Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-06-23 / 13. szám
lyolcvanas kit hi« a díván, S kilencvenet ha eléri lendesen csak likőrt kíván Megint csakis tej kell neki Mikor artan jő a hatvan I S kit hetwn er »eg nem remiit Sient Jánosit tér át lassan : Kivonja a Oreher Brandyt Nézd. hagy htnk a kis b«bi Dreher-tejet adnak néki Gyorsan nő és ha tíz éves. Csokoládét kér, ha éhes Am mihelyt a húszba lépett, beszedet disz lanyka neked Hogyha harminc neje szoptat Kit tapsorre ezért szoktat----------------------Megbirkózva negyven évvel. Korona sört iszik hévvel Jubilál.ha oben végül. S baksor folyik szunet né'tail J 40 év 3 0 év j csakis a külön recept szerint készült — nőknek szánt — seritalt fogyaszthatta. A görög és római történetírók állítják, hogy Európában elsőként a germán törzsek foglalkoztak sörkészítéssel, más források szerint viszont a finnugor népek. Abban sem értenek egyet a sör történetével foglalkozó kutatók, hogy mikor és hol fűszerezték először a sört komlóval. Egyes legendák szerint a komlós sör brabanti János herceg találmánya, aki egyébként a brüsszeli sörfőzők céhének díszelnöke volt és ezért habzó sörös pohárral kezében örökítették meg a festőművészek. Nevét később Gambrinusra ferdítették és mint a „sörkirályt” emlegették a mondák. Mások viszont azt tartják, hogy a komlós sört már jóval előbb föltalálták, hiszen a korai lett, észt mondák, valamint a finn népi eposz is úgy emlegeti a komlót, mint a „nélkülözhetetlen sörfűszert”. A középkorban már Európaszerte komlós sört készítettek. Kivétel talán csak Anglia volt, ahol még a 15—17. században is törvény tiltotta a komló használatát, mondván: „Két nagy veszedelem leselkedik az angol emberre. Az egyik a kőszén, amely a levegőt, a másik a komló, mely a sör ízét teszi tönkre.” * A sörkészítés magyar története a honfoglalás előtti időkre nyúlik vissza. Őseink a népvándorlás idején lesték el, hogyan kell bőrtömlőben, tüzes kővel sört főzni. Kezdetben asszonymunka volt a sörfőzés, később a kolostorok privilégiuma lett, majd a földesurak igyekeztek megkaparintani a jól jövedelmező serfőző kézműipart, pontosabban a „sernevelés” jogát. (Ez idő tájt „sernevelésnek” nevezték a magyarok a sörkészítést. És nem a véletlen műve ez a furcsa kifejezés. Való igaz, hogy majdnem annyi gondoskodást igényel a jó sör, mint a neveletlen aprógyermek. Az árpát ugyanis áztatni, csíráztatni, malátává érlelni, cefrézni, erjeszteni, ászokolni, szűrni kell, mígnem kellemesen A FOLYÉKONY KENYÉR Sörtörténet Thébától Kőbányáig Hatezer esztendővel ezelőtt, amikor az első söröket Egyiptom földjén elkészítették, aligha ismerhették a sör kémiai összetételét. Bizonyára sejtelmük sem volt arról, hogy az alkoholon kívül létfontosságú vitaminokat, ásványi anyagokat, savakat, nyomelemeket, fehérjéket és szénhidrátot tartalmaz. Azt viszont már az ókori népek is tapasztalták, hogy a sör kiválóan oltja a szomjúságot, kedvezően hat a kedélyre, elősegíti a pihenést, oldja az ideges feszültséget. Pedig a mai sörök általában csekély mennyiségben tartalmaznak alkoholt, így a nagy sörivóknak sem kell a lerészegedéstől tartaniuk —, legalábbis ezt hirdetik a sörgyártók. Ám nem így lehetett évezredekkel ezelőtt. A Théba melletti ásatások során ugyanis olyan falfestményekre bukkantak a régészek, amelyek minden kétséget kizárólag azt örökítették meg, hogyan szállították haza a sorházból a rabszolgák részeg uraikat. Az ókori sörkultusz ékes bizonyítéka az a húszféle sörrecept is, amelyet Babilonban találtak. Ezekből az írásos emlékekből még a sörfogyasztás szabályait is megismerhetjük, mivel akkoriban pontosan előírták, ki mennyi és milyen minőségű sört fogyaszthat. A parasztok jártak legroszszabbul, mert a fejadagjuk csupán napi egy liter gyenge sör volt, az udvari hivatalnokok bezzeg öt litert is megihattak az igen erős fajtából, az asszonynép pedig
