Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-06-23 / 13. szám

VflÉfcUÜ&ife

100000 DOLLÁROS ADOMÁNY

Orbán Balázs, „a legnagyobb székely” jut róla eszembe, aki „gyermekkel nem lévén megáldva” — miként végrendeletében írta — a magyar népet tekintette örökösének. Henry Wilton, azaz Vilmosi Henrik, az erdélyi születésű, Californiában élő nyugdíjas, néma bólintással jelzi, hogy ő is ismeri Orbán Balázs testamentumát és a párhuzam sincs ellenére.

Henry Wilton 100 000 dollárt adományozott a magyar egészségügy fejlesztésére.

Kolozsvárott született, ott töltötte gyermekkorát. A család rossz anyagi helyzete miatt 19 évesen elhagyta hazáját, ám a gazdasági válság „utolérte” Németországban, majd az Egyesült Államokban is, ahová 1929-ben érkezett. A harmincas években aktívan részt vett a haladó amerikai magyar mozgalmakban; a II. világháború idején a haditengerészetnél szolgált. Később Los Angeles egyik külvárosában telepedett le és a „Grass Roats Forum” című gazdasági-kulturális újságnál dolgozott, egészen nyugalomba vonulásáig.

— Mi kell a boldogsághoz...? — emeli rám tekintetét. — Mindenekelőtt — folytatja csöndesen — egészség ... Az a legnagyobb kincs. Feleségem gyógyíthatatlan beteg, rákos. Az emberiség talán legnagyobb ellensége ez a betegség. 100 000 dollár az USA-ban sem kis összeg, ám úgy gondoltam, hogy itt, Magyarországon mégis nagyobb az értéke. Felkerestem az Egészségügyi Minisztériumot, amely vállalta, hogy gondoskodik a megfelelő felhasználásról. Bízom a magyar orvostudományban, és büszke volnék, "ha az adomány hozzájárulhatna a magyar rákkutatás fejlesztéséhez.

B. Á.

KASSÁK-KIÁLÜTÁS NEW YORKBAN

A New York-i tárlatszezon magyar szempontból is érdekes, jelentős eseménye a Madison Avenue-i Matignon Art Gallery Kassák Lajos gyűjteményes emlékkiállítása. Közel száz festmény és rajz a művész teljes életpályájáról. A képeket több évi tárgyalás után adta át Kassák özvegye e célra, egy részük azonban amerikai műgyűjtők tulajdona. A galéria tulajdonosa Kövesdy Pál, jónevű műértő és művészeti szakíró, aki évek óta a két világháború közötti magyar és kelet-európai festészet rajongója. Előzőleg mái kiállította Bortnyik Sándor, Moholy-Nagy, Scheiber Hugó, Kádár Béla és kortársaik műveit. Kövesdy missziónak érzi e tevékenységét — az idők folyamán nevet és megbecsülést szerzett magának. Fontos művészeti magazinok méltatják munkáját és odaadását.

GABRIEL D. HACKEXT

Az emlékkiállítás megnyitóján: középen a kiállítás szervezője, Kövesdy Pál

FOTÖ: G. D. HACKETT, GENERAL PRESS FEATURES

HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL

Kerestetés

Az Üj Tükör — Böszörményi István Losoncról küldött tudósításában — írásban és képben arról számol be, hogy a felvidéki város temetőjében felavatták Serly Lajos zeneszerző carrarai márványból készített emléktábláját. Ezt Bartók Béla özvegye, Pásztory Ditta állíttatta, a Serly család iránti hálából; végrendeletében meghagyva, hogy az emléktáblát a családi kápolna falán helyezzék el. Serly Lajos zeneszerző és karmester, sok népszerű operett és dal, köztük a Kék nefelejcs komponistája 1855-ben, Losonczon született. Miután Budán alapított színháza megbukott, kivándorolt Amerikába, s ott élt 1939-ben bekövetkezett haláláig. Fia, Tibor, a világhírű karmester karolta fel. támogatta Amerikában Bartók Bélát, két művét is ő fejezte be. Ma már ő sincs az élők sorában, 1978-ban Londonban, baleset következtében hunyt el.

*

A Magyarország „Jezsuiták tegnap, ma” címmel Járai Judit cikkét közli a rend hazai történetéről, illetve a külföldi magyar rendtartomány tevékenységéről. Az utóbbiról szólva az írás arról tájékoztat, hogy tíz évvel korábban még körülbelül száznegyven magyar jezsuita páter élt külföldön, ma már azonban csak mintegy százra tehető a számuk. Európában például Svédországban, Norvégiában, Belgiumban is élnek és dolgoznak magyar páterek, s a müncheni tartományi rendfőnök is aktív még. Az észak-amerikai jezsuiták többsége a magyar plébániák híveinek hitéletét gondozza. Mások, így Torontóban a Szent Imre noviciátus páterjei évente átlagosan két fiatalt nevelnek, míg a washingtoni Georgetown egyetemen magyar páter adja elő a keletázsiai történelmet. A külföldi magyar jezsuiták között világszerte ismert a Hongkongban élő iMdányi László atya, aki Kína-szakértőként vált nevessé.

*

Sebők György, az Egyesült Államokban élő világhírű zongoraművész nemrégiben mesterkurzust tartott a budapesti Zeneakadémián. Hazai vendégeskedése alkalmából interjút adott az Élet és Irodalomnak. Bogyay Katalin kérdéseire életéről, pályafutásáról, művészi nézeteiről beszélt. „A pályát tizennégy évesen kezdtem, amikor zenekarral játszottam Szegeden. Pestre kerülni részegítő volt. Nem kiestem, hanem kirepültem a fészekből, a szülői házból. S belevetettem magam az életbe ... Mi akkoriban magánlakásokon rendeztünk hangversenysorozatokat. Nem csodagyerekek voltunk, hanem csodafiatalok. Akkoriban Pesten intenzív kultúrakeresés vibrált a levegőben. Az az érzés, hogy jön a világ vége, de mi még élünk és alkotunk. A világ vége egy bizonyos formában el is jött és rájöttünk, hogy a világ vége után is van élet.” Egy kérdésre, hogy az előadott darabon mennyire üthet át a muzsikus személyisége, Sebők György ezt válaszolta: „Teljes mértékben. Azt hiszem, Kosztolányi Dezső mondta, hogy nem akkor születik magyar vers, ha valaki magyar verset akar írni. De a poéta legyen magyar és írjon verset”.

*

Az Űj Tükörben E. Nagy Lajos Ruszka László fotóinak tatabányai kiállításáról ír. A recenzió a művészről a többi között elmondja, hogy a francia televízió munkatársa, a Nemzetközi Fényképészeti Szövetség döntése alapján már 1971 óta a „Nemzetközi Fotóművész" cím viselője, néhány képét pedig tavaly itthon is láthatták az érdeklődők a „Tisztelet a Szülőföldnek” tárlaton. Ruszka László művészetének megismeréséhez ez persze édeskevés volt — olvasható a recenzióban —, mert fotói előtt érdemes elidőzni. Sugárzik belőlük a szenzibilitás és a technikai tudás szintéziseként létrejött művészi élmény.

K. GY.

SIMON Évát (szül.: 1942. november 6. Budapest, anyja neve: Szalay Mária) keresi édesanyja, Bihari Sándorné Budapestről. Keresett 1956- ban hagyta el Magyarországot és 1981 óta nem írt. Utolsó címe: dr. Downsview Stille, Roft 80, Ontario Canada.

Ifj. BENE Pétert (szül.: Gelénes, anyja neve: Simon Júlianna), keresi nagynénje, özv. Kiss Gyuláné sz. Simon Etelka Gelénesről. Keresett 1930. augusztusában vándorolt ki Kanadába.

GÉVAY Louis (Székesfehérvár, 1907, anyja neve: Disznósi Júlianna), aki 1945-ben vándorolt ki az USA-ba. Nevezett utolsó ismert lakcíme: 213, Match, St. 92330, Elsinore, Cal. USA volt. Keresi régi ismerőse, Hoffmann Mihályné Mezőberényből, akinek 1983. májusában írt utoljára.

HALÁSZ BARTÓK Juditot (kb. 51 éves, lakhelye Kanada) és HALÁSZ BARTÓK Jánost USA, keresi rokonuk, Lóránt Lilly San Franciscóból.

KRAJNYÁK Istvánt (szül.: Miskolc, 1939-ben, anyja neve: Antal Boza Erzsébet) keresi unokatestvére, Firka Józsefné Ózdról. Keresett 1956- ban hagyta el Magyarországot, foglalkozása géplakatos. Utolsó lakcíme: Andamocka PO. Opal Field S. A. Ausztrália, ahonnan 1974-ben írt utoljára.

OSZTRÁGER Bélát (szül.: Budapest, 1916. szeptember 1. anyja neve: Keleti Ilona) keresi fia, Osztráger Béla Lakitelekről. Keresett 1946- ban hagyta el Magyarországot. Foglalkozása géplakatos. 1950-ben írt utoljára Jeruzsálemből.

BALAJTI Pannit keresik volt barátnői Kemény Magdi és Takács Irén. Tudomásuk szerint 1956-ban ment ki Ausztráliába, ezen időpontig az IBUSZ November 7. téri irodájában dolgozott.

HERÁNUSZ Imrét (szül.: Budapest, 1940. szeptember 16., anyja neve: Tóth Franciska) keresik szülei Heránusz Imréék Budapestről. Keresett 1976. január 1-én tűnt el, feltehetően külföldre távozott, azóta semmi hírt nem kaptak tőle és róla. Tartózkodási helye ismeretlen, foglalkozása női fodrász.

SCHNEIDLER Mihályt (Pestimre, 1927. augusztus 1., anyja neve: Bende Júlianna) keresi idős édesanyja Schneidler Mihályné Gyálról. Nevezett 1956-ban hagyta el Magyarországot. Állítólag Luxemburgban találkoztak vele utoljára, akkor tévedésből azt mondták neki, hogy szülei meghaltak.

ERDŐS Alajos Gáspárt (szül.: Ditró, Csík megye 1939. március 28., anyja neve Erdős Gizella) keresi édesapja Telkiből. Keresett 1955. nyarán hagyta el Magyarországot. Először Innsbruckban volt, majd Londonban, ahonnan 1969-ben írt utoljára.

Kérjük kedves olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A Magyarok Világszövetsége készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: Magyarok Világszövetsége, Budapest, H — 1905.

7