Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-06-23 / 13. szám

Feleségem szőlőskertjéböl, a Jánka-hegy tetejéről tág kilátás nyílik az ezüstfényű városra, az olajfinomítók alumíniumtornyaira; s a távoli dombokra, Besenyőn, Botfán túlra, Göcsej felé. Körülöttem királylánykák, szagos muskotályok, Csabagyöngyék sorakoznak. Nem messze Keresztury Dezső hajdani nyaralója, ő is innen, erről a magaslatról tekintett le szülővárosára, amikor ezt írta:

„Pátosz nélküli vidék ez, kissé félreeső, de bensőséges, mély hagyománnyal gazdag... A külső kép biztató. Jó lenne, ha ilyen biztató képet kaphatnék a lélekről is, amely az újjáépülő városban él, azt formálja és vele formálódik. Bizalommal tölt el, hogy az emberek jóhiszeműen, figyelemmel, sőt büszkeséggel fordulnak a jó hagyományok felé. Az érdemes múlt és az álomból lassanként valósággá formálódó jövő értelmes összehangolására törekszenek...”

BALÁZS ADAM

17