Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-06-23 / 13. szám

A Balatontól nyugat felé haladunk, az új, erdő-övezte hegyi szerpentinen, a zalai dombok között. A nagykapor­nak „halálkanyar”-nál feleségem — a megye szülötte — figyelmeztet: — Vigyázz, fel ne buruljunk! Az „o” helyett „u”-t mondanak a zalai táj­szólásban, még ma is, miképpen a költő Zrí­nyi Miklós több száz évvel ezelőtt: „Vígan buríttatom hazám hamujával...” Váratlanul szarvascsorda bukkan elő, lassí­tok, az állatok is megtorpannak. Ritka él­mény a magamfajta városlakónak. Szarva­sok, őzek, gidák iramlanak vissza a fenyves­be, patájukról agyagos föld szóródik az asz­faltra. Az ország egyik legdinamikusabban fejlődő városába érkezünk, Zalaegerszegre. Tíz esz­tendeje jártam itt először, azóta rendszeres vendége vagyok. Tíz éve próbálom „birtokba venni” a várost. Eleinte főképpen múltjával ismerkedtem: legrégibb építészeti emlékével a Barokk Katolikus Templommal, első skan­zenünkkel, a Göcseji Falumúzeummal, meg a patinás Arany Bárány Szállóval. Később or­szágos hírű ipari létesítményeit kerestem fel: a Bútor-, a Ruhagyárat, meg a Kályha- és Csempegyárat, melynek egyik alapítója, Czugh Dezső, a népművészet mestere. A Fa­zekasházban állították ki kancsóit, bokályait. Minden látogatásomkor gazdagabb a város; számba venni is alig lehet az utóbbi évek új alkotásait. Megépült a Városközpont a „csip­keházak”- kai, a landorhegyi Művelődési Központ, a Balaton Szálló, a Városi Sport­­csarnok. S a legújabb büszkeség; a Népmű­vészeti Alkotóház, a gébárti Csónakázó tónál, a város határában. A legutóbbi őszön Zala­egerszegre figyelt az ország: megkezdte mű­ködését a megye szülöttéről, Hevesi Sándor­ról elnevezett állandó színház; a felújított, átalakított Zsinagógában pedig kiváló akusz­tikájú Hangversenyterem kapott otthont. — Világéletemben a természet és az ember által alakított környezet harmóniájának meg­teremtésén fáradoztam — vallja dr. Abrahám Kálmán építésügyi- és városfejlesztési mi­niszter, a város országgyűlési képviselője. — Ügy vélem, itt, Zalaegerszegen az új épületek belesimulnak a természetes környezetbe; megfelelőek az arányok, a térhatás. Az új la­kótelepek „idomulnak” a táj adottságaihoz, egyéniek, emberi léptékűek. Bizonyságául annak, hogy mégiscsak lehet nem falanszter­szerű lakótelepeket építeni. — Nem házgyári technológiával dolgozunk, hanem a francia, ún. „outinord”-al, ami egyé­ni megoldásokat tesz lehetővé — tájékoztat Szabó Lajos, a Zala Megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatóhelyettese. Lakásaink négy­zetméter-ára ugyanakkor a legolcsóbb az or­szágban. Építünk iskolát és szállodát, családi házat és lakótelepet; mindent. Most adtuk át a Belvárosban a színészlakásokat, amelyek között kétszintesek is találhatók. Zalaegerszeg — kertváros. Lakóinak száma hatvanezer és a józan távlati tervezés nem is igen akarja nagyobbra duzzasztani. Inkább a megyeszékhely körüli „aprófalvak”-at fej­lesztik. ZALAEGERSZEGI KÉPEK 1. Új szálloda a városközpont­ban: a Hotel Balaton 2. A „csipkeház” FOTO: BALAZS ADAM 3. Új lakótelep 4. A Balaton-szálló hallja 5. Edzés a Városi Sportcsornok­­ban 6. A felújított és átalakított Zsi­nagóga. A két hozzátoldott részben társalgók és öltözők kaptak helyet 7. A Zsinagógában kialakított hangversenyterem és kiállító­­helyiség. A falakon a város jeles festőjének, Vajda Lajos­nak képei FOTO: GABOR VIKTOR 16 Mü

Next

/
Thumbnails
Contents