beck már életében elfelejtett költővé lett, s ily módon nemzeti hovatartozását sem igen vitatták. Azt szögezték le csupán — ami tagadhatatlan —, hogy Beck olyan magyar születésű osztrák—német költő volt, akinek életén és költészetén letörölhetetlenül nyomot hagyott a magyar föld, a magyar kultúra. 1817. május 1-én Baján, az alföldi városkában, tekintélyes zsidó kereskedőcsalád első gyermekeként látta meg a napvilágot. (Német nyelvű költővé válásában zsidóságával együtt járó társadalmi és nemzeti elszigeteltség is közrejátszott.) Tizenkét éves volt, amikor a család Pestre költözött. 16 éves, amikor a bécsi egyetem orvosi fakultásán megkezdi tanulmányait. De nem lesz orvos. Bécsi működése kizárólag az iradalomra összpontosult. Később Lipcsében találjuk, az Ifjú Németország központjában próbál szerencsét. Bátor politikai költeményeket tartalmazó első önálló kötete a Nächte, mely a tekintélyes Engelmann cég kiadásában jelent meg, nagy hatást tett kortársaira. Pártfogója, Gustav Kühne „kiváló szellemi gyermekének” nevezi. Ebben a kötetében már ott a nyoma a kor legfontosabb eszméinek és eszmeáramlatainak, melyek tíz év múltán az 1848-as forradalmakhoz vezettek — ám amely forradalmaktól a dalok költője vissz^torpant. VÁRDY HUSZÁR ÁGNES Leghíresebb műve „Jankó, der ungarische Rosshirt” című verses regénye Lipcsében, 1841-ben került kiadásra. Kritikusai szerint a magyar cigányok életét és szokásait német nyelven senki nála jobban nem ismertette, még a magyar táj és életforma oly hű tolmácsolója sem, mint Lenau. Beck művét báró Eötvös Józsefnek ajánlotta a következő szavakkal: „A tisztelt költőnek és honfitársnak, a jog és szabadság harcosának ...” Ebből látszik, hogy Beck a sok tájkép és magyar motívum között, mely életművét át- meg átszövi, sem feledkezett meg politikai költő mivoltáról. E dedikációval Eötvöst mint a jog és a szabadság harcosát tisztelte meg, főleg a zsidóság polgárosítása érdekében kifejtett munkásságáért. Igen figyelemreméltó a szerzőnek Várdy Huszár Ágnesnek az a megállapítása, hogy Beck régebbi magyar kritikusai meglehetősen túloztak Beck költészete magyar motívumainak értékelésében, mert Magyarország és a magyarság nemcsak pusztákból, csárdákból, csikósokból, betyárokból és felelőtlen korhely grófokból állt. Sajnos azonban éppen az ilyen kiragadott költői képek alapján a világ e képek összességét tartotta — s bizonyos fokig tartja még ma is — Magyarországnak. Izgalmas olvasmány ez az életrajzi kötet, hiszen egy olyan költőről szól, aki benne élt a kor politikai és irodalmi áramlatában, aki közeli barátságba került Lenau-al, akire Engels is felfigyelt, s a többi közt egy teljes fejezet foglalkozik Petőfi Sándorral való, sokat vitatott találkozásáról. (hernádi) Hosszú hónapokon át tartotta izgalomban a magyar társadalmat és a külföldi magyarok tízezreit a Szépművészeti Múzeumban elkövetett műkincslopás. Érthető volt az izgalom, hiszen olyan képeket raboltak el, amelyek a nemzet pótolhatatlan értékeinek részét képezik. A magyar és a nemzetközi, mindenekelőtt az olasz és görög bűnüldöző szervek áldozatos munkája és együttes erőfeszítése révén, végül az ellopott képek, ha kissé sértett állapotban is, de visszakerültek jogos tulajdonosához, a magyar néphez. Az elfogott tettesek felett a napokban ítélkezett a bíróság. A Képes könyv, amely a rablás és a leleplezés egész történetén végigviszi az olvasót, szerencsés módon az ítélethozatalt követő napokban jelent meg. A szerző, Zombori Attila és a Belügyminisztérium kiadója hasznos és közérdeklődésre számot tartó könyvet bocsátott ki. A könyv anyagában tanulságosak azok a korábbi, magyarországi műkincsrablási esetek és kísérletek, amelyek időben figyelmeztettek arra, hogy értékeinkre jobban kell vigyázni! Figyelemre méltóak azok az információk, amelyek az ellopott képek eredetével, történetével ismertetik meg az olvasót. Ebből is kiderül, milyen felbecsülhetetlen értéket képviseltek az ellopott és visszakerült képek. Méltán szentelt jelentős helyet a képek felkutatására irányuló nemzetközi összefogásnak, az olasz, görög és magyar nyomozószerveknek, valamint az INTERPOL együttműködésének, amely végül is sikerhez vezetett. A könyv gazdag fotóanyaga ismét szemünk elé tárja a festményeket, s bepillantást enged a nyomozás különböző fázisaiba és színhelyeire. V. J. Zombori Attila KÉPES KÖNYV múzeumi hírlevél A hazánkba látogató turisták idén 29-cel több múzeumot tekinthetnek meg, számuk 557-re emelkedett — olvassuk a Múzeumi Hírlevélben, a Központi Múzeumi Igazgatóság tájékoztatójában. Néhány ezek közül: a Kecskeméti Galéria Kecskeméten, Képtár és iparművészeti állandó kiállítás Mosonmagyaróváron, Német Nemzetiségi Múzeum Tatán, Magyar Földrajzi Gyűjtemény Érden, a Túri Fazekas Múzeum Mezőtúron, Helytörténeti és Nemzetiségi Múzeum Szentgotthárdon. Néhány múzeumunk kapuját az elmúlt nyáron zárva találták a látogatók. A felújítási, tatarozási munkák befejeztével ismét kinyitott a Kiscelli Múzeum, Csesztvén a Madách Múzeum, Egerben a Gárdonyi Emlékmúzeum, Pécsett a Csontváry Múzeum, Tiszabercelen a Bessenyei Emlékház. Az érdeklődés is nagyobb. 1983- ban több mint 18 és fél millió látogató kereste fel a múzeumokat, 1982-höz képest közel kilencszázezer fővel több. A tárlatvezetés ma már szinte alapszolgáltatás. Népszerűek a kiállításokhoz kapcsolódó ismeretterjesztő előadások, hangversenyek, irodalmi műsorok, gyerekeknek szóló foglalkozások. Gyarapodik a műtárgyak száma, meghaladja a kilencmilliót. Külföldön élő honfitársaink is gyakran küldenek vagy hoznak ajándékot. Teljességgel felsorolni ezeket lehetetlen. De említsük meg a több mint negyven éve Venezuelában élő Halbrohr János orvos nevét, több mint száz darabból álló indián néprajzi gyűjteményt ajándékozott a Néprajzi Múzeumnak. Zolcsák István Brazíliából egy hatméteres kígyóbőrt juttatott a Természettudományi Múzeumnak. Ugyancsak Brazíliából került a debreceni Déri Múzeumba az onnan elszármazott Aszmann Ferenc fotóművész 36 művészi fotója. A bajai születésű, Angliában elhunyt Bossányi Ervin századeleji, Baja környékéről való textilgyűjteményét fia ajándékozta a bajai Türr István Múzeumnak. Unger Ödön pedig, a londoni Keir Collection tulajdonosa egy XIII. századi szeldzsuk falburkoló fajansz lappal gazdagította az Iparművészeti Múzeumot. Ritka Kossuth-ereklye, egy arany nyakkendőtű került a szegedi Móra Ferenc Múzeum tulajdonába. Az ajándékozó L. E. Sanders Ausztráliából. Súlya 2,5 gramm, hossza 88,5 mm, a gömb átmérője 11,7 mm, amelyben Kossuth Lajos 1855-ben, Londonban készült fényképének miniatűr üvgemásolata látható. A tűn látható jelek alapján megállapítható, hogy 1855 körül készült Párizsban. — h — 22
