Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-06-23 / 13. szám
UicliUlL Kultúra - tudomány Bernáth Aurél-emlékmúieum nyílt Marcaliban, a művész szülővárosában FOTO: KALMANDY FERENC — MTI TUDOMÁNYOS TALÁLKOZÓ A SZÓRVÁNYMAGYARSÁG HELYZETÉRŐL Az idei Cannes-i filmfesztiválon jelentős magyar siker született, Mészáros Márta „Napló gyermekeimnek” című filmje a zsűri különdíját kapta meg. * A Püski Sándor New York-i üzletében kialakított Magyar Művészeti Központban megnyílt három 75 éves alkotóművész, Bodnár Bertalan, Gách György és Szalay Lajos kiállítása. A művészek életútját ismertető kétnyelvű katalógust Baránszky Jób László írta. A megnyitón jelen volt Kocziha Miklós főkonzul és a New York-i magyarság számos kiemelkedő képviselője. * Magyar—svájci rádiós egyezményt írtak alá Budapesten a kultúra, a tudomány, a technika és a gazdasági élet területeit felölelő információk és műsorok cseréjéről. Az okmányt Hárs István, a Magyar Rádió elnöke és Leo Schürmann, a Svájci Rádió és Televízió Társaság vezérigazgatója írta alá. A kanadai Banff ben, a világ televíziós alkotásainak versenyén a fődíjat a Zenés TV-színház produkciója, Kurt Weil — Bertolt Brecht „A hét főbűn” című műve nyerte el, amelyet Kerényi Imre rendezett. * Hazaérkezett az NSZK-ból a Magyar Rádió Gyermekkórusa. Az együttes Botka Valéria karnagy vezetésével Limburgban, Wiesbadenben és Würzburgban hangversenyezett. * A művelődési miniszter új vezetőket nevezett ki a Szépművészeti Múzeum élére. Dr. Merényi Ferencet a múzeum főigazgatójává, dr. Szabó Miklóst, a múzeum eddigi tudományos titkárát pedig helyettesévé nevezte ki. A korábbi igazgató, dr. Garas Klára saját kérésére nyugdíjba ment, helyettesét, Szentléleki Tihamért a minisztérium nyugdíjazta. * A „Svéd tudomány napja Magyarországon” címmel tudományos rendezvénysorozatot tartottak a Magyar Tudományos Akadémia székházában. Szentágothai János, az Akadémia elnöke mondott megnyitó beszédet. „A nemzetközi együttműködés szerepe a tudományban” címmel Sune Bergström, a Svéd Királyi Tudományos Akadémia elnöke tartott előadást. Hazánk bogotai nagykövetségén filmkoktélt rendeztek a Kolumbiában élő magyarok részére. Levetítették a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” című játékfilmet. A résztvevők száma meghaladta a száz főt. Bachmann Mária, Philadelphiában (USA) élő hepedűművész - a legutóbbi Fritz Kreisler-hegedűverseny egyik győztese - koncertet adott a Soproni Tavaszi Napokon FOTÓ: WAGNER FERENC Ez évi 9. számunkban, a Magyarok Világszövetsége Elnökségének üléséről szóló tudósításunkban adtuk hírül, hogy megalakult a Magyar Fórum: a Magyar Értelmiségi Találkozók Védnöksége, azzal a céllal, hogy tudományos találkozókat szervezzen hazai és külföldön élő magyar szakemberek, tudósok számára, s ezzel is elősegítse a külföldi és a hazai magyar értelmiségi kapcsolatainak elmélyítését. A Magyar Fórum égisze alatt — a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete és az Országos Széchényi Könyvtár közreműködésével — augusztus 6. és 9. között a Szórványmagyarság Helyzetét Kutatók Tudományos Találkozóját rendezik meg elsőként. A találkozó szervezésének indítékairól, céljairól, programjáról kérdeztük dr. Szabó Zoltán nyugalmazott minisztert, a Magyarok Világszövetsége Elnökségének tagját, a Magyar Fórum elnökét. — Ügy tűnik, hogy — közkeletű szóval élve — „divatos” kutatási irány manapság a szórványmagyarság helyzetének vizsgálata. — Valóban fokozott érdeklődés tapasztalható e téma iránt. Hozzá kell tennem, hogy nem új jelenségről van szó, ámbár az érdeklődést tápláló indítékok koronként más-más forrásból fakadtak. Anélkül, hogy elvenném a leendő előadók kenyerét, utalnék rá, hogy a múlt század végi, e század eleji nagy kivándorlási hullám indító okait komolyan vizsgálta például kétnapos ankétjén a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége, mivel fenyegettetve látták az ipari munkásság utánpótlását. Az önvizsgálatnak fontos szerep jutott a szórványban élő magyarság Budapesten tartott, 1929-es és 1938-as I. és II. világtalálkozóján is, amelyeken behatóan foglalkoztak helyzetükkel, identitásuk megőrzésének lehetőségeivel, s ebben a külföldi magyarság intézményeinek szerepével. Napjainkból pedig említhetném — egyebek mellett — a Rákóczi Alapítvány vagy a Könyves Kálmán Szabadegyetem ankétjait, amelyeket ugyancsak hasonló indítékkal tartottak meg. Nem újkeletű tehát a vizsgálat-önvizsgálat igénye, a folyamat állandó; lanyhul vagy időnként felerősödik. Hogy egy hasonlattal éljek: nap mint nap tükörbe nézünk, legtöbbször azonban csak egy pillanatra. Ám ha valamit észreveszünk arcunkon, tovább időzünk a tükör előtt. Most ilyen kort élünk.... — Vajon mi ennek az oka? Bizonyára az is magyarázza a kérdéskör alaposabb vizsgálatának igényét, hogy tartani lehet a gyorsabb beolvadástól, az identitástudat elhalványodásától... — Ez is egy lehetséges ok, az augusztusi találkozó után nyilván többet tudunk majd mondani. Ám itt is látnunk kell a folyamatot. A beolvadás miatti aggodalmak ugyanis végigkísérik a szórványmagyarság történetét, ez, helyzetünknél fogva, érthető jelenség. Ma azonban — a második és harmadik generációs magyarság arányának növekedésével — talán valóban fokozottabb késztetést éreznek a hivatásos és nem hivatásos kutatók a szórványmagyarság identitásának, s az azt befolyásoló tényezőknek a vizsgálatára, miközben — hadd jegyezzem meg — az identitás megőrzése erős szándékának lehetünk tanúi. Gondoljunk csak a nyelvgyakorlással egybekötött balatoni táborokra, a Sárospataki Nyári Kollégiumra, az izmosodó néptánc-mozgalomra, az egyházközségek, a cserkészek anyanyelv- és kultúramegőrző szerepére. — Milyen lehetőségei vannak az identitástudat megőrzésében a tudománynak? — Sokat tehetnek, számos összefüggés pontosabb megvilágításra vár, s az önismeret nélkülözhetetlen, értékes volta azt hiszem mindenki számára nyilvánvaló. E kutatások korai szakaszát elsősorban a dokumentumok összegyűjtése jellemezte. Gondoljunk csak a Vasváry-gyűjteményre, a Molnár Ágoston gondozta anyagra, vagy a Bethlen-gyűjteményre. Persze a dokumentumgyűjtés továbbra is nélkülözhetetlen része a kutatásoknak. A ma kutatói számára olyan sorsdöntő témák kínálkoznak, mint a nemzedékváltás, a műveltségi-szociális átrétegződés, a befogadó állam magatartásának és az óhazával való kapcsolatnak a változásai — és mindezeknek az identitástudattal való összefüggései. A kutatások előrehaladtával merült föl az igénye annak, hogy a szakterület hazai és külföldi művelői találkozzanak. A szórvány-magyarság helyzetének pontosabb képe alapján remélhetően könynyebben határozhatók meg a teendők, s vázolható fel a jövő képe. — A Magyar Fórum értesítőjén — amelyet az érdekelt szakembereknek küldtek — az olvasható, hogy az eszmecserék három kérdéskör köré csoportosulnak majd ... — A szervezők egy — bizonyára élénk vitát kiváltó — témát tettek az első helyre: a statisztikai források egységes értelmezésének problémáját az etnikum vizsgálatában. Ez a kérdés azért igen figyelemre méltó és fontos, mert az egyes országok népszámlálásai különböző nézőpontból közelítik meg az etnikai hovatartozást. Jó volna tehát kialakítani, egy közösen használható megítélést, értelmezést. Az, hogy kit tartunk etnikailag magyarnak, nyilván nem pusztán statisztikai, de elvi kérdés is. Szintén értékes eszmecserékre ad lehetőséges a szórványmagyarság intézményeinek és közösségeinek kutatása, valamint a szórványmagyarság identitástudatának mai problémaköre. — Hány résztvevőre számítanak? — Szűkebb körű szakmai összejövetelről van szó, az eddigi jelentkezések szerint mintegy negyven külföldi és hazai résztvevővel. Néhányan — akadályoztatásuk miatt — írásban küldték el előadásukat. Ezeket és a szóban is elhangzókat a szervező bizottság még az ősszel külön kiadványban jelenteti meg. BALÁZS ISTVÁN Címlapunkon: A kiszombori rotunda (Riportunk a 24-25. oldalon) FOTÓ: GABOR VIKTOR 3
